4 nap a balatonon- 2. nap- Edzésben

Kitalálhattam volna kifogást, de nem tettem. Reggel hat óra, kipattant a szemem. Mint egy látássérült, kutattam a ruháim között a futós nadrágom után és a többi dologért. Belerúgtam az ágy sarkába. Legszebben leírva ezt gondoltam: ,,Oh a kutyafáját…” Egyből visszadőltem az ágyra és fél percig tartó szenvedést levágtam, mint egy szárazföldön vergődő hal, mellettem a békésen szunyókáló Mackó, aki mit sem sejt, hogy mi történik körülötte. Ablak becsuk, redőny leereszt, egy korty víz, futócipő és mobiltok fel, bemelegítés és mehetünk futni.

Minden reggelem futással kezdtem. Fel a hegyre, le a hegyről. Az első nap felfutottam a kilátóba kezdésként. Meg kellett egyszer állnom, mert annyira meredek volt a lejtő, hogy lendületet kellett vennem. Azt hittem nem bírom ki, becsuktam egy pillanatra a szemem összeszorítottam a fogam, és eldöntöttem a mp tört része alatt, hogy de menni fog, még ha a futás itt már csak kocogásnak volt mondható. Feljutottam, és komolyan mondom, nagyon büszke voltam.

Pihegtem fél percet, és úgy gondoltam, hogy felmegyek a kilátóba, úgy hogy minden lépcsőfokon guggolást végzek. Akkor azt gondoltam, hogy ez pihentetően fog esni. 3 lépcsőfokot a végén annyinak éreztem, mint ha 300 lenne. El akartam csalni, de nem csaltam el. ÉS felértem, a trikómból facsarni lehetett az izzadságot, de a látványért megérte.

A Balaton tárult elém, éppen akkor bukkant elő a nap a fátyol és sima felhők mögül. Megvilágította a Balatont, a hegyeket. Meseszép volt. Lesétáltam a kilátóból és a hegyről, mert az úton nem lehetett még kocogni se lefelé, ezért szerettem én felfelé futni/hegyet mászni... Ahogy leértem, 40 percet futottam még. Elnéztem a  régi nyaralóhoz, ami a falu másik végében van a hegyen, és visszafutottam kerülővel a szállásunkra. Az arcom mindent elárul :D 

Ad az embernek egy nagy lökést, ha olyat csinál, amit árán jócskán a komfort zónájából ki kellett lépnie. Bevallom, mindig fotózom az elindulást és a megérkezést, mert motivál. Motivál, hogy megcsináltam, hogy erősebb voltam bármilyen kifogásnál aznap. Lefürödtem, és Mackót ébresztettem. Mackónak élmény beszámoltam, és rettentő büszke volt rám.

A délelőtt folyamán Anyuval és Mackóval megmásztuk a Badacsonyt. Anyu rettentő ügyes volt, nagyon büszkék voltunk rá. Nyilván ez egy ilyen nap volt :) Mindenki mindenkire büszke volt :) Mackót a legutóbbi Badacsonyi túrázásunk alkalmával nem lehetett a Rózsakőre leültetni :D DE most leültünk, és készült is kép!!! :D Ahogy a kőhöz értünk ott fotózkodott volna egy pár, Nekem sem kellett több, felajánlottam, hogy csinálok róluk képet. A lány nagyon örült, elbohóckodtunk velük. Elmondta a Srác, hogy a csajszi nagyon szeretné, hogy megkérje, úgyhogy mondtam is nekik, hogy akkor bebiztosítom a jövőt és rögtön csináltam 3 képet, biztos ami biztos alapon. Jókat kacagtunk és a Srác felajánlotta, hogy ha ráülnénk (és itt megjegyzem, hogy egyből Mackó reakcióját leste… FÉRFI…) akkor csinál ő is képet rólunk :D Mackó mondta, hogy persze (senki ne higgye hogy erőszakoltam, tényleg akarta, önszántából, magától)!!!! :D A srác csinált 6 képet… :D Igaz ebből csak egy lett elfogadható a fények miatt, de van kép :D Most már csak várni kell :D

A kilátóig Anyának megkellet párszor állni pihenni, de nagyon felakart jutni a csúcsig. Fel is jutott, mi pedig alig ha lehettünk volna boldogabbak ettől. Nagyon ügyes volt.Részéről is nagy volt az öröm :)

Édeseim :)

A hegy után gyors bor túrán vettünk részt, bevásároltunk a megszokott helyünkről, megebédeltünk (Mackóval rántott hekktörzset, Anyu saslikot krumplival) és visszamentünk a szállásra.

A többiek vártak már, majd egy kis pihenő után lementünk a Balatonra úszni, labdázni, bohóckodni. Este 9 órakor jöttünk fel, fél óra múlva pedig hatalmas vihar kerekedett. Szünet nélkül villámlott, és szakadt az eső, én pedig 10 után ennyi dologgal a hátam mögött kidőltem.

Erre a napra nagyon büszke voltam. Jobban élveztem a futást, mint az alföldön. Totálisan más.

Ez volt a második nap, és még volt kettő :)