Program program hátán :)

Napsütés♥ barnulás ♥ Wellness ♥ Végre vége ♥  NYÁR ♥ Levendula ♥ A két legfontosabbal ♥ csúszda ♥ 10 év ♥ gyors hétvége ♥ Csongrád ♥ nem akarom, hogy vége legyen ♥ Mackó lángost evett…nélkülem…♥

Mindennek nevezhető az elmúlt 10 nap, csak unalmasnak és (ha az elejét nézem, akkor nyugodtnak) nem. Az év vége nagyon kemény volt. 3 napig vörös szemekkel keltem, feküdtem, és akkor már csak örültem, amikor csak fájt. Pénteken a 4 órás tanévzáró értekezletet követően a tantestület tagjaival közös ebéden vettünk részt a Hungiban, ami ismét nagyon jó volt. Annyira jó érzés volt még egy utolsót bohóckodni, nevetni, sztorizni a kollégákkal a NYÁR előtt, hiányozni fognak. Az ebéd után felgyorsultak az események, a Napfényfürdő Aquapolis-ba vettük utunkat, ahol a csendes wellness rejtelmeibe idén is belekóstolhattunk. Idén kihagytam a szauna szeánszot, mert mentünk haza Szentesre és nem akartam másfél órával később hazaindulni csak a szeánsz miatt, de a jakuzzi, infraszauna, sószoba, dögönyözés és a csúszdázás nem maradt idén sem el. Volt, amikor a csendes wellness nem éppen sikerült csendesre, de azért igyekeztünk másokat nem zavarni. :)

Nem tudtam a fáradtság miatt úgy elengedni magam, mint tavaly. Még nem volt időm leengedni, regenerálódni. Azonban nagyon jól éreztem magam, egy csomót nevettünk, és kezdetét vette a kikapcsolódás. 5 óra után azonban alig vártam, hogy meglássam a fehér opelt, benne Mackót és elinduljunk Szentesre. Szombaton volt a 10 éves osztálytalálkozónk a Körösön. Jó volt látni a többieket. Amíg én a volt osztályommal voltam, addig Mackó és Anyu felfedezték Csongrádot, a partot, az óvárost, lángosoztak nélkülem (egy lángosért minimum fél évet kell könyörögnöm Mackónak),majd vissza jöttek értem. Ahogy haza értünk, már mentünk is a városba, hogy az ismerőseinkkel biliárdozzunk és találkozzunk. Annyira fáradt voltam a napnak a végén már, akkor jött ki minden fáradtság rajtam. Ahogy haza értünk, egy gyors fürdés után bebújtunk az ágyba, szerintem már ahogy raktam le a fejem, fél úton már aludtam is. Vasárnap reggel felcsomagoltuk a kis családunkat, és átmentük ismét Csongrádra. Sétáltunk a Tisza parton, a gáton, én még nem is láttam azokat a pihenő padokat, amik ki lettek helyezve. Nagyon ötletesek és még tanulni is lehet róluk.

Az is eszembe jutott, hogy egyszerűbb a padok által egy találka megszervezése is, vagy csak önmagunk betájolása. Nekem biztosan sokat segítene, mert kötöm a látványt a dolgokhoz (tájékozódásra gondolok ezalatt) :D A séta után kimentünk a Levendula fesztiválra. Nagyon szerettem volna eljutni, csak reménykedni tudtam, hogy nem fog esni az eső. Mackó rettentően édes volt. (szerintem) nem volt kedve annyira reggel ahhoz, hogy átmenjünk a ,,szappanszagú” fesztiválra, de nem szólt ő semmit, mentünk. Egy zacskónyi levendulát szedtünk, annyira aranyos kis papírzacskóban. Mackón rettentően jól szórakoztam, nagyban szedtük a levendulát, és Ő benyögi, hogy nem is tudta, hogy dolgoznunk is kell, hiszen kifizettük a zacskót… :D Kis naív, mondjuk én annak ellenére, hogy fel voltam készülve arra, hogy nekünk kell szedni a levendulát, nem vittünk magunkkal metszőollót, így kénytelenek voltunk feltalálni magunkat. Mackónál szerencsére mindig van egy tényleg normális, minőségi (zseb)kés, amivel nagyon precízen tudta vágni a virágot, anyu 500 Ft-ért bérelt egy metszőollót, aminek az összegét visszakapta miután végzett és leadta az ollót. Így tehát Anyu és Mackó végezte a piszkos munkát, én pedig… én voltam a legretkesebb és leglelkesebb a levendula szüret végére… nem is értem, hogy hogyan csináltam, hogy ennyire koszos lettem… A lábam szabályszerűen fekete volt, pedig homok volt mindenhol. Ezen a dolgon, hogy koszos lettem, nem lepődött meg ezen senki.

Annyira gyönyörűek voltak a levendula sorok, annyira fantasztikus illatot árasztottak, próbáltam minden létező kis molekulát magamba szippantani. Csomó kézműves kiállítók is voltak. Akik elfáradtak, azok pedig letakart szalma bálákon megpihenhettek, a pihenő felett lámpionok és kis lila zászlók voltak. A kicsiknek is volt szórakozási lehetőségük,  ,,aranyat” moshattak fateknőben, egy pár játékot játszhattak még, de ezen akadt meg a legjobban a szemem. Haza indultunk, mackó nagyon beszívatott az autóban (Anyut vártuk amíg salátát vett az ebédhez) a levendulámmal kapcsolatban, de ezt inkább nem is mesélem el. Higgye el mindenki, hogy nagyon-nagyon aljas és gonosz volt és még büdös is.... Ettől függetlenül nagyon jókat nevetgéltünk az autóban. Gyors tisztálkodás otthon, majd ebéd, utána pedig elkezdtük válogatni a levendulákat, hosszuk alapján, aztán azokat felkötözgetni, majd felaggatni, hogy száradjanak. Otthon (Szegeden) aztán különleges módját választottam a szárításnak. Hasonló képpen szárad a többi is:

Nem tudtam, hogy hova tegyem, hogy akasszam fel, hogy ne szívja a nap ki a színét, hogy érezzem és gyönyörködjek is benne… Aztán bevillant egy kókány, de jó megoldás :D Mire nem jó, ha az ember olykor benéz a szekrénybe és kreatív gondolata támad... :D

Összességében, már keresem az ötleteket, hogy mit készítsünk a levendulából Anyuval majd a szürke őszi napokon. Kis levendula párna, fürdőbomba tuti készül majd, de ha van valakinek ötlete, szívesen várom :)

Délután összepakoltunk, és haza indultunk. Vásárhelyen aztán belerohantunk abba a viharba is, amiről a hírek is szóltak. Mindenhol hömpölygött a víz, mi konkrétan egy parkolóba beálltunk fél órára, mert annyira rossz volt a helyzet. Trópusi viharhoz tudnám hasonlítani. Bezzeg Szegeden… sütött a nap. Pislogtunk Mackóval, hogy hogyan is lehet ez. Így gyorsan mielőtt meggondolnánk magunkat, kimentünk horgászni Mackóm keresztapujával. :) kb. egy órára, mert utána már Szegedre is megérkezett a szél és minket is kikergetett a horgászhelyről a végtelennek tűnő fekete felleg, amivel a szél jött. Ahogy robogtunk hazafelé, a földeken láttunk nyuszikat, a kukorica között felbukkant két fülecske. A két fül gazdája egy őzike volt. maximum 5 méterre tőlünk. Figyelt, nem mozdult. Annyira gyönyörű volt a táj. Hátulról a nap megsütötte az aranysárga búzát, amit jobban kiemelt az előttünk levő fekete felhő. Próbáltam lefotózni, de annyira nem adta vissza, amit mi láttunk, így nem is próbálkoztam tovább. Nagyon szép látvány volt. Ezekért a pillanatokért (is) érdemes kimenni horgászni. Bevallom őszintén, hogy én inkább ezért járok Mackóval ki. Összességében Annyira sok minden történt velünk, annyira élveztem minden pillanatát a hétvégének. Imádtam nagyon. Ezután pedig már több időm lesz mindenre és mindenkire. Figyelem, Mó újra elérhetővé vált :)

Csodás, napsütéses szép napot mindenkinek! :)

Egy pár kép:

Egy nap kirándulás

Nagyon rég írtam, de az év végi őrület miatt nem is volt kedvem munka után leülni a géphez. Annyi minden van a fejemben, annyi minden történt, de a mai bejegyzés egy kirándulásról fog szólni. Egy kirándulásról, amihez nem fűztem nagy reményeket, hogy ennyire jó lesz. Tantestületi kirándulásról van szó, idén  igazából nem utaztunk el, hanem maradtunk Szegeden.

Elmentünk az alsóvárosi templomba, majd az alsóvárosi tájházba. A templomnak azért örültem, mert Mackó lassan 5 éve ígérgeti, hogy elvisz oda, de mindig volt valamilyen kifogás, amiért végül elmaradt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire szép a templomkert, azt meg főleg nem gondoltam, hogy gyerekeknek is van múzeumpedagógiai foglalkozás... Az általános iskolás gyerekek (1-8.) kipróbálhatják, hogy milyen volt abban az időben szerzetesnek lenni, amikor Szegedre a török betette a lábát. Szerepjáték formájában a gyerekek beöltözhetnek szerzetesnek, és meg kell gyógyítani a kertben levő gyógynövényekkel a pasát, aki megbetegedett. Kódexet kell írniuk, amit haza visznek. Szerintem rettentően jó móka lehet, Kriszti kolléganőmmel mi magunk is kipróbáltuk volna a játékot és be is öltöztünk volna. :)

Ezután betekintést nyerhettünk a  templomba, majd a kolostorba. Nagyon pozitívan csalódtam, mert Kis Norbert tárlatvezetése a legeldugottabb kis szobába is eljuttatott minket, mindegyik helységhez volt egy történet, volt egy információ, ami megragadott.

Igazából a leges legelején a templom előtti szoborról is olyan érdekességet mesélt, ami során lehetetlenség volt nem inni a szavait. A kolostorról annyi információt megtudtunk, annyira magával ragadott az egész hely. Szuper élmény volt tényleg. Krisztivel minden eldugott kis járatot próbáltunk meglesni, elképzeltük magunkat csuhában hogy Gregorián zenére lépdelünk a folyosókon :D Bolondoztunk, de mégis ámultunk és bámultunk :) A legjobban azt vártam, hogy megnézhessem a palástot. A helyi hagyomány úgy tartja, hogy a templomot Mátyás király alapította 1465-ben, aki országgyűlést tartott a templom kertjében, majd felajánlotta a szerzeteseknek a palástját, hogy készüljön belőle mise ruha. A palástot aranyszálakkal és igazgyöngyökkel díszítették, szerintem nagyon szép lett. A következő ,,gyöngyszem” Szent Jakab széke volt, amely egy 15. századi szék (1450 ). Maga a szék a legkorábbi ülőalkalmatosságok közé tartozik, azért is érdekes, de ha ez nem lett volna elég, akkor láthattunk még 17. századi anyakönyvet is. A folyosók a legfelső szinten bámulatosan voltak kialakítva, a padlóra térkép volt festve, amely a falra is felkúszott…modern volt az egész, de nem giccses.

Engem megnyert nagyon. Végül a shop-ba kötöttünk ki, ahol vettem Mackónak Zirci Apátsági félbarna sört (6%-os). Zircen készítik a szerzetesek. Annyira FINOM illata és íze van... Ezt minden sör rajongónak ki kell próbálni egyszer. Kár, hogy csak egyet vettem, bár így is beégetett az eladó pénztáros néni. Mindenki vásárolt ezt azt, kulcstartót, hűtő mágnest, erre jöttem én, és felkiáltott hogy ,,HM SÖÖÖÖÖR”

-,,Hát igen…sör…őőőmm….a kedvesemnek” :D

A tájház éppen akkora pozitív hatás volt, mint a templom és a kolostor. Nagyon sok új információt szereztünk, és a végén még kosarat is fontunk :D

Én…kosarat FONNI…. Hát a legvadabb és perverzebb álmaimban sem történhetett volna meg, azzal a fantasztikus kézügyességgel amivel megáldott a sors….

Azonban! Bea néni felajánlotta segítségét, hogy megmutatja hogyan is fogjak hozzá én pedig éltem a lehetőséggel. Úgy is mondhatnám, hogy ő fektette le a kosárfonás alapjaimat. Eddig sem kételkedtem benne, hogy remek pedagógus, de hogy még engem is sikerült megtanítania kosarat fonni… Minimum egy szalagot, egy tiarát megérdemelne hatalmas taps kíséretében. :) Igaz, hogy kicsi lett a kis kosárkám, de büszke voltam rá, főleg, hogy nem is akartam kipróbálni. Aztán amikor rávettük magunkat, olyan jókat nevettünk a kollégákkal, a foglalkozás után lenyugtáztuk Krisztivel, hogy jó döntés volt, ez a kosárfonás :D a remek mű:

Mackó annyira édes volt, mert dicsért agyba-főbe már-már gyanús is volt :D Azért lélekben el is játszottam a gondolattal, hogy kiírjuk a kapura, hogy ,,Kocsis major és Mónika a nagy kosárfonó mester”. A tájház után ebédelni mentünk a Tóth vendéglőbe, ahol nagyon finom volt a menü. Kijevi csirkemellet ettem, most teljesen pozitívan csalódtam bennük.

Összességében rettentő nehéz dolguk volt a szervező pedagógusoknak, hogy kevés pénzből olyan programot tudtak létrehozni, ami élvezhető, érdekes és olcsó is. Én nagyon jól éreztem magam (idén is), a többiekből pedig ismét többet megtudhatott az ember. Krisztivel a Tóth vendéglőből elmentünk, és még két órát sétáltunk és beszélgettünk. Jó volt nagyon.

Programból nincs hiány, holnap ballagás, jövő héten tanévzárás, majd egy ismételt nagyon jó program ;)  de erről majd később :) Remélem lesz időm a jövő héten írni. Irány holnap Szentesre.    

Kellemes hétvégét mindenkinek :)

Néhány kép a templomból: