Két szív egy testben

Úgy éreztem Márciusban, hogy egy célt sikeresen elértem. Megcsináltam egy olyan aerobic órát, amire fél éven át készültem, egy héten 5 alkalommal. Majd újabb Orsis órát csináltam meg, és azt követően a legdurvábbat. Azt hittem ki kell húzni a teremből. A világ legboldogabb embere voltam. Aztán olyan furán éreztem magam. Igazából el nem tudtam képzelni mi lehet velem. Nem bírtam úgy csinálni a feladatokat, furán éreztem magam. Első gondolat az volt, hogy én szerintem babát várok, de hát csak nem… őrlődtem két napig a gondolaton, végül megelégeltem a dolgot, és vettem tesztet. Péntek volt, a teszt pedig negatív. De akkor miért érzem magam olyan érdekesen? Szentesre mentünk a hétvégén, még koccintani se koccintottam egy pohár borral sem a családdal. Egy megmagyarázhatatlan érzés valamiért akkor is azt súgta, hogy baba lehet a dologban. Mackó nyugtatott, hogy majd pár nap és kiderül, addig ne izguljak feleslegesen. Hétfőig tudtam várni… A teszt pozitív lett. Minden átfutott az agyamon, de főként boldog voltam, mert az álmom teljesült, hogy attól a férfitól legyen kisbabám, akit a legjobban szeretek, és akitől mindig is szerettem volna. Aztán hirtelen arra gondoltam, hogy igaz hogy számít rá Mackó, de mit fog szólni. Ő már lent főzte a kávét. Lementem hozzá, izgulva, nagyon izgulva. Rám nézett, kérdezte hogy na miujság, teljesen lazán, kómásan, pont úgy ahogy Mackó ,,túlél’’ amíg meg nem issza a reggeli kávéját. Attól függetlenül, hogy én mindenféleképpen elképzeltem azelőtt hogy kreatívabbnál kreatívabb módon fogom a tudtára adni a dolgot egyszer, azon a csodás hétfő reggelen egyszerűen csak annyit böktem ki, hogy csináltam tesztet. Mackó a saját nyugodt  laza módján visszakérdezett hogy mi lett az eredmény. A gyomromban pillék voltak, és kinyögtem, hogy ,,két csík lett” :D aztán jött magamhoz egy gondolat, hogy ,,hát ennél kreatívabban Mónika nem tudtad volna elmondani életed szerelmének, hogy babát vársz…”…  Erre Mackó mosolygott, és megölelt, mélyen, hosszan, éreztem hogy örül. Utólag kiderült, hogy egész nap sokkban volt  a munkahelyén :D Bevallom én is. Igazából hagytam neki és nekem is időt, hogy megemésszük. Jöttek a reggeli rosszullétek, amit két dolog minden esetben elmulasztott, az eper és a ciniminis. Olyan varázslatos kombinációkat ettem össze, hogy Mackó fintorogva nézett. Az édességet azóta sem kívánom. Se fagyi, se csoki, sem édes sütemény. Gyümölcs minden mennyiségben; volt hogy meleg kakaóval… Májas zsömle csalamádéval,sajttal… Ezeknél volt sokkal durvább is, de valamiért ezekre emlékszem a legélénkebben. Nem hánytam, csak émelyegtem, de azt egész nap. Két és fél hétig. Úgy éreztem,  hogy soha nem fogom élvezni azt, hogy babát várok. Aztán elmúlt a rosszullét, csodálkoztam, hogy ennyire hamar. Közben megesett az első találkozás az orvosommal, az első találkozás, amely csütörtök este 21:00-kor volt… Ekorra már az álomkór egészen úrrá lett rajtam, általánosságban 8 órakor este már aludtam minden nap, így viccelődtünk is Mackóval, hogy nagyon meg kell erőltetnem majd magam, hogy ne aludjak be vizsgálat közben :) Ott feküdtem, és az orvosom mondta, hogy nézzek a monitorra. Megláttam azt a kis 7,5 hetes ,,maszatkát", és talán akkor kerültem hozzá igazán közel. Mosolyogtam, vigyorogtam, könny a szememben… és csak néztem, ahogy ver a szíve.

Mackó kint várt rám, szárnyaltam a rendelőből, és még a borzalmas rosszidő ellenére is annyira kiderült minden, annyira boldogok voltunk, hogy úgy éreztem, nálunk boldogabb ember nincs a földön. Kétség kívül, az a mi pillanatunk volt.

Pár nap múlva a bekerültem az ambulanciára. Minden álom amit addig dédelgettünk és felépítettünk, azt felváltotta az aggodalom és a kétségbeesés. Ahogy megnézték az első ultrahangon, közölte az ügyeletes orvos, hogy nem hall szívhangot, menjünk le egy másik helyiségbe, ott is megnézné. Összetörtem. Fél órát ültünk és vártunk az ügyeletes orvosra, mire megjött… Addig ott néztünk magunk elé, és próbáltam magam nem elbőgni. Végül megérkezett, és pár perc múlva már az lcd monitoron láttam a babánkat. Tudtam hogy ő ott van, él és virul, majd bekapcsolta az orvos hogy van szívhang, ráadásul teljesen normális. Mackóval megnyugodtunk, rajtam másnap jött ki az egész stressz. Egy órát sírtam, és utána könnyebbültem csak meg.Az ijedtség nagyobb volt mint a probléma, de akkor is borzalmas érzés volt, amikor közölte az orvos, hogy nem hallja.

Azóta az első genetikai vizsgálaton is túl vagyunk már, a baba (akiről a kezdetek óta megvagyok győződve hogy kislány),a lehető legjobb értékeket produkálja,szépen fejlődik, minden értéke jó, izgága és minden elfogultság nélkül, nagyon CUKI. A mindennapjaink része Manó, hihetetlen, hogy hogyan is lehet ennyire szeretni és félteni olyan valakit, akit még nem is látott személyesen az ember. Mackó a világ egyik legjobb apukája lesz, tudom. Mindennap simogatja, puszilja, érdeklődik felőle többször, elhatározta hogy sámlit készít neki, hogy majd ha nagyobb lesz, tudjon mire leülni, hogy majd azon kösse meg a cipőjét. Sajnálom, hogy apukám nem osztozhat az örömünkben. Rengetegszer eszembe jut, hogy már Ő is biztos elment volna a horgász boltba venni egy kis nyeles botot az unokájának, hogy majd együtt menjenek később horgászni. Sírok, ha erre gondolok, főleg hogy Mackó a semmiből ugyanezt közölte velem, hogy vesz Manónak horgászbotot, ha fiú, ha kislány lesz, viszi majd horgászni. Hihetetlen nehéz, és kimondhatatlan érzés, de mégis jó amikor ilyen élményeken átesem. Hiszem, hogy apukám is boldog fent és érzem, hogy velünk van, itt van velünk minden fontos pillanatban.Nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rá. Biztos nagyon boldog és büszke lenne Ő is.

Mackó is látta már Manót. Igazi látványos bemutatkozója volt, úgy kalimpált éppen a kis kezével, mintha integetett volna Mackónak.

Ezt a pillanatot le is tudta az orvos fotózni. Azóta alig várja Mackó, hogy lássa velem legközelebb, már csak 10 nap :) A pici, ha minden igaz Mackó 30. születésnapján fog születni :) Nagy szenzáció lenne, mindennap megbeszélem vele, hogy így legyen :)

Tehát a blog már nem csak rólam és Mackóról szól, hanem a mi kis Manókánkról is :)

Gyönyörű napot mindenkinek :)