Sütimester 1. - diós-meggyes kakaós lepény

Mindig is arról álmodoztam, hogy ha lesz egy kislányom, sokat fogok vele sütni. Eszterke abban a korban van, hogy minden érdekli, mindenbe szeret könyékig belemászni, végig nyalni, megkóstolni… és szerencsémre imád velem lenni a konyhában. Segítségemre van ilyenkor a Nagyi (anyósom) is, ha éppen Esztike túlságosan is belemerülne a felfedezésbe.

Mackó elkezdett egy tanfolyamot, így amíg oda van gyakorlaton, a csajok (Én, Eszti és a Nagyi) neki láttunk süteményt sütni. Eszti nagyon érti a sütemény sütés csínnyát-bínnyát, Sütimesternek hívjuk ilyenkor. Ez nem az első sütésünk, múltkor készítettünk közösen mákos, diós, lekváros buktát, legközelebb arról számolok be, de ez a mai sütemény annyira friss, hogy az illata se ment még ki a lakásból, így inkább ezzel kezdeném. A sütimester pedig szokásához híven most alszik. Mindig akkor alszik el, amikor a sütemény a sütőbe kerül, lehet úgy gondolja, hogy onnantól már ránk meri bízni a dolgot :) .

Ma egy nagyon egyszerű, gyors, finom keverős süteményt készítettünk amiben (majdnem) minden olyan dolog benne van, amit egy süteményben imádok;
diós-meggyes kakaós lepényt.

Hozzávalók:

2 tojás

50 dkg cukor

10 dkg vaj/margarin

8 dkg kakaó

50 dkg liszt

0,5 liter tej

1 sütőpor

1 citrom reszelt héja

Rum/rumaroma

dió, meggy

zab

A vajat és a cukrot habosra kevertem, majd hozzáadtam a tej felét, valamint a tojásokat.

Közben a lisztet, a kakaóval és a sütőporral összekavartam, szépen elkezdtem apránként beleadagolni a masszába, majd a maradék tejet is hozzáadtam, végül a rumaromát/rumot és a citrom reszelt héját.

Kivajaztam, liszteztem a tepsit, beleöntöttem a tésztát. A zabpelyhet darálóval összedaráltam és összeforgattam a meggyel, hogy ne áztassa el az a tésztát.

  

Megszórtam a tetejét a zabos meggy-el, a másik felére került dúrvára vágott dió is (így én is tudok dió mentes süteményt enni, valamint egy fél szelet süteményt Esztike is kaphat majd).

150 fokon sült a sütemény, tűpróbával ellenőriztem.

Idő közben a kisasszony is felkelt, a sütemény is kihűlt, így a délutáni körte püré mellé igazán finom csemege volt Esztinek ez a sütemény.

Aki kipróbálja, nem jár rosszul :)

Kellemes szombatot mindenkinek :)

Változások

Húsvét óta megint eltelt jó kis idő, de rohannak a napjaink. Azonban új dolgot találtam ki, ami később, ha lesz tesó, (szerintem legalábbis) nagy segítséget fog nyújtani számunkra is, meg aki hozzátáplál és véletlen olvas minket.

Azt találtam ki, hogy a hozzátáplálásról is fogok írni, hogy mikor hol tartunk, mit főzök csimotámnak, na és hogy mi a reakciója rá. Később pedig heti táblázatot is fogok feltenni. Persze az aktuális történésekről is fogok írni, mint ahogyan most is.

Mindenek előtt egy kis visszatekintés. A húsvét igazán jól sikerült, lett finom friss kalács általam készítve, Manócska egyedi ajándékkal lepte meg a locsolókat, tényleg olyan volt az első Húsvétunk, amilyet szerettem volna és Eszti is élvezte nagyon, talán ez a legfontosabb.

Eszterke előtt kezd kinyílni a világ, tegnap volt 5 hónapos a kincsem. Egyre csibészebb, egyre huncutabb. Imádom, annyira mókás tud lenni, és amellett, hogy tiszta klónom, ugyanúgy az arcára van írva minden érzés. :)

Egyre többet lehet rajta és vele nevetni, szerintem hihetetlen vicces :)

Mozgásfejlődésben még mindig előrébb járunk, hátrafelé tolatunk, forgolódunk hasról hátra, hátról hasra, ülni akar állandóan meg újabban próbálkozik a mászással, amivel valljuk be nagyon ráérne még, de annyira akarja, hogy képes behergelni magát, ha akadályozom benne…így nem teszek ellene semmit, had próbálkozzon. Van pár új dolog az életünkben, ami jellemzi őt. Például, hogy elkezdett röfögni… valamint egy hónapja fintorog…amikor a kettő párosul, az írtó vicces, nem is lehet kibírni, hogy ne nevessen az ember. Néha megijeszt a fintorgásával, főleg ha összehúzza hozzá a(z arany) szemöldökét. Amúgy szerintem élvezi, hogy viccesnek tartjuk amikor fintorog, és ezért szokott rá, de tényleg haláli. A kedvencem az volt, amikor mondtam neki, hogy Eszterke, a harmadik fránya buszunk is magas lépcsős :( (itt szegeden egy órában egyszer jön alacsony padlós busz)… segítő emberek száma pedig arányosan megegyezik az alacsony buszok számával, szinte nulla. No, de ahogy ezt eljátszottam neki, hogy megint magas busz jön, azt hittem megzabálom a reakcióját amit éppen pont sikerült elkapnom;

Nos ilyen egy igazi fintor a kis fintor manónktól :)

De van még egy ízelítő, hogy nem viccelünk:

elkezdtünk hordozós baba mama tornára járni…

Az óra felénél Eszti mellettem játszott, a  legjobb kis barátnője Iringó társaságában, Iringó verte Eszti fenekét, Esztikém csak tűrte (gondolom hozzászokott már, hogy azt a finom isteni Kelet-Európa legszebb baba fenekét paskolja anya és apa szüntelenül fürdésnél… Nono, nem verjük a gyereket (!) mielőtt megtalálna a gyámügy! :D

Nos az óra első fele igazán jó volt, aztán ránk kerültek a babák… ah az az isteni érzés, hogy mozogtam…. már óra végén éreztem, hogy itt gondok lesznek másnap. Ha csak másnap lettek volna gondok, akkor még boldog is lettem volna, de 3(!) napig alig bírtam felmenni a lépcsőn! Még talán a hónaljamban is izomláz volt, végig a kis lábujjamig. Azonban felemelő érzés volt a lelkemnek, a második alkalom után az izomláz tényleg csak egy napig tartott.  

Ha minden igaz, akkor pedig jövőhéten ismét egy új dolgot próbálunk ki, ami nem más, mint a babaúszás.

Nem birok meglenni egy helyben úgy látszik. :) Esztinek írtó szexi bugyikája van :) olyan Esztis… igazi divat diktátor :D

Ami még új dolog az életünkben, hogy május elsejével elkezdtük a hozzátáplálást. Nem bírtam várni azzal, hogy 5 hónapos legyen, mert annyira kinézte a falatot már a szánkból, és állandóan velünk akart lenni evés közben, így egy ,,jeles” naphoz igazítottuk, amikor Mackó is velünk volt itthon.

Az almácska nagyon ízlett neki, azóta kapott sütőtököt is, az is ízlett neki. Almácskát 5 napig kapott, 3 napig kapott tököt, és két napig almás tököt. A kevert verzió tetszett neki a legjobban. Ma kezdjük el a barackot délután, a reakcióról, ha nem is blog bejegyzés, de egy rövid kis szösszenet szerintem látható lesz a facebook oldalon.

Egyre változatosabbak a napjaink Esztivel, imád barátkozni, nagyon szereti a kis barátnőjét Iringót. Meglátja, és nevet, amióta együtt sétálunk velük szinte mindennap, Iringó rengeteget formált Esztin úgy veszem észre. Kimondom Iringó nevét itthon, és fülig ér a szája :) meg bevallom fenyegetni is szoktam vele, hogy ,,híííííí Esztikém iringó ha meghallja hogy (hogyan nyafog) felébred…” és általában hatásos, mert mindig abba hagyja…. :D A kedvenc dala a Pocahontastól az Ezer színnel kápráztat a szél. Elalvás előtt eléneklem egyszer és utána 3 perc alatt alszik is mint a tej. Imádom neki elénekelni. Éneklésről annyit, hogy rengeteget éneklek neki, mert élvezi, nem érdekel, hogy ki hall a csendes utcán, van hogy halkan a Tescoban is éneklek neki vagy mondókázok. Akkor van gond, amikor olyankor is éneklek, amikor nincs velem… múltkor a pénztárnál jutott valami eszembe, és elrohantam egy távoli sorba, közben Anya és Mackó vigyázott Esztire és álltak sorba. Azt vettem észre, hogy egy két ember megnézett, na mire eszembe jutott hogy azért, mert a ,,busz kereke körbeforog” dalt énekeltem…

komolyan felbecsülhetetlen érzés. :D Na ez az a dal, amikor Eszti sír, nyűglődik mert éhes, de várnia kell, mert nem forrt még fel a víz a tápijához, na ez az a dal, ami a sírást elmulasztja, és még vigyort is kapok amíg a dal tart (és általában ezalatt az idő alatt az ennivalója is elkészül).

Ilyenek a napjaink, és imádom az összes vele töltött percet. Annyira boldog vagyok, hogy én lehetek az anyukája.

Ennyit az elmúlt időszakunkról, most viszont megyek, mert a kis huncut ébredezik.

Szurkoljon a barack evészethez mindenki.

Gyönyörűséges, madárcsicsergéses napot kívánunk!
Egy pár kép az elmúlt időszakból:

 

 

Kinyílik a világ lassan...

Igazából nagyon ritka, hogy letudok ülni és írni, de már nagyon rége óta szerettem volna megtenni, de valamiért mindig volt mit csinálnom. Amikor alszik Eszterke, akkor főzök, mosok, takarítok… Azonban mégis egy pár kedvenc történetünket leírok, ami ezidő alatt történt velünk. Azonban előtte egy pár szót a kisasszonyról:  Eszterke változatlanul nagyon jó baba. Kezd kinyílni előtte a világ, iszonyatosan sok minden érdekli. Beszélget, vigyorog, 3,5 hónapos létére már egy hónapja átfordul hátról hasra, minimális hosszat előre (kb. 20 cm-t) kúszik, imád és nagyon sokszor akar ülni, próbálkozik megfogni a lábait, olykor-olykor már sikerül is neki. Imád csacsogni és a középpontban lenni, (akár csak az anyja) és nyugodt mint az állóvíz (ezt inkább apukájától örökölte)…

Kezd akarata lenni, most már ő is beleszól, hogy mit szeretne. Valamelyik nap kinyilvánította nem tetszését hogy a hasáról a hátára merészeltem fordítani, amikor ő ezt a helyzetet nagyon is élvezte… Úgy nézett rám és olyan felháborodottan kezdett hozzám beszélni hogy szinte már úgy fenyegetve éreztem magam, főként azután a nézése után (miután újra hasra fordult) ami azt sugallta, hogy ,,ilyen még egyszer elő ne forduljon!” :

IMÁDOM a kislányom. Imádok anya lenni.

Általában a vicces és emlékezetes történetek főként pisisek vagy kakásak, ezek közül a kedvencem az, amikor egy hányós hasmenéses vírust bekaptam valahonnan, és 3 napig szájmaszkban jártam, és minden lépésem után mindent fertőtlenítettem. Szerencsére Manó nem kapta el Tőlem. Az első nap annyira rosszul voltam, hogy alig bírtam szó szerint kikelni az ágyból megetetni, és szinte remegett a kezem attól, hogy etettem cumisüvegből. Nem igazán szokott éjszaka bekakálni, de akkor ez is sikerült. Alig léteztem, de feltettem a pelenkázóra, hogy kicserélem a pelusát. Remegett kezem-lábam, szédültem, de arra koncentráltam, hogy minél hamarabb tiszta legyen Eszterke. Persze ilyenkor van a legnagyobb káosz a bugyogóban is.

Kitakarítottam a lányt akkor már nem is tudtam, hogy a pelenkában vagy rajtam volt több anyag… ahogy felemeltem a lábát, hogy a tiszta pelust alárakjam, sugárból lef*sta a hasamat, amiről csöpögött le a kaka a lábfejemre, a lábujjaimra. Minden úszott a kakában, főleg én… kivéve az új SZŐNYEG. Arra még betegen is annyira vigyáztam és figyeltem, hogy véletlenül se legyen piszkos… Sose mondtam ilyet, de egy ,,azta k*rva” reflexből kijött belőlem. Mackó átjött, hogy mi történt. Rám nézett, és elkezdett nevetni… Ilyen heklyzetben inkáb vártam több együttérzést tőle, de valljuk be, lehet belőlem is ezt a reakciót váltotta volna ki a látvány. Majd megkérdezte, hogy segíthet-e nekem valamit, mondjuk adagolni a popsitörlőt… Mondtam, hogy azt megköszönném, hiszen tényleg csak arra vágytam, hogy vízszintbe kerüljek. Arra, hogy elfogadtam a segítségét, szívem egyetlen hercege SARKON FORDULT, és vissza ment a medve barlangba ALUDNI TOVÁBB, ott hagyva engem a kakában. A történeten az nem szépít szerintem, hogy annyira nem volt magánál még, hogy segítsen. Ezen utólag nevetek, de akkor abban a helyzetben örültem, hogy túléltem azt az órát amíg mindent elfogadhatóvá nem varázsoltam…főként magamon… :)

A másik kedvenc történetem ami pisi-kakis, amikor Eszterke belepisilt a komódba… Szintén tisztába tettem a pelenkázón, és a komód legfelső fiókjában vannak a pelusok, textil pelus, kisolló, krémek… azok a dolgok, amikkel ellátom a kisasszonyt nap mint nap. Ahogy kihúztam a fiókot, Eszterke elkezdett pisilni, amit persze nem hallottam, és a pelenkázóról már csurgott is bele a fiókba a pisi olyan sebességgel, mintha legalább sterimóval nyomatta volna, nem kis munkát szerezve nekem ezzel. Ilyenkor nevetek az ilyen helyzeteken, imádom, mert ezek és az ehhez hasonló történetek hoznak változatosságot és fényt egy napba. Eszti eszméletlen huncut kislány. Szívat minket rengetegszer. Hol alvást színlel, és amikor az ágyába kerül vigyorog mint a tejbetök (nem tudom kire ütött ez a gyerek…) vagy éppen élvezi, ahogy leejtheti direkt a játékát, abban a hitben, hogy anya úgyis felveszi azt. Akkor élvezi a legjobban, amikor felhívom a figyelmét rá, hogy ne tegye még egyszer…     

Annyira jópofa és ,,énekel”… Együtt ,,éneklünk”, igazából fogalmam sincs melyikünknek van ,,jobb” hangja… :D Atis az olykor sír a nevetéstől. A kedvenc nótája Esztinek a ,,busz kereke körbe forog” a ,,Cickom cickom” és a ,, Ha felmegyek a budai nagy hegyre”. És persze minden, amit anyukám énekel neki vagy mondókázik… :D 

Imád velem lenni a konyhában, van egy kedvenc kis lábasa, és egy saját fakanala, tanuljuk többek között ezt is, hogy hogyan kell főzni, kavarni az ,,ételt”. Vicces, de a fakanalával eszméletlenül el tud játszani… :D Most már igényli, hogy egyedül is játszon, így ilyenkor hagyom a játszószőnyegben, persze én mellette pakolom a ruhákat stb.

Imád vele hasonló korú babákkal lenni, és amit észrevettünk, rendkívül nagy benne az empátia készsége. Amikor sír egy baba mellette, akkor elkezd elsőre magyarázni neki, aztán csak néz és ő is elkezd sírni.

Múltkor oltásra mentünk, előttünk volt egy baba, aki szintén oltást kapott, és mi még kint voltunk, de elkezdett pityeregni Eszti, amikor hallotta, hogy a másik baba sír.  Legutóbb két oltást kaptunk. Az elsőt szó szerint KIKACAGTA. Mindenki csak nézett Esztire, hogy nem sűrűn látnak ilyen reakciót babától szuri után. Erre én elkezdtem reménykedni benne, hogy a második is ilyen könnyű lesz biztos. Na a második szuri olyan rosszul esett neki, hogy amíg ki nem értünk a rendelőből üvöltött a drágám, és itt nem használt semmi, sem az, hogy magamhoz öleltem, sem a cumi, semmi. A levegőn is megölelgettem, és utána nyugodott meg. Legközelebb jövőhéten kapunk oltást, aztán kettőt következő hétre rá… Most teli vagyunk oltásokkal. Én meg már előre sajnálom szegényt, de minden érte van. Talán a 4. hós oltás után már kevesebb lesz.

Ami új még, hogy elkezdtük kőkeményen az öklünk rágcsálni, nyáladzunk mint egy kis bernáthegyi, mindent megkóstolunk, és szerintem a fogcsírák is elkezdtek mocorogni. Éjszaka van, hogy álmában felsír és tömi az öklét befelé. egyelőre hullámokban van ilyen, van amikor 2-3 napig éjszaka 20 percenként megyek, mert felsír álmában, aztán van hogy 3 éjszaka rendesen telik el. Ez egy ilyen időszak, de önmagában nagyon jó és jókedvű baba, mostanában párosulva a jó étvággyal is(!).  

Nos, hirtelen ennyit rólunk, készülünk az első húsvétunkra, Esztivel fogom sütni a húsvéti kalácsot majd a locsolóknak :) Erről remélem sikerül időben egy bejegyzést írnom, és nem két hónap múlva :D Most már rengeteg dolog fog ránk várni, következő hónapban elkezdjük a hordozást, a baba mama tornát, és talán a baba mama klubba is ellátogatunk már, májustól baba úszás, hozzátáplálás elkezdése lesz a fő program...  Eszméletlenül várjuk a jó időt. Lesz itt minden, mint a mesékben, teli leszünk élményekkel, amit majd megpróbálok dokumentálni és leírni. :)

Pár kedvenc képpel búcsúzok mára a kisasszonyról, csoda szép napot kívánunk Mindenkinek!

Egy hónapja anyukaként

Igazából sosem gondoltam volna, hogy ennyire fog rohanni az idő. Eszti babánk egy hónapja teszi boldogabbá, színesebbé, teljesebbé a napjainkat.

December 10-én hajnalban éreztem fájásokat, mivel a nagy könyvben 5 perces rendszeres fájásoknál kell bemenni a kórházba, így reggel 6 óra után indultunk is. Mackó kint várt a szülőszoba előtt, amíg megvizsgáltak. 45 perc után végül haza küldtek, mondván ez még nem elég, menjünk haza, és később jöjjünk vissza, majd ha brutális fájásaim lesznek. Tudtam is én akkor még, hogy milyen az a brutális fájás… Mackó teljesen ideges volt kint, nagyon izgult. Annyira, hogy megkérdezte tőle az egyik szülésznő, hogy ,,Maga az ÉVI párja?” Ő rávágta, hogy ,,Igen persze” aztán gondolkodott és észbe kapott, hogy engem nem is így hívnak, majd helyesbített, hogy ,,ja nem”  :D Jót is nevettünk utána :D haza kullogtunk, és 12 órakor újra visszamentünk, mondván ez már biztos brutális fájás amit érzek, és 2,5 percenként jöttek. Megvizsgáltak, mondták, hogy ebből majd csak este lesz valami. Mackóra nagyon büszke voltam, végig bent volt velem. Segített. Iszonyat sok erőt adott, hogy ott volt velem.

Végül sajnos császármetszés lett a vége a történetnek 19 órányi várakozás és vajúdás után. Egyedül csak azért sajnálom, hogy ez lett a vége, mert olyan sokáig küzdöttünk azért, hogy természetes módon jöjjön világra Eszti. azonban nem volt más választás, mert szegény elakadt és elfáradt Ő is. Azonban hogy egészséges az a lényeg és édes mindegy, hogy hogyan jött világra. Így született meg 2017. december 10-én este 23:54 perckor, 50 cm-el és 3730 grammal a mi csillagunk, mert az Eszter név jelentése;csillag.

2 napos Eszti babánk :)

A sok negatív élménytől eltekintve (egyszer majd leírom a kórházi benntartózkodásom élményét…), én tényleg nem gondoltam volna, hogy mindent elfelejt az ember, minden fájdalmat és számára csak a kis csodája fog létezni. 6 napig voltunk a kórházban, mert magas volt a vérnyomásom. Végül haza értünk, és mi voltunk a világ legboldogabb emberei Mackóval, akik ott álltak Eszti és egy új és kihívásokkal teli kaland előtt.

Manócska a gyermekágyi osztályon a nap 24 órájában velem volt, mire hazamentünk kezdtünk összecsiszolódni. Itthon aztán kiderült, hogy 6 napig fürdetővel kentem a fenekét a kórházban, mert véletlenül rossz tégelyt raktam be otthon a táskába és nem is figyeltem hogy mi van a tégelyre ráírva…

Mondtam is itthon Mackónak, hogy ez a gyógyszertári kence semmire nem jó, aztán olvastam el, hogy fürdető kenőcs van ráírva… Miután hazakerültünk első az volt, hogy lefürdettük, mert amíg bent voltunk, szegényemet egyszer nem fürdették meg, mert nem szokás. Nem mondom, hogy nem izzadtunk bele az első fürdetésbe, de mára teljesen profik vagyunk, összeszoktunk.

Nagyon jó kisbaba Eszti. De tényleg, minden elfogultság nélkül. Este 18:30kor fürdés van, ahogy szoktam mondani; felejthetetlen wellness élmény apával, utána etetés velem, és jön a móka a torna és a tánc, ezt már közösen. Sajátos zenei ízlése van Esztinek, imádja a latin zenét, főként a Mexikói együttest a Gipsy kinget, továbbá a Desperado zenéjét Antonio Banderas előadűsűban, a Lambadát, Enrique Iglesias zenéit. Ahogy meghallja, egyből elkezd járni a keze lába, vigyorog és egyszerűen imádnivaló. Ilyenkor Atis tornáztatja, én pedig ilyenkor nem győzök betelni a látvánnyal, hogy apa és lánya között mekkora összhang van :) imádom Őket nézni. Eszti csodálja az apját, tátott szájjal nézi, máskor pedig teli szájból vigyorog rá.   A nagy mexikói est után kap egy kicsit még enni és 9kor fekszik, hajnalban pedig 4:30-kor kel fel elsőre. Nem sírós, nem has fájós, nem ijed meg hangoktól.

Két hetes korában kiemelte a fejét, elkezdte fordítgatni jobbra és balra. Egyre többet mosolyog, és elkezdte nyújtogatni mindenkire a nyelvét.    Nagyon aranyos sztorik történnek vele/velünk, rend szerint lekakil, vagy lepisil, de már mindenre fel vagyok készülve. Valamelyik nap, mindhárman kakások lettünk. Nagyon beteg perverziónak tűnhet, de imádom, ha Eszti bekakil. A reakcióimon jókat mosolyog, és szinte látom rajta, hogy élvezi, hogy mit színészkedek és bohóckodok akkor neki.

Imádom, ahogy összekuckózunk, amikor ketten vagyunk, amikor kettesben megyünk el sétálni, amikor öltöztetem (imád öltözni).

Amúgy szokott szívatni is. Délelőtt mondókázunk, éneklek neki, és teljesen élvezi a gyerekdalokat :D Mackó olykor kicikiz a Bogyó és babóca miatt :D Tegnap este mondtam neki, hogy na figyelje meg, hogy hogyan fogja élvezni Eszti! Délelőtt jár a keze lába , imádja ha közben cirógatom amikor éneklek neki. A nagy bemutatóra fél mp alatt lélekben felkészültem. Éneklem Esztinek, eljátsszuk ugyanazokat a simogatásokat amiket délelőtt mindig, és aminél mindig olyan boldog és mosolygós. Erre a kislányom komoly fejjel csak nézett, mintha azt sugallná, hogy ,,te megőrültél, mi a fenét akarsz te velem ezzel a sz*rral” . A csávában hagy… Mackó pedig csak somolygott a bajsza alatt, majd megszólal, hogy valóban élvezi… :D Szóval csupa móka és kacagás és élmény az életünk egy hónapja. Minden percét imádom.

Esztire nem is lehet rosszat mondani. Egyetlen egy szituációban ordít, de azt kegyetlenül, amikor ÉHES. Uram teremtőm azonnal kell neki ugrani és adni, mert kő kövön nem marad. Ilyenkor is aranyos egyébként. Úgy sír, mintha azt mondaná, hogy,,LÚÚÚÚ”. Persze mára már rutinosabb vagyok, és legtöbb esetben meg tudom előzni a kitöréseket.

Elkezdtünk kijárni itthonról. Nagyon élvezi a sétát, nem riad meg semmitől, már a kutyákra sem ébred fel. Rend szerint másfél órákat kint vagyunk vele, a végére bealszik, ráadásul annyira jókat alszik, hogy sikerül ezalatt megfőznöm vagy kitakarítanom, kimosnom… Amikor fent van, akkor persze vele foglalkozom, aztán ha elalszik, jöhet a többi.

Este 9kor nem csak Eszti alszik, hanem mi is.

Az első hónap így telt, egy szempillantás volt csak az egész, de a legszebb 1 hónapot tudjuk magunk mögött eddigi életünkben!

Nyugalmas, szép estét mindenkinek!