Orvosnál...

Mostanában egy kicsit szét vagyunk csúszva. Mackónál is és nálam is eléggé nagy dömping volt a munkahelyen, nem volt ritka hogy este értünk haza.

Sokszor az ember felett így elmennek a napok és az egészségére nincs idő.

Előkerestem az orvosi papírjaimat, amik láttán egyből hátast dobtam. 2012-ben voltam pl utoljára vérvételen.

Jött a gondolat, hogy akkor illene megismerkedni még jobban az új háziorvosommal és kérni tőle egy átfogó laborvizsgálati beutalót.

Telefonon lebeszéltem a doktornővel, hogy munka után, torna előtt beugrok a beutalóért.

Igyekeztem minden abnormális tevékenységet eltüntetni magamról (megfázás jelei, hámló kéz, ekcémás kar…). Múltkor amikor bejelentkeztem hozzá, véletlen meglátta, hogy hámlik a kezem. A vallatást követően megtudta, hogy allergia az egész semmi több. Nos ő ezt egy kicsit túlreagálta szerintem, mert szinte  már majdnem temetett, és végül 3 recepttel távoztam tőle, különböző  csodakencéket ajánlva. Bár még mindig jobb ez a háziorvos, mint Mackóé, aki Mackótól kérdezte legutóbb is hogy Ő (azaz az orvos) mit csináljon Mackóval… No de vissza a témához.

Most az orvosom előtt igyekeztem teljesen egészségesnek látszódni, mosolyogtam mint a vadalma, és amolyan Mónikásan belibbentem energiabombaként a kis orvosi szobájába. Kiderült, hogy már rég meg is csinálta a beutalómat ahogy telefonáltam. Rettentő kedves volt, kielemezte az eddig két papírom alapján, hogy nem igen ismerhettem az előző szentesi orvosom, mert hogy 2 vérvételes papírom volt összesen. Nagyon aranyos, alapos és rettentő pozitív nő. Ahogy megkaptam amiért mentem, szép napot kívánva már libbentem is tornára.

Magán klinikára mentünk, és ez így volt rendjén. Pont akkor veszik le a vért, amikor időpontod van, nem lihegnek rád ezren, higiénikusabb és csak 2400 ft. Valljuk be, nekem megért annyit, hogy nem álltam órákig sorba és hogy nem kaptam el senkitől semmilyen betegséget.

Mivel nagy labor volt, nem csak vért vettek …. Hát ez világ életemben nagy mumusom volt, sosem tudtam direktben produkálni a kis dolgot, tehát én már elterveztem, hogy megelőzöm a  dolgot és viszek valamilyen kis üvegcsébe  vizeletet. Ciki nem ciki ez van. Mackó is csatlakozott hozzám. Nem találtunk kis üveget, így jött az ötlet (hajnal 5 órakor), hogy fél literes üveg viszont van. A tervünk az volt, hogy majd ott bebújunk a mosdóba és átöntjük a pohárba amit kapunk, a flakont meg majd kidobjuk. Ez Szentesen működött…

Nos, az egyik fél literes üveg egy powerade-es cuclis üveg volt, a másik az üvegét tekintve egy összenyomott verde ásványvizes üveg volt. Nem is tudom melyik nyújtott szánalmasabb látványt.

Nekem 6:45re volt időpontom, Mackónak 6:50-re. Mackóért izgultam, előttünk már volt néhány nénike.

Tudni kell Mackóról, hogy nem bírja a vérvételt, a vénás dolgokat, a viszér témát, és mindent, ami szív és érrendszeri dolog. Még ha beszélnek róla sem... Ő rosszul lesz, ájul, hisztizik… tehát okom volt arra, hogy aggódjak érte. Leadtuk a papírokat, fizettünk és pontosan amikor időpontom volt, már hívtak is be. Nagyon kedves volt a hölgy, kérdezte hogy vizeletet hoztunk-e. Mondtam igen (én buta). Annyira koncentráltam, hogy véletlenül se kotyogjam el, hogy elkotyogtam. Kérte, hogy adjam oda neki, mert ráírja a sorszámunkat, ami alapján beazonosítanak.

Egyből kicsapott a hideg verejték a cuclisüvegem gondolatától is. Viccesen megjegyeztem neki, hogy nekünk nem ilyen szép lekváros üvegeink vannak, mint amik mellette fel voltak sorakoztatva. Tetőztem a dolgot azzal, hogy még rá is mutattam az üvegekre… Úgy gondoltam, hogy érti a célzást és ad egy olyan szentesi műanyag poharat vagy olyan szegedi stílusú kémcsövet… :D

Hát ugyan már, ne szórakozzak már, adjam csak oda azt az üveget … menjek ki érte nyugodtan és ha már kimegyek, akkor a páromét is bevihetem. Elkezdett kuncogni… hát én sem bírtam ki, belőlem is kifakadt az érzés, hogy ,,oké anyus, majd meglátod, hogy én szóltam hogy át kellene önteni”…

Kimentem a táskámért, és elővettem az üvegeket neki. Majdnem mindketten hangosan nevettük el magunkat egyszerre, de valahogy mindketten visszafolytottuk az érzést. A csodásnál csodásabb lekvárosüvegekre olyan kis csinos számot írt, bezzeg a miénkre… jó vastag hatalmas számot.  Már-már olyan hívogató is volt, hogy mindenki vegye észre.

A föld alá süllyedtem a szégyentől, de igazából kínomban csak nevettem a történteken. A hölgy roppant módon ügyesen, szinte már észrevétlenül vette le a vért. Ahogy kimentem, már mehetett is Mackó. Elkezdtem izgulni. Csak bírja ki mindenféle sikoltozás, ájulás, hiszti és egyéb tevékenységektől mentesen. Hallottam, hogy mondja  a hölgy, hogy olvasgasson, van ott a falon egy látásvizsgáló tábla (Schnellen-tábla)… Végülis teljesen le tudja kötni a figyelmét…. :D Két legyet ütünk egy csapással. Vért vesznek tőle és még a látását is leellenőrzi… :D Végül láss csodát, Mackó is túlélte a dolgot.

Büszkén dagadt a mellkasa és az enyém is, hogy nem kellett felmosni a padlóról.

Tanulság is volt az egészben, legközelebb a gondolatot is elűzöm, ha vinni szeretnénk a vizeletet, pláne flakonban. Azért majd a biztonság kedvéért keresek valami szép lekváros üveget…  :)

Holnap életünk első báljába megyünk, roppant  módon várjuk. Érdekes lesz, mert Mackónak megrepedt a múltkori edzésén a bordája, de reméljük bírni fogja a dolgot :)))

Csodás hétvégét kívánok mindenkinek :)