Legnangyobb Isten áldása

Nem, nem a kukorica gombóc… :) Kismamaként most már egyre nagyobb pocakkal róvom az utcákat, és bizony megesik velem, hogy nehezemre esik pl olyan könnyedén lehajolni valamiért, mint régebben, vagy felkelni a kanapéról, de tudom, hogy lesz ez jobb is, főleg eztán. De a legnagyobb nyűglődést mégis alváskor hajtom végre, mert sokszor kényelmetlen már, nem úgy tudok fordulni egyik oldalról a másikra.

Azonban Mackótól kaptam nemrég egy szoptatós párnát. Komolyan mondom a legnagyobb Isten áldása így várandósan, később pedig, ha meg lesz a picurkánk, akkor a szoptatásnál is mindennapos használati tárgyunk lesz.

Nagyon megörültem a párnának, magát a párnát mikroperlit anyaggal, úgynevezett polisztirol gömbhabbal töltötték fel, ez a legtartósabb a szopipárnák közül (az eladó szerint) és a bolti villám kipróbálást követően igaza is lehetett. Az enyém így néz ki.

Kipróbáltuk közösen otthon Mackóval. Mivel 170 cm hosszú, kényelmesen elfértünk rajta egymás mellett, és a film nézéskor rettentő kényemet nyújtott a nyakunknak, szuper jó alátámasztást adott, Mackó is annyira oda és vissza volt tőle, hogy csak azért nem nyúlta le ÉJSZAKÁRA (!), mert hogy nézne már ki az, hogy Tőle kapom, és ő használja már az első éjszaka... Hát mondjuk tényleg pofátlanság lett volna a részéről, de valahogy csak kompromisszumot kötöttünk volna… No, de szerencsére megengedte hogy a saját párnámon aludjak este!!!! Ugye, milyen rendes? :D

Nos az első éjszaka a párnával… MENNYEI VOLT. Ilyen jót nem tudom mikor aludtam! Áradoztam Mackónak másnap, hogy ez a világ egyik legjobb találmánya. Ez volt kedden, szerdán már megsajnáltam picit, hogy állandóan csak áradozok róla, így mondtam Mackónak, hogy KIPRÓBÁLHATJA egy EGÉSZ ÉJSZAKÁRA! Mielőtt meggondoltam volna magam, gyorsan bele is ment, annyi kikötésem persze volt, hogy akkor viszont enyém a dupla takarónk, (amit a meleg miatt úgyse használunk) és majd az lesz a lábam között, mint addig a párna. Az alku megköttetett, és nem tudom, hogy ki várta jobban azt az estét…ja de pontosan tudom… :)

Este közösen azért még megnéztünk egy filmet a nappalinkban, a fejünk alatt a szopipárna, a film után én elaludtam, ő pedig netezett még. Szinte minden esténk így végződik, hogy én hátul elalszok a kanapén, ő pedig netezik, amikor szól, én felpattanok és átsétálok a hálószobába, és lefekszem az ágyra, ha magam mögött hagyok párnát, takarót, akkor azt hozza utána Mackó... Mindezt úgy, hogy nem is emlékszek az átmenetelre, mert alszok... Igen… alvajáró vagyok és még beszélek is… de ehhez hozzászoktunk már mindketten szerencsére.

Nos azon az estén is  elaludtam, később Mackó szólt, hogy mehetünk át, és én át is mentem a hálóba. ÁLMOMBAN (!) volt annyi lélekjelenlétem, hogy az ágyon a takarót, középre feltoltam, hogy majd ha kell, én azt átölelem… Mackó jött utánam, hozta a szopipárnáját, és elaludt Ő is.

Nos, hajnalban kezdett a derekam fázni, majd a hasamnak nagyon kényelmetlen volt már, így úgy gondoltam, hogy valahogy megpróbálom a derekam betakarni a takaróval, a másik felével a t akarónak meg alátámasztani a hasam!!! Ez volt a koncepció.

Elkezdtem rángatni a takarót, de nem jött semmi! Ki kellett nyitnom a szemem, és a látvány elém tárult. Láttam, ahogy gyermekem apja, kisded módjára karolja át a párnát, és amit szerintem pajszerrel sem lehetett volna letépni róla, nem hogy a még alatta elhelyezkedő takarót. Nagy sérelem volt. Úgy éreztem magam, mint aki ezermillió darabra tört. A paktum, ami létrejött előtte való nap, semmivé vált. Mégis megmosolyogtató volt a történet, mert ez olyan Mackós volt :) Meg hát nah, ki tudna rá haragudni, amikor ilyen békésen, átéléssel és önfeledten alszik egy szopipárnán, amiért 3 estét kellett várnia? :)

Nos, azóta a mindennapjaink része a párna, olyan, mint egy családtag. Komolyan mondom, hogy én ajánlom minden várandós kismamának, mert egy szuper jó dolog. Persze a legjobb akkor is Mackóhoz bújni :) <3

És ha már alvás, ébredés :) Manócskánk, akiről már tudjuk, hogy kicsoda/micsoda :) rend szerint 5:45-kor, amikor megszólal az ébresztő a telefonon, na onnantól kezdve amíg fel nem kelek (6:10) a köldököm felett elkezd ,,kopogtatni”. Egyfolytában, ritmusosan, olyan 2 mp-ként. Nem rugdos, nem üt, csak finoman kopogtat, ébresztget. Édes kis pofa ilyenkor, nagyon imádom :) Amikor végre reggeli idő van, na onnantól fogva ő is bedurvul :D Általában egész délelőtt majd késő délutántól aktívkodik. Látni, ahogy a hasam kitüremkedik egy-egy ütésétől vagy rúgásától :)

És egy kép rólunk a 21. hétről :) Frissebb még nincs a gépen :)

Most már itthon vagyunk (nyaralni is voltunk), és mivel lassan már nem lesz az az őrült hőség, több időm is lesz írni. Múlthéten egyszerűen nem akartam bekapcsolni a gépet sem, mert 30 fok volt a nappaliban... Jobbnak láttam nem melegíteni a helyiséget tovább. Ezt a pár napot még kibírjuk, aztán pedig irány haza Szentesre :) Rengeteg program  és teendő lesz beiktatva, a családlátogatásokon át, a fodrászon keresztül a várva várt találkozókig… Élmény biztos lesz, nagyon várom már a pénteki munkaidő végét ;)

Addig is kitartást és gyönyörűséges napot mindenkinek :)