Gasztro szerda: Nutellával töltött túrógombóc

Be kell vallanom, még sosem csináltam túrógombócot, és hozzáteszem, hogy még a fogalma is elég távol állt tőlem, hiszen nem így képzeltem el. Valahogy úgy képzeltem el, mint a szilvásgombócot, csak szilva helyett túró van a közepében a gombócnak. Az elkészítését pedig akkora dolognak hittem, hogy azt hittem, az délutánomat a konyhában fogom tölteni.

Amikor követtem az utasításokat, hogy hogyan kell készíteni, akkor jöttem rá, hogy ez igazából mennyire egyszerű étel, amiben nincs sem liszt, sem cukor és nagyon gyors minden folyamat. Ideális étel lehetne, de pár sima gombóc után (ekkor még csak az az érzés volt bennem, hogy pusztán túrógombócot készítek) elkezdtem szemezni a nutellás üveggel…Nem a magam kedvéért persze, csakis Mackóért. Felvetettem neki a kérdést, egyből heleselte is, tehát nem volt mit tenni, így született meg a nutellásval töltött túrógombóc, ami valljuk be, nagyon jó párosítás!

Lássuk a receptet:

Hozzávalók:

A gombóchoz:

* 45 dkg túró (érthetetlen, de a Tescoban nem árulnak fél kg-s túrót, csak 45 dekásat...)

* 3 nagyobb friss(!) tojás sárgája és külön fehérje

* 1 citrom reszelt héja

* 12 dkg búzadara

* 1 csipet só

Nutella

Morzsához:

* 2 evőkanál olaj

* 10 dkg zsemlemorzsa

Tálaláshoz:

* porcukor

* tejföl

A túrót villával összetörtem, hozzáadtam a tojások sárgáját, a citrom reszelt héját, és a búzadarát, egy csipet sót, majd hagytam állni 2 órát.

Mellékesen megjegyezném, hogy a tyúktojások a majorunkból származnak, és nem tudok elmenni a tény mellett, hogy olyan a sárgájának a színe, mint a tál :)

Amikor a két óra lejárt, akkor feltettem vizet, amiben a gombócokat főztem. Raktam a vízbe is egy kis sót.

Kis olajon a zsemlemorzsát megpirítottam, majd amikor szép aranysárga lett, két kanál cukrot hozzáadtam a morzsához.

Ezután kemény habot vertem fehérjéből. Határozott mozdulattal (de ügyelve, hogy ne törjön a hab) beleforgattam a búzadarás masszába.

Fél diónyi adagot nedves kézzel kivettem a masszából, majd belecsurgattam egy kávéskanálnyi nutellát a gombócka közepébe, és szedtem még rá egy kis túrós masszát.

Gombócot formáltam belőle, és mehetett is a forrásban levő vízbe. Ahogy feljöttek a tetejére a gombócok, hagytam még egy nagyon kicsit ott lebegni, majd belehempergettem a zsemlemorzsába és tálaltam.

A nutellás verzió keresztanyum szerint finomabb lett mint a sima (nem csodálom), de ezt elég nagy elismerésnek tekintettem, hogy megdicsérte :) 
Én önmagában ettem, de Mackó esküdött a porcukros tejföl öntetre.

Rengeteg gombóc lett belőle, és rettentő büszke voltam arra, hogy valóban jól sikerült.

Ha valaki kedvet kapna hozzá, kellemes főzőcskézést :)