Megkésve, de itt vagyok :)
A 3. nap
A reggel jóval hűvösebben
indult, mint eddig. Jóleső volt azt a finom oxigén dús levegőt beszippantani.
Futó cipő fel, irány futni. Az este nagy vihar volt, hamar szembesültem a
látvánnyal. Még mindig ott voltak a gomolyfelhők a Balaton felett. Első
útirányom a strandra vezetett, még nem nyitott ki, így gond nélkül be tudtam
menni, és felmértem, hogy milyen mértékű kárt is okozott a berobbanó vihar.
A látvány valamelyest vicces
volt és elszomorító. A járdán végig állt a víz, a vízben pedig kacsák
úszkáltak. Hullám egy darab nem volt, annyira békés volt minden.
Előbukkant a
felhők mögül a nap első sugara, annyira szép volt, nagyon sokáig el tudtam
volna nézelődni. Egy nagy kiabálás után szembesültem azzal, hogy nem vagyok
egyedül a strandon, de amint hátra fordultam, a félelem egyből elillant, és
inkább megnyugtató érzés töltött el, 40 ,,kungfu panda” állt mögöttem, és
készen álltak a reggeli edzésre fehér ruhában, ahogyan kell.
Azért jobbnak láttam
felvenni a nyúlcipőt, és hagyni őket edzeni, úgyhogy gy utolsót pillantottam a
vízre, és meg sem álltam a ,,telkünkig” amit Mackóval kinéztünk 5 éve
magunknak.
Messzebb futottam, mint az
előző nap, a telek egyik fele a Balatonra néz, a másik pedig a hegyekre. Amikor
elsőre voltunk lent közösen a Balatonon, megbabonázott minket a hely, és
tradíció minden évben elmenni a telekre, és onnan megnézni a Balatont. A
látvány ugyanolyan szép, és ilyenkor az ember még jobban vágyik arra, hogy
egyszer tényleg ott álljon egy nyaraló és a tulajdonos pedig ő legyen. Egyszer
talán nekünk is összejön :)
A lefelé út kicsit veszélyes
volt, az úton végig folyt a homok, a törmelék, teli volt ágakkal, és mivel nem
mai már a futócipőm, volt, hogy meg is csúsztam.
Haza értem,
fürdés, Mackót ébresztettem, és indulhatott a nap.
A terv az volt, hogy
átmegyünk szétnézni Tapolcára.
Megnéztük a tapolcai malom
tavat, nagyon szép időnk volt. Nem volt meleg, viszont a nap szüntelenül
sütött. A malom tó, még mindig gyönyörű, minden évben megnézzük, de sosem lehet
betelni a látványával.
Mackó
unokatesóját, idén is megkértük, hogy csináljon rólunk egy képet.
Persze, lett normális is, de ez is már tradíció :) Tavaly Badacsonyon készült egy ugyanilyen :) Eztán Mackó elkotyogta, hogy Tapolcának van egy sörfőzdéje.
Itt kell megjegyeznem, hogy Mackóm új hobbit talált ki, sört fogunk
főzni. Minden napunk a sör főzéséről szól, annak tanulmányozásáról, már képzést
is nézett. Felsőfokú végzettség a követelmények egyike!!! :D Tehát már mehetne
is a Szent István egyetemre, de félek, nem támogatná az új hóbortot a főnöke.
Tehát lesz majd hamarosan egy sörfőző bejegyzés is, ha már mindenünk meglesz
ahhoz, hogy neki vágjunk. Addig is agyalok a logón, a neven, gyűjtögetjük a
barna sörös üvegeket (amibe majd töltjük a sörünket). Tehát mindenki
elképzelheti, hogy Mackó hogyan mondta nekem, hogy van Tapolcán sörfőzde, ráadásul,
ennek a sörfőzdének díjnyertes söre is van!!!! De hát azt sem tudja sajnos, hogy hol van. Széljegyzet: Ha nem mentünk volna be, biztos ezt hallgattam volna, minimum fél éven keresztül.
Így telefon elő, google, és már mondtam is hogy két sarokkal lejjebb van a
főzde. Meghívtam egy általa választott sörre, meg az unokatesóját is, a
boldogság részéről nagy volt, és valljuk be, én is nyugodtabb vagyok. :)
A főzde után, beültünk enni
egy helyre, a neve VARJÚ… :D Cigányok a tulajok, cigányok a kiszolgálók, és a
helyhez hozzátartozik a cigány giccses stílus, de a legutóbbi látogatás pozitív
élményt hagyott mindenkiben. Nos rettentő finom volt az ebéd, de a kiszolgálás
minősége olyan volt, hogy rizst hoztak ki egy kisfiúnak, pedig krumplit kért,
nekünk elfelejtettek egy levest kihozni, és bocsánatot sem kértek, én még kérni
akartam egy limonádét, de rám se bagóztak… Nagyon sokat kellett várni az
ételre, és bevallom, hogy nagyon frusztrált a fekete fal előttem, arany tükörrel
és arany flamingó képpel. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy egy párnak a
szomszédos asztalnál pelenkázta a gyerekét. Tudom, a szükség törvényt bont, de
nah azért mégis biztosan lehetett volna más megoldás is, mint ez.
Végül mindenki nagyon örült,
amikor Mackó a pincérnek mondta, hogy fizetnénk, de 15 percig ránk sem nézett
senki, így odaküldtük a pulthoz, és pár perc múlva már megszabadultunk a
helytől. Igazából az étel jó volt, de nem biztos, hogy legközelebb
visszatérünk.
Haza mentünk, és pihentünk. A
levegő nem olyan volt, hogy fürödni menjünk, így otthon voltunk, és
megejthettük a bor vásárlást :) Ábrahámhegyen mindig a Kovács pincészetbe
megyünk, finom boraik vannak. Mackót felhívta az egyik volt csoporttársa, és
másfél óráig le sem tette, jah, de egyszer, amikor szétkapcsolt a telefon egy
óra csevej után. Hát én már visszajöttem egy bor beszerzésről, de még mindig
nem hagyta abba, mivel már mindenki
vissza akarta kapni Mackót, úgy gondoltam, mellé ülök, hátha majd megtörik a
jég...Nem így történt, így próbáltam jeleket küldeni:
Végül meguntam, és inkább a
választásom egy epres-lime-os cider-re esett, ami a lehető legfinomabb cider.
Az illata olyan, mint az eper krém, és az íze, mennyei.
Végül ,,visszakaptuk” Mackót, közösen is beszereztük a bort, és
már csak pihentünk.
Utolsó nap
Összepakoltunk, és az utunk hazafelé
vettük. Rövid volt ez a kis idő, amit lent töltöttünk, de nagyon jól éreztük magunkat, jövőre
visszajövünk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése