Nem, nem a
kukorica gombóc… :) Kismamaként most már egyre nagyobb pocakkal róvom az
utcákat, és bizony megesik velem, hogy nehezemre esik pl olyan könnyedén
lehajolni valamiért, mint régebben, vagy felkelni a kanapéról, de tudom, hogy
lesz ez jobb is, főleg eztán. De a legnagyobb nyűglődést mégis alváskor hajtom
végre, mert sokszor kényelmetlen már, nem úgy tudok fordulni egyik oldalról a
másikra.
Azonban
Mackótól kaptam nemrég egy szoptatós párnát. Komolyan mondom a legnagyobb Isten
áldása így várandósan, később pedig, ha meg lesz a picurkánk, akkor a
szoptatásnál is mindennapos használati tárgyunk lesz.
Nagyon
megörültem a párnának, magát a párnát mikroperlit anyaggal, úgynevezett
polisztirol gömbhabbal töltötték fel, ez a legtartósabb a szopipárnák közül (az
eladó szerint) és a bolti villám kipróbálást követően igaza is lehetett. Az
enyém így néz ki.
Kipróbáltuk
közösen otthon Mackóval. Mivel 170 cm hosszú, kényelmesen elfértünk rajta egymás mellett, és a film nézéskor rettentő kényemet
nyújtott a nyakunknak, szuper jó alátámasztást adott, Mackó is annyira oda és
vissza volt tőle, hogy csak azért nem nyúlta le ÉJSZAKÁRA (!),
mert hogy nézne már ki az, hogy Tőle kapom, és ő használja már az első
éjszaka... Hát mondjuk tényleg pofátlanság lett volna a részéről, de valahogy
csak kompromisszumot kötöttünk volna… No, de szerencsére megengedte hogy a
saját párnámon aludjak este!!!! Ugye, milyen rendes? :D
Nos az első
éjszaka a párnával… MENNYEI VOLT. Ilyen jót nem tudom
mikor aludtam! Áradoztam Mackónak másnap, hogy ez a világ egyik legjobb
találmánya. Ez volt kedden, szerdán már megsajnáltam picit, hogy állandóan csak
áradozok róla, így mondtam Mackónak, hogy KIPRÓBÁLHATJA egy EGÉSZ ÉJSZAKÁRA!
Mielőtt meggondoltam volna magam, gyorsan bele is ment, annyi kikötésem persze
volt, hogy akkor viszont enyém a dupla takarónk, (amit a meleg miatt úgyse
használunk) és majd az lesz a lábam között, mint addig a párna. Az alku
megköttetett, és nem tudom, hogy ki várta jobban azt az estét…ja de pontosan
tudom… :)
Este közösen
azért még megnéztünk egy filmet a nappalinkban, a fejünk alatt a szopipárna, a
film után én elaludtam, ő pedig netezett még. Szinte minden esténk így
végződik, hogy én hátul elalszok a kanapén, ő pedig netezik, amikor szól, én
felpattanok és átsétálok a hálószobába, és lefekszem az ágyra, ha magam mögött
hagyok párnát, takarót, akkor azt hozza utána Mackó... Mindezt úgy, hogy nem is
emlékszek az átmenetelre, mert alszok... Igen… alvajáró vagyok és még beszélek
is… de ehhez hozzászoktunk már mindketten szerencsére.
Nos azon az
estén is elaludtam, később Mackó szólt, hogy mehetünk át, és én át is
mentem a hálóba. ÁLMOMBAN (!) volt annyi lélekjelenlétem, hogy az ágyon a
takarót, középre feltoltam, hogy majd ha kell, én azt átölelem… Mackó jött
utánam, hozta a szopipárnáját, és elaludt Ő is.
Nos, hajnalban
kezdett a derekam fázni, majd a hasamnak nagyon kényelmetlen volt már, így úgy
gondoltam, hogy valahogy megpróbálom a derekam betakarni a takaróval, a másik
felével a t akarónak meg alátámasztani a hasam!!! Ez volt a koncepció.
Elkezdtem
rángatni a takarót, de nem jött semmi! Ki kellett nyitnom a szemem, és a
látvány elém tárult. Láttam, ahogy gyermekem apja, kisded módjára karolja át a
párnát, és amit szerintem pajszerrel sem lehetett volna letépni róla, nem hogy a még alatta elhelyezkedő takarót. Nagy sérelem volt. Úgy éreztem magam, mint aki ezermillió darabra tört. A
paktum, ami létrejött előtte való nap, semmivé vált. Mégis megmosolyogtató volt
a történet, mert ez olyan Mackós volt :) Meg hát nah, ki tudna rá haragudni,
amikor ilyen békésen, átéléssel és önfeledten alszik egy szopipárnán, amiért 3
estét kellett várnia? :)
Nos, azóta a
mindennapjaink része a párna, olyan, mint egy családtag. Komolyan mondom, hogy
én ajánlom minden várandós kismamának, mert egy szuper jó dolog. Persze a legjobb akkor is Mackóhoz bújni :) <3
És ha már
alvás, ébredés :) Manócskánk, akiről már tudjuk, hogy kicsoda/micsoda :) rend
szerint 5:45-kor, amikor megszólal az ébresztő a telefonon, na onnantól kezdve
amíg fel nem kelek (6:10) a köldököm felett elkezd ,,kopogtatni”. Egyfolytában,
ritmusosan, olyan 2 mp-ként. Nem rugdos, nem üt, csak finoman kopogtat,
ébresztget. Édes kis pofa ilyenkor, nagyon imádom :) Amikor végre reggeli idő
van, na onnantól fogva ő is bedurvul :D Általában egész délelőtt majd késő
délutántól aktívkodik. Látni, ahogy a hasam kitüremkedik egy-egy ütésétől vagy
rúgásától :)
És egy kép rólunk a 21. hétről :) Frissebb még nincs a gépen :)
Most már itthon
vagyunk (nyaralni is voltunk), és mivel lassan már nem lesz az az őrült hőség,
több időm is lesz írni. Múlthéten egyszerűen nem akartam bekapcsolni a gépet
sem, mert 30 fok volt a nappaliban... Jobbnak láttam nem melegíteni a
helyiséget tovább. Ezt a pár napot még kibírjuk, aztán pedig irány haza
Szentesre :) Rengeteg program és teendő lesz beiktatva, a
családlátogatásokon át, a fodrászon keresztül a várva várt találkozókig… Élmény
biztos lesz, nagyon várom már a pénteki munkaidő végét ;)
Addig is kitartást és gyönyörűséges napot mindenkinek :)
