Egy nap kirándulás

Nagyon rég írtam, de az év végi őrület miatt nem is volt kedvem munka után leülni a géphez. Annyi minden van a fejemben, annyi minden történt, de a mai bejegyzés egy kirándulásról fog szólni. Egy kirándulásról, amihez nem fűztem nagy reményeket, hogy ennyire jó lesz. Tantestületi kirándulásról van szó, idén  igazából nem utaztunk el, hanem maradtunk Szegeden.

Elmentünk az alsóvárosi templomba, majd az alsóvárosi tájházba. A templomnak azért örültem, mert Mackó lassan 5 éve ígérgeti, hogy elvisz oda, de mindig volt valamilyen kifogás, amiért végül elmaradt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire szép a templomkert, azt meg főleg nem gondoltam, hogy gyerekeknek is van múzeumpedagógiai foglalkozás... Az általános iskolás gyerekek (1-8.) kipróbálhatják, hogy milyen volt abban az időben szerzetesnek lenni, amikor Szegedre a török betette a lábát. Szerepjáték formájában a gyerekek beöltözhetnek szerzetesnek, és meg kell gyógyítani a kertben levő gyógynövényekkel a pasát, aki megbetegedett. Kódexet kell írniuk, amit haza visznek. Szerintem rettentően jó móka lehet, Kriszti kolléganőmmel mi magunk is kipróbáltuk volna a játékot és be is öltöztünk volna. :)

Ezután betekintést nyerhettünk a  templomba, majd a kolostorba. Nagyon pozitívan csalódtam, mert Kis Norbert tárlatvezetése a legeldugottabb kis szobába is eljuttatott minket, mindegyik helységhez volt egy történet, volt egy információ, ami megragadott.

Igazából a leges legelején a templom előtti szoborról is olyan érdekességet mesélt, ami során lehetetlenség volt nem inni a szavait. A kolostorról annyi információt megtudtunk, annyira magával ragadott az egész hely. Szuper élmény volt tényleg. Krisztivel minden eldugott kis járatot próbáltunk meglesni, elképzeltük magunkat csuhában hogy Gregorián zenére lépdelünk a folyosókon :D Bolondoztunk, de mégis ámultunk és bámultunk :) A legjobban azt vártam, hogy megnézhessem a palástot. A helyi hagyomány úgy tartja, hogy a templomot Mátyás király alapította 1465-ben, aki országgyűlést tartott a templom kertjében, majd felajánlotta a szerzeteseknek a palástját, hogy készüljön belőle mise ruha. A palástot aranyszálakkal és igazgyöngyökkel díszítették, szerintem nagyon szép lett. A következő ,,gyöngyszem” Szent Jakab széke volt, amely egy 15. századi szék (1450 ). Maga a szék a legkorábbi ülőalkalmatosságok közé tartozik, azért is érdekes, de ha ez nem lett volna elég, akkor láthattunk még 17. századi anyakönyvet is. A folyosók a legfelső szinten bámulatosan voltak kialakítva, a padlóra térkép volt festve, amely a falra is felkúszott…modern volt az egész, de nem giccses.

Engem megnyert nagyon. Végül a shop-ba kötöttünk ki, ahol vettem Mackónak Zirci Apátsági félbarna sört (6%-os). Zircen készítik a szerzetesek. Annyira FINOM illata és íze van... Ezt minden sör rajongónak ki kell próbálni egyszer. Kár, hogy csak egyet vettem, bár így is beégetett az eladó pénztáros néni. Mindenki vásárolt ezt azt, kulcstartót, hűtő mágnest, erre jöttem én, és felkiáltott hogy ,,HM SÖÖÖÖÖR”

-,,Hát igen…sör…őőőmm….a kedvesemnek” :D

A tájház éppen akkora pozitív hatás volt, mint a templom és a kolostor. Nagyon sok új információt szereztünk, és a végén még kosarat is fontunk :D

Én…kosarat FONNI…. Hát a legvadabb és perverzebb álmaimban sem történhetett volna meg, azzal a fantasztikus kézügyességgel amivel megáldott a sors….

Azonban! Bea néni felajánlotta segítségét, hogy megmutatja hogyan is fogjak hozzá én pedig éltem a lehetőséggel. Úgy is mondhatnám, hogy ő fektette le a kosárfonás alapjaimat. Eddig sem kételkedtem benne, hogy remek pedagógus, de hogy még engem is sikerült megtanítania kosarat fonni… Minimum egy szalagot, egy tiarát megérdemelne hatalmas taps kíséretében. :) Igaz, hogy kicsi lett a kis kosárkám, de büszke voltam rá, főleg, hogy nem is akartam kipróbálni. Aztán amikor rávettük magunkat, olyan jókat nevettünk a kollégákkal, a foglalkozás után lenyugtáztuk Krisztivel, hogy jó döntés volt, ez a kosárfonás :D a remek mű:

Mackó annyira édes volt, mert dicsért agyba-főbe már-már gyanús is volt :D Azért lélekben el is játszottam a gondolattal, hogy kiírjuk a kapura, hogy ,,Kocsis major és Mónika a nagy kosárfonó mester”. A tájház után ebédelni mentünk a Tóth vendéglőbe, ahol nagyon finom volt a menü. Kijevi csirkemellet ettem, most teljesen pozitívan csalódtam bennük.

Összességében rettentő nehéz dolguk volt a szervező pedagógusoknak, hogy kevés pénzből olyan programot tudtak létrehozni, ami élvezhető, érdekes és olcsó is. Én nagyon jól éreztem magam (idén is), a többiekből pedig ismét többet megtudhatott az ember. Krisztivel a Tóth vendéglőből elmentünk, és még két órát sétáltunk és beszélgettünk. Jó volt nagyon.

Programból nincs hiány, holnap ballagás, jövő héten tanévzárás, majd egy ismételt nagyon jó program ;)  de erről majd később :) Remélem lesz időm a jövő héten írni. Irány holnap Szentesre.    

Kellemes hétvégét mindenkinek :)

Néhány kép a templomból: