Kis pisis...

A kismama lét olykor nem egyszerű, főleg a vizsgálatokkor. Számomra egy egyszerű vérvétel és egy labor fogalma is kétségeket ébresztett bennem, hogy megint mi fog történni velem, mert pontosan tudjuk, hogy velem mindig történik valami, és sosem a legegyszerűbb útvonalon jutok el a vizsgálat végéig. Persze nem maradt el események nélkül ez a rövidke dolog sem.

Szegeden nagyon díjazom, hogy van direkt kismamáknak fenntartott labor. Így nem kell sok egyéb beteg emberrel egy légtérben lenni, azzal a gyomorgörccsel, hogy vajon összeszed az ember lánya valami vírust, na meg az a tömeg...

8:00-ra kellett mennem. Reggel túl estem szerencsére azon, hogy Mackó megreggelizett előttem, megkávézott, és én csak ott néztem, és mint egy bernáthegyi, szinte elindult a nyálelválasztásom azután a finom sonkás, sajtos paprikás szendvics után, amit annyira jó ízzel evett meg.Szívem szerint beleharaptam volna úgy, hogy a fél kenyeret leharaptam volna...

Ahogy kiértünk a házból, minden sóvárgásom elillant egy fél másodpercre, mert iszonyat hangosan elkezdett korogni a gyomrom. Szinte már beszélgetett a hasam Mackóval… Elbúcsúztunk a buszmegállóban, Mackó ment bicajjal, én pedig felültem a buszra, majd a villamosra. Nagyon kellett pisilnem már a villamoson, mivel otthon úgy próbáltam leküzdeni az éhségemet, hogy 3 nagy pohár vizet lehúztam, ez úgy barátilag is 9 dl-t jelent.  Ahogy leszálltam már éreztem hogy itt nem sokáig tudom kihúzni a dolgot, kapkodtam a lábam. Közben pedig éreztem, hogy már remeg a lábam, meg szédelgek, olyan éhes voltam. Úgy éreztem magam, mint egy kincskereső vagy egy túrázó a kettes kórházban. Ki volt nyilazva, hogy merre kell haladni a kismama laborba, én pedig csak mentem és csak mntem, udvaron át, ajtón ki, ajtón be, végül meglett.

Otthon; Szentesen elveszik az iratokat, és behívnak a vérvételre  hangosbemondó segítségével, addig meg gyors ellehet intézni a pisi témát is. Azt hittem, hogy itt is így lesz, csalódnom kellett. Nem volt pult, ahol elvették volna az irataim és adtak volna egy kis poharat, ellenben leültem, és csendesen néztem magam elé, reménykedve abban, hogy valami minél hamarabb lesz. Ez volt 7:42-kor… 3 perc után lehetőségem nyílt arra, hogy bemenjek egy szobába. Azt hittem, hogy ott történik majd a regisztrálás, mert már annyi helyen megfordultam, és mindenhol máshogy zajlott a dolog. Közben úgy éreztem, hogy egy métert nem birok arrébb menni, mert mindjárt összepisilem magam. Kiderült, hogy itt elsőbb leveszik a vért, utána adják a kémcsőt, amibe mehet a pisi. Nos elkezdte nyomtatgatni az adataim a kémcsövekre… elkezdtem izzadni.

Szívem szerint mondtam volna, hogy ráírom gyöngy betűkkel filctollal, csak haladjunk, vedd a vért és futok is. Kétszer kellett nyomtatni a nevem, mert elrontotta. Semmi baj, végülis mindjárt a Niagara fog a lábam közül dőlni...

Leültünk, nézegeti a bal karom, fújogatja fertőtlenítővel, törölgeti, fújogatja, már úgy érzem mindjárt elkékül a kezem attól a cuki mesefigurás szorítótól, majd megjegyzi, hogy inkább megnézi a másik karom.

Óh bármit csak csináld és minél hamarabb…egyből meg is lett az a huncut véna, jól megszúrt, egy szavam nem lehet. már levett 3 kémcső vért, de csak néztem, hogy csak dugja a következőt. Nem tudtam, hogy véletlenül véradásra jöttem… Rányomta végül egy tálca kémcsőnyi vér után a gézlapot, és utamra engedett egy pohárral és egy kémcsővel. Azt persze még elmondta, hogy az eredményért nem kell mennem, merthogy központi védőnői körzetbe megy digitálisan, így másfél hónapig azt se tudom, hogy milyen lett az eredményem. A körzetes védő néni megnyugtatott, hogy ha nagyon rossz, úgyis felhívnak… Szerencsére azóta sem hívtak, de nyugodtabb lennék, ha tudnám, hogy mi a helyzet. No, de térjünk vissza :)

Megkaptam a poharat. Viharoztam ki a szobából, nem is érdekelt, hogy mikor tudom meg az eredményt. Egy cél lebegett előttem, hogy elérjek bugyi és nadrág csere nélkül a mosdóig. Ahogy benyitottam éppen az előttem levő kismama szenvedett bent. Egy mosdó volt csak. Rólam csurgott a víz, hevesebben dobogott a szívem, és egy ,, anyád haladjááááááál” beszólást majdnem kicsikorgattam a fogaim között, de annyira kellett, hogy nem jött még az sem ki. Fújtattam, nyafogtam, szenvedtem, szorítottam a kémcsőt és a poharat, néztem magam a tükörben és szörnyülködtem, mennyire szánalmasan nézek ki, hogy hogyan szenvedek, majd mégegyszer megnézem, mondván biztos jól láttam-e... Ez Mó...

Kinyílik az ajtó, kismama kidöcög, én meg szinte kitépem a kilincset a kezéből, és már bent is vagyok. Megláttam a wc-t. Egyből jobban kell az embernek, de tényleg. Lepergett előttem minden. Nem pisilhetek be, hiszen eddig túl éltük (mintha Vietnámról lenne szó). AZONBAN KÖRBE KEL PAPÍROZNI ugye!!! A papír tépődött, kockánként… biztos ideges is voltam. Egy örökkévalóság volt, végül sikerült a művelet, és leültem. És jött a felszabadulás.  Szinte a pohár is teli volt, de nem bírtam abba hagyni csak miután már háromnegyedig teli is lett, ekkor gyors kivettem, és örültem, hogy ez a küldetés sikerült, bármi jöhet eztán, mindent kibírok.

Közben tudom, hogy ez nagyon csúnyán hangzik, de akkor egy ,,azt qrva” kijelentést tettem volna úgy szívből, hátradőlve és megkönnyebbülten, diadalittasan, de helyette inkább csak ezt elképzeltem, és rendbe tettem magam csendben, szolidan, sóhajtozva, nyögve... Gondosan figyeltem arra, hogy fel ne rúgjam a poharat (olyan Mónikásan). Szerencsére nem is sikerült, hatalmas nagy vállveregetés, és tapsvihar, már csak át kell önteni a kémcsőbe. Gyerekjáték lesz. Fantasztikus érzés volt látni a kémcsövet, hogy épségben maradt. Közben hallottam, hogy kint topognak. Had topogjon, én most kémcsövezek... Szemmagasságba fel… már rosszul csinálom gondoltam. Mint egy kémikus, vagy egy professzor. Sikerült, és pisis sem lettem!!! Én egyre büszkébb voltam magamra. Kijutottam az épületből 8:02-kor, és sosem örültem ennyire annak, hogy megszabadultam egy laborból. Egyre rosszabbul voltam, úgyhogy az első dolgom volt, hogy vettem egy szendvicset a boltban, és ott helyben megettem  a lépcsős CBA ajtajánál.

Életmentő volt a szendvics, én pedig boldog, a többi nem számít :)

Gyönyörű napot mindenkinek :)