Holnap hova megyünk hárman? :) SZENTESRE!

A Blog bejegyzést azzal indítom, hogy: Anyu jön haza! :) Rég voltam ennyire boldog. El nem tudom mondani, hogy mekkora boldogsággal tölt el, hogy holnap ismét hárman leszünk már SZENTESEN.

Holnap fény derül egy titokra is. Így, annál jobban várom, hogy holnap mehessünk haza. Miután telefonált Anyu, még a nap is kisütött. :) Holnap délután… :) tényleg nagyon várom már… :)

Miután ennyire virágos lett a kedvem, be is számolok arról, hogy kivirágoztattuk a házat Mackómmal. Ahogy eljön a tavasz, egyből ingert érzek arra, hogy körül vegyem magam virágokkal, és világosabb dolgokkal. Szeretem, ha van mindig friss virág, de a kertben levőket nem szedem le szinte sosem. Mostanában bevallom gyakran járok a piacra virágért. Imádom a tavaszt. Anyósommal közösen választottuk ki a virágokat, szerettem volna, ha látja, hogy mit veszünk. Szerettem volna, hogy neki is tetsszen a látvány, hiszen ő is nagyon sokat van kint a teraszon. Annyi virágot szedtünk össze, hogy a második fuvarnál kb így nézett ki a biciklim:

Igazából csak másnap láttam, de csak rózsaszín virágot vásároltunk elsőre. Lehet azért, mert ha MAckó a közelemben van, akkor rózsaszínben látom a világot, és ezek szerint a virágokat is :D Így kénytelenek voltunk másnap (akkor már csak Anyósommal elmenni) és fehéret nézni a rózsaszínek mellé. :D Persze aztán még találtunk kincseket. No, de lássuk őket :)

Gondolná erről valaki, hogy petúnia? Én nem hittem volna, de annyira szép.

Telis tele bimbóval, szerintem gyönyörű. Élőben még szebb. ( a képekre kattintva nagyobb lesz a kép)

 

Bakopa, a maga egyszerűségével vett le a lábamról, nem is volt kérdés, hogy az ablakba tegyem:

Viharvirág, remélem nem sok vihart fog átélni kint:

Az örök kedvencem; VINKA:

 

Ádó kedvence olyan, mintha ezernyi nagy lepke lepte volna el a cserepet (imádom):

És az utolsó rózsaszín, aminek a nevére nem emlékszem, csak hogy ,,L" betűvel kezdődik (ha valaki tudja mi a neve, nyugodtan megírhatná):

Természetesen nem állt meg ennyivel a sor, lesz is még virág, de majd csak májusban :) Szeretnék majd még levendulát, mézikét, csillagjázmint. A leanderek is kikerültek, tehát már csak a jó idő kell, sok sok napsütéssel :)

Az irodában is gyönyörű a kicsi korallka, amit Zsuzsi főnökasszonyom révén ,,adoptáltam". Nagyon sokat nőtt, írtó cuki , ahogyan a májusi szegfű is :) A korallkánál pedig igen, mindenki jól látja, ott a Hello Kitty-s tollam (Walter rendszergazdánk, csupán rózsaszín párducnak hívta) :D A toll pedig SZEPTEMBER ÓTA megvan. Ezt érdekes senki nem viszi el  :D

Tehát ezek vagyunk mi, ilyen virágok vesznek minket körül. Már csak az hiányzik, hogy hétvége legyen és anyunál is közösen kivirágoztassuk az udvart, immár: ANYUVAL :)

Holnap biztos nem lesz rá időm, hogy írjak, így előre kívánok mindenkinek nagyon szép hétvégét :) Hétfőn jövök ;)

Öröm :)

Igazából elsőre is nagyon szeretném mindenkinek megköszönni, hogy érdeklődtetek/izgultatok/szurkoltatok Anyuért. Nagyon jól esik nekem is és Anyunak is, hogy ennyien velünk vagytok. Anyu szerencsére jobban van, igazi ,,kópé” a kórházban, mindenkit puszil, igyekszik minél hamarabb felépülni, talán ettől a nagy fokú szeretethalmaztól van jobban, amit tőlük, tőletek, valamint a kicsi ovisaitól kap. Jó kedve van, jó színben van most már, jók az eredményei is, és ami a legjobb, hogy hamarosan haza mehet. Hullámzás és éljenzés :) Pontosan nem tudjuk, hogy mikor mehet haza, én remélem, hogy már holnap mondják neki, hogy csomagoljon :) Azt hiszem, hogy otthon lesz aki várja :)

Egy hét el telt mióta nem írtam, de olyan gyorsan, mint a villám. Erről a villám szóról mindig az jut eszembe, amikor Mackóval kerékpárral közlekedünk. Lassan egy hónapja jövünk-megyünk kerékpárral, ez minimum 9 km-t tesz ki. (tudom nem sok, de lényegében több, mint amikor tömegközlekedéssel jöttünk dolgozni). Azonban vannak olyan napjaink, amikor kétszer kell bejönni a városba, ez már jobban hangzik. Azonban hozzáteszem, hogy ez a 9 km-t, olyan irgalmatlan intenzív tempóban tesszük meg, hogy komótosan magunkat csak ,,gömbvillámhoz" (kac kac...igen gömbvillám) tudnám hasonlítani. átlagosan negyed órán belül van a csúcsidőnk, bőven megelőzve a buszt, amivel télen járunk. És hogy egy olyan szeleburdi és ügyetlen, szétszórt lánynak mint Én…mert valljuk be, akik ismernek tudják, hogy mindennek neki megyek, leesek a lépcsőről, belerúgok valamibe, megcsúszok, meg hát az a csomó kéz/kar törés sem véletlen volt az életemben. Tehát jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy volt-e már kerékpáros balesetem… Természetesen igen.

Akkorát burkoltam valamelyik reggel CSÚCSIDŐBEN ezernyi ember szeme láttára a Dugonics téren… Ráadásul az én szemszögömből a történet egészen áldozatként fest le. Mackó története, (aki mögöttem jött, és mindent látott... mindent  rosszul), teljesen más. A Petőfi sugárútról rá szerettem volna kanyarodni a Dugonics térre vezető útra. Át kellett mennem ehhez a villamos síneken. Közben szemből jött egy hölgy kerékpárral, aki teljesen frontálisan belém akart jönni. Mivel Mackó szorosan mögöttem de közben mellettem jött, nem akartam rá rántani a kormányt (nehogy Mackóval ütközzek) így hát ráléptem a fékre. A biciklim kereke megcsúszott a villamos sínen és elestem. A Nő megállt, majd se szó se beszéd, tovább ment. Áldozat voltam. Mérgemben mindent belevágtam a kosaramba és csapkolódva feltápászkodtam, Mackón gyomorideg. Fogam hogy van, mit ütöttem meg… Szinte már le vetkőztetett, hogy megbizonyosodjon arról, hogy nem tört el semmim. Elintéztük egy vicsorítással, hogy lássa, a protkóval minden rendben, leporoltunk a kosztól, és mint akit (ismét) agyonvertek, elhagytuk az objektum területét, mint egy hadirokkant katona. Igazából én így láttam a dolgokat. Következő alkalommal, amikor Mackó bekísért Anyuhoz, előadta az Ő verzióját teljesen kíméletlen módon, miszerint: Én leakartam rövidíteni az utat miközben kikanyarodtam a Dugonics tér felé, ÉN mentem a szembejövő nő elé biciklivel, és félrerántottam a kormányt miután észrevettem, hogy az ütközés elkerülhetetlen, majd megcsellentem és elestem az ÚTON! Hát komolyan… Ennyire kíméletlenül vázolni ezt az egészet ANYUNAK…. De, hogy a két sztori hogy ellenkezhet ennyire egymástól… felfoghatatlan, főleg, hogy még nem is ittam és amennyire emlékszem, még Mackó sem…A lényegen mondjuk nem változtat.

Ismét fekete lettem… már kezdtem örülni, hogy a múltkori lépcsős balesetem nyomai már nem látszódnak… mostanában túl sok volt a lépcső, a bicikli és minden… Lassan tényleg nem bírom letagadni, hogy Mackó nem ver otthon. A következő beszerzéseim között szerepel viccen kívül majd egy biciklis sityak és egy fogvédő is, bár rám minimum két protektoros ruhát kéne aggatni, légzsákos kerékpárral kéne mennem és még sorolhatnám :) Azóta már szépül a sebesülésem, már sárgul, zöldül…olyan a combom, mint egy ara papagáj.

Egyszer talán ,,felnövök”, lelassítok és odafigyelek majd egy kicsit a dolgaimra és magamra. Addig viszont rohanok Anyuhoz, majd haza főzni, vasalni, virágot ültetni, ügyet intézni…. Virág ültetés lesz a fő projekt Anyu után, legközelebb ,,kivirágoztatom” a blogot, de főleg a házat :D  Megmutatom a kincseinket ;)

Csoda szép napot mindenkinek, élvezzük a napsütést, amíg csak lehet, az utakon pedig óvatosan  ;)

Hosszú idő után, mindenről

Régen írtam, talán ilyen nem is volt, hogy ennyi idő kimaradt. Nagyon mozgalmas napok állnak mögöttünk, volt ebben nagyon sok idegeskedés, izgalom, csalódás minden. Minden 8-án kezdődött, amikor Anyu bekerült a kórházba (erről van egy korábbi bejegyzés, hogy miért). Szerencsére a tegnapi nap már átkerült Szegedre és máris több mindent csináltak vele, mint Szentesen. Múlt héten hétfőn és kedden átmentem Szentesre Anyuhoz. Csütörtök, Péntek beiratkozás volt az iskolában, reggel 8-tól este 7-ig. Pénteken fél8-ig voltunk, mert még vártunk egy szülőt, aki nem érkezett meg végül. Szombaton ismét Anyuhoz mentem, közben Mackó szakvizsgára készült. Az egész hetünk egy nagy rohanásból állt. Nem igazán volt olyan nap, amikor este 8 előtt hazaértem volna. Vasárnap nem mentem sehova, akkor otthon tevékenykedtem. Levágtam a kertben és az utcán is a füvet, elültettem a palántákat, amiket vettünk Mackóval a piacon, főztem, tiramisut készítettem, mostam… Minden olyan dolgot megcsináltam, amire nem volt időm egész héten. Mackót hagytam tanulni. Tegnap volt neki a szakvizsgája. Szegényt nagyon sajnáltam, rettentően izgult, de végül négyes lett az írásbelije és a szóbelije is. Büszke voltam rá, rengeteg munka állt mögötte. Délután Anyuhoz bementünk  a Klinikára. Jó kedvű volt, bohóckodtunk neki egy sort, élmény-beszámoltunk és rettentően jó volt már látni. Elmesélte, mit csináltak vele, azt is, hogy mit fognak. Vittünk neki epret, örült neki nagyon. A piacon  nagyon finom epret árulnak és nagyon jó áron. Vettem múltkor két nagy dobozzal, nem az az agyon érlelt ízetlen valami, ami a boltokban van dupla pénzért. Sok epret eszünk mostanában. Vasárnap reggel Mackó eper turmixot kért.

Majd délután amikor a tiramisut készítettem, kimaradt egy kis krém és egy kis baba piskóta. Csináltam belőle pohárkrémet. A babapiskótát összetörtem morzsára, ráraktam a tiramisu krémét, szeleteltem rá epret.  Mackónak adtam, és mire odajutottam, hogy készítek róla egy képet, addigra a felét már meg is ette. Így erről kép nem készült, de megegyeztünk vele, hogy legközelebb, ha készítek tiramisut, akkor a második babapiskóta rétegre eper szeleteke kerülnek, majd krém és jön a kakaó. Esetleg még a krémbe is lehet keverni egy kis eperpürét. Majd még kigondolom, szerencsére idén is sok eprünk lesz, lehet kísérletezni. Az estét szintén egy epres finomsággal zártuk, epres mojitót készítettem a kedvenc ,,kis” 7 dl-es poharamba. Ahhoz képest, hogy Mackó nem kért az epres mojitómból, azért kért egy kortyot, végül majdnem az egészet meg is itta.

Volt, hogy epret vacsoráztunk csak úgy simán.

Egyáltalán nem unjuk, én minden nap ellenék az eperrel. Nagyon sok terv és recept van gondolatban, nagyon várom, hogy megvalósíthassuk őket. Remélem idén se eszik meg a csigák ahogy elkezdődik a szezon. Tavaly pont ebből kifolyólag (csigák miatt) ültettem ,,csüngős epernek” mondott epret (erősen átvágott a Hölgy ezzel kapcsolatban a piacon, ráadásul SZENTESEN…) virágtartóba is, sokkal jobban termett, mint ami a földön volt. No, de lássuk, hogy most hol tart ;)

Egy kis büszkeség a kerttel kapcsolatban. Annyira jó, hogy most már kezd tényleg kert kinézete lenni. Tavaly is tanultam a hibáimból, most is tanultam újat, főleg az új terményekkel kapcsolatban, amit tavaly nem ültettem.

Egy pár kép a kertről:

A tépősaláta már egészen szép (szerintem) bár egy pár hét kell még neki

A pici tépősaláta nevelőben is növekednek a saláták. Mire a nagyobbak kimennek, addigra pont jó lesz a nevelőben levő.

Rukkolát most ültettem elsőre magról (IMÁDOM), fogalmam sincs, hogy így kell-e kezdetlegesen kinéznie, a későbbiekben biztos ez is kiderül :)

A borsó szerintem gyönyörű, biztosan több termény lesz rajta, mint a legelső vetésünkkor, amikor 5 dkg borsót termeltünk :D

A kis gumós zeller most hétvégén lett kiültetve, a retek ami mellette van, még nem bújt ki.

A tavasszal vetett fehér és lila hagymák is növekednek.

Minden helyet próbálok kihasználni, így a cseresznyefát körbeültettem fokhagymával :D

Van még koktélparadicsom,  és szilvakoktél paradicsom is a szőlő mentén.

A pritamin paprikák is kiültetésre kerültek, bár igazán picikék még, de majd megnőnek.

Az újhagymánk nagyon finom, ezt már elkezdtük megkóstolni. 20 centis fehér részük van, anyósom ötlete volt, hogy jó mélyre rakjuk le, jó ötletnek bizonyult és nagyon finom is. Ezt ősszel ültettük el, biztosan idén is fogunk majd. Nem volt a piacon karaláb palánta, így azt még nem ültettem, talán majd most hétvégén. Mackó nagyon sokat segít a locsolásban, és mindenben, amire megkérem. Szerintem örömét is leli benne, mert nagyon sok időt kint töltünk és mindig nagyon lelkes. Nagyon vártam már ezt az időszakot, amikor kint lehetünk, így pedig, hogy látom, hogy napról napra minden nagyobb és szebb, tényleg minden percét a kertészkedésnek élvezni lehet.

Így, hogy Anyu itt van és mindennap látom, így több időm lesz mindenre, többek között az írásra is.

Legyen nagyon szép napja mindenkinek!