Próba nap az Izometriában...

Minden ott kezdődött, hogy a Főnökasszonyom járni kezdett tornázni, már több mint fél éve mindennap lelkiismeretesen látogatja a termet. Az életkorát meghazudtoló módon van, hogy két órát is edz egy nap. Észrevehetően sokat formálódott. Megbeszéltük, hogy majd egyszer én is kipróbálom a helyet és ha tetszik, akkor még  a bérlet gondolata is szóba jöhet. Nos ezidáig halogatva is volt a dolog. Most azonban adódott egy lehetőség, hogy ingyen kilehetett próbálni vagy a konditermet vagy az egyik tornaórát. Szeretek élni a helyzetekkel, és Mackót be lelkesítve, rá tudtam beszélni arra, hogy amíg én tornázok, ő kondizzon. Időközben az iskolából kiderült, hogy mások is járnak ide tornázni, így négyen voltunk a suliból az 5 órai edzésen, amit Orsi tartott. Bevallom, izgultam. Számomra furcsa volt, hogy a konditerem a torna helységgel egy térben van, de aztán már nem is érdekelt a dolog. Ahogy átöltöztünk, már láttam, hogy a főnökasszonyom hogyan tornázik (ő már 4 órától tornázott és még maradt a mi óránkon is). Úgy gondoltam, hogy ha az ő korával marad két órán, jól választottam órát, mert biztos nem lesz a legnehezebb oktató és minden rendben lesz. Én nem tudom, hogy hogyan történhetett, de egy szempillantás alatt minimum 30-an lettünk, megtelt a nagy terem, és elkezdődött az óra.

Hát én mindent gondoltam, de hogy ennyire kemény lesz, azt nem. Életem legaktívabb, leggyilkosabb, leg leg leg… órája volt. Amikor azt hittem, hogy eztán már csak nyújtás jöhet, nos akkor kezdtünk mindent elölről, de a másik oldalunkkal. Csináltam lelkiismeretesen, ahogy tudtam, aztán eszméltem fel, hogy olyan a bőröm, mintha úsztam volna. Semmi baj, gondoltam, könnyebb lesz majd Mackónak kihúznia a teremből... A hajam csupa víz, az izmaim mintha minimum 10 kg-val nehezebbek lettek volna, a mosoly az arcomon kezdett alább hagyni, és rájöttem, hogy én itt ma megleszek kőkeményen mozgatva. Eztán jött egy érzés, elszédültem, minden bajom volt, de gyorsan bekaptam egy szőlőcukrot (amit bármikor lehet venni elölről), ittam rá vizet és fél percen belül minden rendben volt.

Volt olyan feladat amit nem tudtam, hogy egyáltalán erre képes vagyok megcsinálni, de ment, még ha nem is abban a tempóban, amit diktált Orsi az edző. Aki a legjobban meglepődött ezen, az én voltam szerintem. A vége előtt tényleg már majdnem kidőltem, és akkor jött egy nagyon édes kérdés. ,,Ugye nem vagytok fáradtak?” Éppen három infartus után, amikor már csak egy oxigénmaszkot kívánsz ez a legkevésbé várt kérdés a világon amire nem tudsz mosolyogni már, bármennyire is szeretnél. Elmormolsz valamit az orrod alatt és mindentől függetlenül csinálod tovább azt,  amit mondd. Olykor nehéz kilépni a komfort zónánkból, de csak így tudsz előrébb jutni, ha megteszed. Vége lett az órának, szuszogtam a gumiszőnyegen, és boldog voltam. Lenyújtottunk, visszavittem a step padot (amin életem legnehezebb gyakorlatait végeztük és be kell vallanom, így is nagyon imádom a padot), majd úgy gondoltam megnézem Mackót, éppen mit csinál. Ügyes volt nagyon :) Állítása szerint, többször meg is lesett engem, amíg a futógépen volt :D Hát milyen kedves, de miután azt mondta, hogy ügyes voltam, megkönnyebbültem, hogy nem látta amikor éppen szenvedtem ebben a testhelyzetben végzett felülésem közben.

Aztán két illetőtől is megtudtam, hogy pont az Orsi órája a legnehezebb az egész órarendben… :D Nos mindegy volt, szenvedtem, de megakartam csinálni. És hogy aztán milyen érzés volt? Boldog voltam, olyan érzésem volt, mintha pille könnyű lennék, szárnyalnék, olyan érzésem volt, mint amikor fogsz egy könyvet és a lapjain végighúzod a kezed. Ezután még 4,5 km bicikli várt rám, amit bevallok nagyon nagyon Mamásan ment, ahogyan a lépcsőn felmenés is. Ahogy haza értünk, már nagyon éhesek voltunk Mackóval, egyből rávetettem magam a párolt karfiolra. Imádom, és szerintem, alig ha ehettem volna ennél finomabb és jólesőbb vacsorát.

Ahogy felértünk az emeletre, és lefürödtünk, már éreztem, hogy ebből másnap kemény harc lesz az izomláz ellen. Jó megérzéseim vannak, mert a lábujj körmöm hegyétől az utolsó hajszálamig minden létező izmom (bár olykor megkérdőjelezem, hoyg nekem van olyan) érzem.

És hogy mi lesz ezután? Októberben veszek bérletet…

Csodás, napsütéssel teli napot mindenkinek :)