A kismama
lét olykor nem egyszerű, főleg a vizsgálatokkor. Számomra egy egyszerű vérvétel
és egy labor fogalma is kétségeket ébresztett bennem, hogy megint mi fog
történni velem, mert pontosan tudjuk, hogy velem mindig történik valami, és
sosem a legegyszerűbb útvonalon jutok el a vizsgálat végéig. Persze nem maradt
el események nélkül ez a rövidke dolog sem.
Szegeden
nagyon díjazom, hogy van direkt kismamáknak fenntartott labor. Így nem kell sok
egyéb beteg emberrel egy légtérben lenni, azzal a gyomorgörccsel, hogy vajon összeszed
az ember lánya valami vírust, na meg az a tömeg...
8:00-ra
kellett mennem. Reggel túl estem szerencsére azon, hogy Mackó megreggelizett
előttem, megkávézott, és én csak ott néztem, és mint egy bernáthegyi, szinte
elindult a nyálelválasztásom azután a finom sonkás, sajtos paprikás szendvics
után, amit annyira jó ízzel evett meg.Szívem szerint beleharaptam volna úgy, hogy a fél kenyeret leharaptam volna...
Ahogy
kiértünk a házból, minden sóvárgásom elillant egy fél másodpercre, mert
iszonyat hangosan elkezdett korogni a gyomrom. Szinte már beszélgetett a hasam
Mackóval… Elbúcsúztunk a buszmegállóban, Mackó ment bicajjal, én pedig felültem
a buszra, majd a villamosra. Nagyon kellett pisilnem már a villamoson, mivel
otthon úgy próbáltam leküzdeni az éhségemet, hogy 3 nagy pohár vizet lehúztam,
ez úgy barátilag is 9 dl-t jelent. Ahogy
leszálltam már éreztem hogy itt nem sokáig tudom kihúzni a dolgot, kapkodtam a
lábam. Közben pedig éreztem, hogy már remeg a lábam, meg szédelgek, olyan éhes
voltam. Úgy éreztem magam, mint egy kincskereső vagy egy túrázó a kettes
kórházban. Ki volt nyilazva, hogy merre kell haladni a kismama laborba, én
pedig csak mentem és csak mntem, udvaron át, ajtón ki, ajtón be, végül meglett.
Otthon; Szentesen
elveszik az iratokat, és behívnak a vérvételre
hangosbemondó segítségével, addig meg gyors ellehet intézni a pisi témát
is. Azt hittem, hogy itt is így lesz, csalódnom kellett. Nem volt pult, ahol
elvették volna az irataim és adtak volna egy kis poharat, ellenben leültem, és
csendesen néztem magam elé, reménykedve abban, hogy valami minél hamarabb lesz.
Ez volt 7:42-kor… 3 perc után lehetőségem nyílt arra, hogy bemenjek egy
szobába. Azt hittem, hogy ott történik majd a regisztrálás, mert már annyi
helyen megfordultam, és mindenhol máshogy zajlott a dolog. Közben úgy éreztem,
hogy egy métert nem birok arrébb menni, mert mindjárt összepisilem magam.
Kiderült, hogy itt elsőbb leveszik a vért, utána adják a kémcsőt, amibe mehet a
pisi. Nos elkezdte nyomtatgatni az adataim a kémcsövekre… elkezdtem izzadni.
Szívem
szerint mondtam volna, hogy ráírom gyöngy betűkkel filctollal, csak haladjunk,
vedd a vért és futok is. Kétszer kellett nyomtatni a nevem, mert elrontotta.
Semmi baj, végülis mindjárt a Niagara fog a lábam közül dőlni...
Leültünk,
nézegeti a bal karom, fújogatja fertőtlenítővel, törölgeti, fújogatja, már úgy
érzem mindjárt elkékül a kezem attól a cuki mesefigurás szorítótól, majd
megjegyzi, hogy inkább megnézi a másik karom.
Óh bármit
csak csináld és minél hamarabb…egyből meg is lett az a huncut véna, jól
megszúrt, egy szavam nem lehet. már levett 3 kémcső vért, de csak néztem, hogy
csak dugja a következőt. Nem tudtam, hogy véletlenül véradásra jöttem… Rányomta
végül egy tálca kémcsőnyi vér után a gézlapot, és utamra engedett egy pohárral
és egy kémcsővel. Azt persze még elmondta, hogy az eredményért nem kell mennem,
merthogy központi védőnői körzetbe megy digitálisan, így másfél hónapig azt se
tudom, hogy milyen lett az eredményem. A körzetes védő néni megnyugtatott, hogy
ha nagyon rossz, úgyis felhívnak… Szerencsére azóta sem hívtak, de nyugodtabb
lennék, ha tudnám, hogy mi a helyzet. No, de térjünk vissza :)
Megkaptam a
poharat. Viharoztam ki a szobából, nem is érdekelt, hogy mikor tudom meg az
eredményt. Egy cél lebegett előttem, hogy elérjek bugyi és nadrág csere nélkül
a mosdóig. Ahogy benyitottam éppen az előttem levő kismama szenvedett bent. Egy
mosdó volt csak. Rólam csurgott a víz, hevesebben dobogott a szívem, és egy ,,
anyád haladjááááááál” beszólást majdnem kicsikorgattam a fogaim között, de
annyira kellett, hogy nem jött még az sem ki. Fújtattam, nyafogtam, szenvedtem,
szorítottam a kémcsőt és a poharat, néztem magam a tükörben és szörnyülködtem,
mennyire szánalmasan nézek ki, hogy hogyan szenvedek, majd mégegyszer megnézem,
mondván biztos jól láttam-e... Ez Mó...
Kinyílik az
ajtó, kismama kidöcög, én meg szinte kitépem a kilincset a kezéből, és már bent
is vagyok. Megláttam a wc-t. Egyből jobban kell az embernek, de tényleg.
Lepergett előttem minden. Nem pisilhetek be, hiszen eddig túl éltük (mintha
Vietnámról lenne szó). AZONBAN KÖRBE KEL PAPÍROZNI ugye!!! A papír tépődött,
kockánként… biztos ideges is voltam. Egy örökkévalóság volt, végül sikerült a
művelet, és leültem. És jött a felszabadulás.
Szinte a pohár is teli volt, de nem bírtam abba hagyni csak miután már
háromnegyedig teli is lett, ekkor gyors kivettem, és örültem, hogy ez a
küldetés sikerült, bármi jöhet eztán, mindent kibírok.
Közben tudom, hogy ez nagyon csúnyán hangzik, de akkor egy ,,azt
qrva” kijelentést tettem volna úgy szívből, hátradőlve és megkönnyebbülten,
diadalittasan, de helyette inkább csak ezt elképzeltem, és rendbe tettem magam
csendben, szolidan, sóhajtozva, nyögve... Gondosan figyeltem arra, hogy fel ne
rúgjam a poharat (olyan Mónikásan). Szerencsére nem is sikerült, hatalmas nagy
vállveregetés, és tapsvihar, már csak át kell önteni a kémcsőbe. Gyerekjáték
lesz. Fantasztikus érzés volt látni a kémcsövet, hogy épségben maradt. Közben
hallottam, hogy kint topognak. Had topogjon, én most kémcsövezek...
Szemmagasságba fel… már rosszul csinálom gondoltam. Mint egy kémikus, vagy egy
professzor. Sikerült, és pisis sem lettem!!! Én egyre büszkébb voltam magamra.
Kijutottam az épületből 8:02-kor, és sosem örültem ennyire annak, hogy
megszabadultam egy laborból. Egyre rosszabbul voltam, úgyhogy az első dolgom
volt, hogy vettem egy szendvicset a boltban, és ott helyben megettem a lépcsős CBA ajtajánál.
Életmentő
volt a szendvics, én pedig boldog, a többi nem számít :)
Gyönyörű napot mindenkinek :)
