Igazából
sosem gondoltam volna, hogy ennyire fog rohanni az idő. Eszti babánk egy
hónapja teszi boldogabbá, színesebbé, teljesebbé a napjainkat.
December
10-én hajnalban éreztem fájásokat, mivel a nagy könyvben 5 perces rendszeres
fájásoknál kell bemenni a kórházba, így reggel 6 óra után indultunk is. Mackó
kint várt a szülőszoba előtt, amíg megvizsgáltak. 45 perc után végül haza
küldtek, mondván ez még nem elég, menjünk haza, és később jöjjünk vissza, majd
ha brutális fájásaim lesznek. Tudtam is én akkor még, hogy milyen az a brutális
fájás… Mackó teljesen ideges volt kint, nagyon izgult. Annyira, hogy
megkérdezte tőle az egyik szülésznő, hogy ,,Maga az ÉVI párja?” Ő
rávágta, hogy ,,Igen persze” aztán gondolkodott és észbe kapott, hogy engem nem
is így hívnak, majd helyesbített, hogy ,,ja nem” :D Jót is nevettünk utána :D haza kullogtunk,
és 12 órakor újra visszamentünk, mondván ez már biztos brutális fájás amit
érzek, és 2,5 percenként jöttek. Megvizsgáltak, mondták, hogy ebből majd csak este
lesz valami. Mackóra nagyon büszke voltam, végig bent volt velem. Segített.
Iszonyat sok erőt adott, hogy ott volt velem.
Végül
sajnos császármetszés lett a vége a történetnek 19 órányi várakozás és vajúdás
után. Egyedül csak azért sajnálom, hogy ez lett a vége, mert olyan sokáig
küzdöttünk azért, hogy természetes módon jöjjön világra Eszti. azonban nem volt
más választás, mert szegény elakadt és elfáradt Ő is. Azonban hogy
egészséges az a lényeg és édes mindegy, hogy hogyan jött világra. Így született meg 2017.
december 10-én este 23:54 perckor, 50 cm-el és 3730 grammal a mi csillagunk, mert az Eszter név jelentése;csillag.
 | |
| 2 napos Eszti babánk :) |
A
sok negatív élménytől eltekintve (egyszer majd leírom a kórházi
benntartózkodásom élményét…), én tényleg nem gondoltam volna, hogy mindent
elfelejt az ember, minden fájdalmat és számára csak a kis csodája fog létezni.
6 napig voltunk a kórházban, mert magas volt a vérnyomásom. Végül haza értünk,
és mi voltunk a világ legboldogabb emberei Mackóval, akik ott álltak Eszti és
egy új és kihívásokkal teli kaland előtt.
Manócska
a gyermekágyi osztályon a nap 24 órájában velem volt, mire hazamentünk kezdtünk
összecsiszolódni. Itthon aztán kiderült, hogy 6 napig fürdetővel kentem a
fenekét a kórházban, mert véletlenül rossz tégelyt raktam be otthon a táskába
és nem is figyeltem hogy mi van a tégelyre ráírva…
Mondtam
is itthon Mackónak, hogy ez a gyógyszertári kence semmire nem jó, aztán
olvastam el, hogy fürdető kenőcs van ráírva… Miután hazakerültünk első az volt,
hogy lefürdettük, mert amíg bent voltunk, szegényemet egyszer nem fürdették
meg, mert nem szokás. Nem mondom, hogy nem izzadtunk bele az első fürdetésbe,
de mára teljesen profik vagyunk, összeszoktunk.
Nagyon
jó kisbaba Eszti. De tényleg, minden elfogultság nélkül. Este 18:30kor fürdés
van, ahogy szoktam mondani; felejthetetlen wellness élmény apával, utána etetés
velem, és jön a móka a torna és a tánc, ezt már közösen. Sajátos zenei ízlése
van Esztinek, imádja a latin zenét, főként a Mexikói együttest a Gipsy kinget,
továbbá a Desperado zenéjét Antonio Banderas előadűsűban, a Lambadát, Enrique
Iglesias zenéit. Ahogy meghallja, egyből elkezd járni a keze lába, vigyorog és
egyszerűen imádnivaló. Ilyenkor Atis tornáztatja, én pedig ilyenkor nem győzök
betelni a látvánnyal, hogy apa és lánya között mekkora összhang van :) imádom
Őket nézni. Eszti csodálja az apját, tátott szájjal nézi, máskor pedig teli
szájból vigyorog rá. A nagy mexikói est
után kap egy kicsit még enni és 9kor fekszik, hajnalban pedig 4:30-kor kel fel
elsőre. Nem sírós, nem has fájós, nem ijed meg hangoktól.
Két hetes korában kiemelte a fejét, elkezdte
fordítgatni jobbra és balra. Egyre többet mosolyog, és elkezdte nyújtogatni
mindenkire a nyelvét. Nagyon aranyos
sztorik történnek vele/velünk, rend szerint lekakil, vagy lepisil, de már
mindenre fel vagyok készülve. Valamelyik nap, mindhárman kakások lettünk.
Nagyon beteg perverziónak tűnhet, de imádom, ha Eszti bekakil. A reakcióimon
jókat mosolyog, és szinte látom rajta, hogy élvezi, hogy mit színészkedek és
bohóckodok akkor neki.
Imádom, ahogy
összekuckózunk, amikor ketten vagyunk, amikor kettesben megyünk el sétálni,
amikor öltöztetem (imád öltözni).
Amúgy szokott
szívatni is. Délelőtt mondókázunk, éneklek neki, és teljesen élvezi a
gyerekdalokat :D Mackó olykor kicikiz a Bogyó és babóca miatt :D Tegnap este
mondtam neki, hogy na figyelje meg, hogy hogyan fogja élvezni Eszti! Délelőtt
jár a keze lába , imádja ha közben cirógatom amikor éneklek neki. A nagy
bemutatóra fél mp alatt lélekben felkészültem. Éneklem Esztinek, eljátsszuk
ugyanazokat a simogatásokat amiket délelőtt mindig, és aminél mindig olyan
boldog és mosolygós. Erre a kislányom komoly fejjel csak nézett, mintha azt
sugallná, hogy ,,te megőrültél, mi a fenét akarsz te velem ezzel a sz*rral” . A
csávában hagy… Mackó pedig csak somolygott a bajsza alatt, majd megszólal,
hogy valóban élvezi… :D Szóval csupa móka és kacagás és élmény az életünk egy
hónapja. Minden percét imádom.
Esztire nem is lehet rosszat mondani.
Egyetlen egy szituációban ordít, de azt kegyetlenül, amikor ÉHES. Uram
teremtőm azonnal kell neki ugrani és adni, mert kő kövön nem marad. Ilyenkor is
aranyos egyébként. Úgy sír, mintha azt mondaná, hogy,,LÚÚÚÚ”. Persze mára már
rutinosabb vagyok, és legtöbb esetben meg tudom előzni a kitöréseket.
Elkezdtünk kijárni itthonról. Nagyon
élvezi a sétát, nem riad meg semmitől, már a kutyákra sem ébred fel. Rend
szerint másfél órákat kint vagyunk vele, a végére bealszik, ráadásul annyira
jókat alszik, hogy sikerül ezalatt megfőznöm vagy kitakarítanom, kimosnom…
Amikor fent van, akkor persze vele foglalkozom, aztán ha elalszik, jöhet a
többi.
Este 9kor nem csak Eszti alszik, hanem
mi is.
Az első hónap így telt, egy
szempillantás volt csak az egész, de a legszebb 1 hónapot tudjuk magunk mögött
eddigi életünkben!
Nyugalmas, szép estét mindenkinek!
