Kinyílik a világ lassan...

Igazából nagyon ritka, hogy letudok ülni és írni, de már nagyon rége óta szerettem volna megtenni, de valamiért mindig volt mit csinálnom. Amikor alszik Eszterke, akkor főzök, mosok, takarítok… Azonban mégis egy pár kedvenc történetünket leírok, ami ezidő alatt történt velünk. Azonban előtte egy pár szót a kisasszonyról:  Eszterke változatlanul nagyon jó baba. Kezd kinyílni előtte a világ, iszonyatosan sok minden érdekli. Beszélget, vigyorog, 3,5 hónapos létére már egy hónapja átfordul hátról hasra, minimális hosszat előre (kb. 20 cm-t) kúszik, imád és nagyon sokszor akar ülni, próbálkozik megfogni a lábait, olykor-olykor már sikerül is neki. Imád csacsogni és a középpontban lenni, (akár csak az anyja) és nyugodt mint az állóvíz (ezt inkább apukájától örökölte)…

Kezd akarata lenni, most már ő is beleszól, hogy mit szeretne. Valamelyik nap kinyilvánította nem tetszését hogy a hasáról a hátára merészeltem fordítani, amikor ő ezt a helyzetet nagyon is élvezte… Úgy nézett rám és olyan felháborodottan kezdett hozzám beszélni hogy szinte már úgy fenyegetve éreztem magam, főként azután a nézése után (miután újra hasra fordult) ami azt sugallta, hogy ,,ilyen még egyszer elő ne forduljon!” :

IMÁDOM a kislányom. Imádok anya lenni.

Általában a vicces és emlékezetes történetek főként pisisek vagy kakásak, ezek közül a kedvencem az, amikor egy hányós hasmenéses vírust bekaptam valahonnan, és 3 napig szájmaszkban jártam, és minden lépésem után mindent fertőtlenítettem. Szerencsére Manó nem kapta el Tőlem. Az első nap annyira rosszul voltam, hogy alig bírtam szó szerint kikelni az ágyból megetetni, és szinte remegett a kezem attól, hogy etettem cumisüvegből. Nem igazán szokott éjszaka bekakálni, de akkor ez is sikerült. Alig léteztem, de feltettem a pelenkázóra, hogy kicserélem a pelusát. Remegett kezem-lábam, szédültem, de arra koncentráltam, hogy minél hamarabb tiszta legyen Eszterke. Persze ilyenkor van a legnagyobb káosz a bugyogóban is.

Kitakarítottam a lányt akkor már nem is tudtam, hogy a pelenkában vagy rajtam volt több anyag… ahogy felemeltem a lábát, hogy a tiszta pelust alárakjam, sugárból lef*sta a hasamat, amiről csöpögött le a kaka a lábfejemre, a lábujjaimra. Minden úszott a kakában, főleg én… kivéve az új SZŐNYEG. Arra még betegen is annyira vigyáztam és figyeltem, hogy véletlenül se legyen piszkos… Sose mondtam ilyet, de egy ,,azta k*rva” reflexből kijött belőlem. Mackó átjött, hogy mi történt. Rám nézett, és elkezdett nevetni… Ilyen heklyzetben inkáb vártam több együttérzést tőle, de valljuk be, lehet belőlem is ezt a reakciót váltotta volna ki a látvány. Majd megkérdezte, hogy segíthet-e nekem valamit, mondjuk adagolni a popsitörlőt… Mondtam, hogy azt megköszönném, hiszen tényleg csak arra vágytam, hogy vízszintbe kerüljek. Arra, hogy elfogadtam a segítségét, szívem egyetlen hercege SARKON FORDULT, és vissza ment a medve barlangba ALUDNI TOVÁBB, ott hagyva engem a kakában. A történeten az nem szépít szerintem, hogy annyira nem volt magánál még, hogy segítsen. Ezen utólag nevetek, de akkor abban a helyzetben örültem, hogy túléltem azt az órát amíg mindent elfogadhatóvá nem varázsoltam…főként magamon… :)

A másik kedvenc történetem ami pisi-kakis, amikor Eszterke belepisilt a komódba… Szintén tisztába tettem a pelenkázón, és a komód legfelső fiókjában vannak a pelusok, textil pelus, kisolló, krémek… azok a dolgok, amikkel ellátom a kisasszonyt nap mint nap. Ahogy kihúztam a fiókot, Eszterke elkezdett pisilni, amit persze nem hallottam, és a pelenkázóról már csurgott is bele a fiókba a pisi olyan sebességgel, mintha legalább sterimóval nyomatta volna, nem kis munkát szerezve nekem ezzel. Ilyenkor nevetek az ilyen helyzeteken, imádom, mert ezek és az ehhez hasonló történetek hoznak változatosságot és fényt egy napba. Eszti eszméletlen huncut kislány. Szívat minket rengetegszer. Hol alvást színlel, és amikor az ágyába kerül vigyorog mint a tejbetök (nem tudom kire ütött ez a gyerek…) vagy éppen élvezi, ahogy leejtheti direkt a játékát, abban a hitben, hogy anya úgyis felveszi azt. Akkor élvezi a legjobban, amikor felhívom a figyelmét rá, hogy ne tegye még egyszer…     

Annyira jópofa és ,,énekel”… Együtt ,,éneklünk”, igazából fogalmam sincs melyikünknek van ,,jobb” hangja… :D Atis az olykor sír a nevetéstől. A kedvenc nótája Esztinek a ,,busz kereke körbe forog” a ,,Cickom cickom” és a ,, Ha felmegyek a budai nagy hegyre”. És persze minden, amit anyukám énekel neki vagy mondókázik… :D 

Imád velem lenni a konyhában, van egy kedvenc kis lábasa, és egy saját fakanala, tanuljuk többek között ezt is, hogy hogyan kell főzni, kavarni az ,,ételt”. Vicces, de a fakanalával eszméletlenül el tud játszani… :D Most már igényli, hogy egyedül is játszon, így ilyenkor hagyom a játszószőnyegben, persze én mellette pakolom a ruhákat stb.

Imád vele hasonló korú babákkal lenni, és amit észrevettünk, rendkívül nagy benne az empátia készsége. Amikor sír egy baba mellette, akkor elkezd elsőre magyarázni neki, aztán csak néz és ő is elkezd sírni.

Múltkor oltásra mentünk, előttünk volt egy baba, aki szintén oltást kapott, és mi még kint voltunk, de elkezdett pityeregni Eszti, amikor hallotta, hogy a másik baba sír.  Legutóbb két oltást kaptunk. Az elsőt szó szerint KIKACAGTA. Mindenki csak nézett Esztire, hogy nem sűrűn látnak ilyen reakciót babától szuri után. Erre én elkezdtem reménykedni benne, hogy a második is ilyen könnyű lesz biztos. Na a második szuri olyan rosszul esett neki, hogy amíg ki nem értünk a rendelőből üvöltött a drágám, és itt nem használt semmi, sem az, hogy magamhoz öleltem, sem a cumi, semmi. A levegőn is megölelgettem, és utána nyugodott meg. Legközelebb jövőhéten kapunk oltást, aztán kettőt következő hétre rá… Most teli vagyunk oltásokkal. Én meg már előre sajnálom szegényt, de minden érte van. Talán a 4. hós oltás után már kevesebb lesz.

Ami új még, hogy elkezdtük kőkeményen az öklünk rágcsálni, nyáladzunk mint egy kis bernáthegyi, mindent megkóstolunk, és szerintem a fogcsírák is elkezdtek mocorogni. Éjszaka van, hogy álmában felsír és tömi az öklét befelé. egyelőre hullámokban van ilyen, van amikor 2-3 napig éjszaka 20 percenként megyek, mert felsír álmában, aztán van hogy 3 éjszaka rendesen telik el. Ez egy ilyen időszak, de önmagában nagyon jó és jókedvű baba, mostanában párosulva a jó étvággyal is(!).  

Nos, hirtelen ennyit rólunk, készülünk az első húsvétunkra, Esztivel fogom sütni a húsvéti kalácsot majd a locsolóknak :) Erről remélem sikerül időben egy bejegyzést írnom, és nem két hónap múlva :D Most már rengeteg dolog fog ránk várni, következő hónapban elkezdjük a hordozást, a baba mama tornát, és talán a baba mama klubba is ellátogatunk már, májustól baba úszás, hozzátáplálás elkezdése lesz a fő program...  Eszméletlenül várjuk a jó időt. Lesz itt minden, mint a mesékben, teli leszünk élményekkel, amit majd megpróbálok dokumentálni és leírni. :)

Pár kedvenc képpel búcsúzok mára a kisasszonyról, csoda szép napot kívánunk Mindenkinek!