Egy átlagos sör nap... :D

Nos, eljött az igazság pillanata, amikor az én szemszögemből írok le egy átlagos csütörtöki napot. Általában ezek a napok, (amikor Mackó kormányülésre megy vagy más szóval, amit mindenki már kívülről tud: SÖRNAPRA), sokkal mókásabbak és elvetemültebbek, mint a többi délutánjaink. Többet bolondozunk, többet nevetünk, és rend szerint elkésik Mackó az összejövetelekről, de NEM MIATTAM! (azt hiszem) hihi. Én általában mindig kérlelni szoktam, hogy maradjon itthon, minden létező dolgot kitalálok és bevetek. Vagyok ilyenkor áldozat, sértett, sírós, áldozat, hős szerelmes, ájult, kislány, és ismételten áldozat… persze tegnap délután amikor mentem haza, már ,,eladtam” az egyik barátjának, hogy küldöm sörözni… Egyébként a kérlelés és az áldozat szerepek, csak színészkedések. Amikor elmegy, egy kicsit jó egyedül lenni.

Egy kis idő, amikor magammal foglalkozok, amikor csak magamra figyelek, a belső zen-re és mérhetetlenül elmerengek a világ dolgain. Ez aztán kimerül 3 óra játékban… pedig mindig eltervezem, hogy hasznos dolgokkal töltöm ezt az időt, mint pl a köröm festés, vagy önmagam vagy egy új hobbi/érdeklődés felfedezése, megismerése. Persze ha hamarabb megunom a játékot, és eddig nem tettem volna, nekem nem gond fél9kor elkezdeni takarítani, összepakolni a hétvégi motyónkat, (ha megyünk Szentesre). Mostanában azonban leköt a játék, mivel ahogy haza érek, egyből ,,kertezek", főzök, jószágot etetek, lefáradok annyira, hogy a játék kikapcsol. Tehát igyekszek inkább folyamatosan rendet tartani, tisztaságot főleg, így a csütörtök esték tényleg csak magamról szólnak, Mackónak pedig a barátairól, amivel nincs is gond. 4 órát van oda általában, van hogy csak 3 órát. Igazán megérdemel ennyi kikapcsolódást és én is. No, de lássuk azt a készülődést, mert ma Mackó van ma főleg porondon :)

Elsőre hat óra környékén szokta felvetni az ötletet, miután teli a pocakja, hogy mehetnénk fürödni. Gyakorlatban fél7kor jutunk el odáig, hogy el is indulunk. Mindig leszid, hogy ne dobáljam szét a levetett ruhákat (teljesen jogosan). Jól esik ledobni, mintha minimum két kg tehertől szabadulna meg az ember (és olykor el is hiszem, hogy ez a kilóimon is meglátszik).  Csütörtökön Mackó mindig szól a szennyes ruha miatt, és én ilyenkor mindig a helyére, a kosárba teszem! Tehát ruhák a szennyes kosárban! Első kör letudva, fürdés után többet időzik még a fürdőben, mint általában. Rend szerint hallom a nevem, mert valami kell, és én mindent tudok, hogy mi hol van, és mobil vagyok, gyorsan ugrok és reagálok, biztos mert tigris ösztöneim vannak... :D A kérésekre én megyek/viszem/vágom/kenem/csodálom… mindent megteszek. Miután szakáll, haj, fog, ám blokk az arc rendben van, jön a kedvenc mondatom. ,,Cica, én úúúúúúúgy szeretleeeeeeeek” –mellé társulnak a rebegő pillák, a csodás mosoly és várakozás, hogy megkérdezzem, hogy mit szeretne-. Félelmetes, hogy mennyit tanul tőlem ez a fiú, bár én még dorombolok is :D… Ilyenkor egyébként már tudom a választ is, de megkérdezem, hogy mit szeretne. Keressek neki pólót… Már kerestem és adom is egyből. Tegnapi nap pont gyűröttebbet sikerült adnom neki, és bevallom őszintén úgy adtam oda, hogy rá sem mertem nézni, mert akkor még véletlen megkér arra, hogy vasaljam is ki azt. :D Ilyenkor meg már félig magamra gondolok és a kényeztetésemre, ami elsődlegesen mentes a házimunkától... :D  Láttam a szemem sarkából, hogy csalódott, mert pont arra számított, hogy én felajánlom, hogy még vasalok is. Elkezdte rázni a pólót, mint amikor teriget az ember. :D Hát mondom ettől még ugyanolyan gyűrött lesz…(bár este ki látja... pláne sörözésnél...) :D Annyira mókás volt, és annyira megsajnáltam, hogy még a vasalásra is rávett. Vasalás közben azonban megláttam egy POLOSKÁT az ablakon. Kevés állat van, amit tiszta szívemből GYŰLÖLÖK és undorodok tőle, de a POLOSKA pont ezen állatok közé tartozik. Félig kivasaltam már a pólóját, amikor kétségbeesetten hívtam be a szobába. Ő mint egy hős megmentő, kérdezte mi a baj, a fénynél is gyorsabban termett a szobában. Vázoltam a helyzetet, hogy szeretném fél pillanatra elrabolni a tekintetét magáról (a vaddisznószőr fésűmmel éppen fésülködött már 3 perce volt az 5 perc is, de kiszámolja a tükör előtt, és olykor hallottam olyan mondatokat, hogy ,,g*ci jól nézek ki”, mármint Ő... Tehát megkértem, hogy figyeljen most rám, ő már nagyon csinos... Vázoltam a helyzetet, hogy ott a vadállat az ablakon, és csak vár, hogy támadhasson és ha nem hiszi, nézzen rá, habzik már a szája is (jó lehet, hogy egy nagyon kicsit eltúloztam a dolgot). Néz rám, hogy mit csináljon ezzel az információval. Közöltem vele, hogy Ő a  FÉRFI a háznál... Ekkor se esett le neki a tantusz, tehát kinyilvánítottam a kérésem, hogy szeretném, ha az illetéktelen behatolót eltávolítaná, (állatvédők csukják be a szemüket) még ha az állat életének a kioltásával is jár ez a feladat, bár jobban szeretném, ha megmenekülne az élete!!!  Erre az én szuperhősöm vállalkozott a feladatra végre, és megfogta az ÉN szótárfüzetemet, hogy megmenti életünket! Hát mondom azzal ne, büdös lesz, megfogta a sajátját, leszedte az ablakról, hirtelen eszembe jutott a póló is... Befejeztem a vasalást, közben Mackó kivitte a mosdóba az állatot, azonban nem hallottam, hogy lehúzta volna a wc-t, ő pedig már jött vissza. Jogosnak éreztem, hogy megkérdezzem, hogy mi lett a sorsa… Mosolygósan, nyugodtan kezdte el mondani, az ő átfogó ZEN nyugalmával és lazaságával, hogy hát véletlen… ,,VÉLETLEN” (már rosszul kezdődik) tehát VÉLETLEN lecsúszott a füzetről a wc MÖGÉ…,,aztarohadtéletbeélmégazadög???”. Kétségbeesve kérdeztem Mackót, mint az erősebb nem képviselőjét, hogy mikor szándékozik a vadállatot levadászni, mert büdös lesz a mosdóban és féltem az életem…

Azt is hozzátettem, hogy remélem nem akarja, hogy vérbe fagyva találjon a fürdőben, amikor nagy vígan haza jön a sör napról (ki tudja, lehet a poloska elharapja egy nyaki artériám, jön majd a kis csápocskáival meg gusztustalan büdös kis testével az én finom kis puha bőrömhöz hozzáér... blöah). Azt a választ kaptam, hogy a mosdóba mindegy hogy büdös van-e, én meg megmaradok… o.O köszi...

Áldozatabb voltam, mint valaha… Szinte már én sajnáltam magamat, de beletörődtem a helyzetembe.  Én biztosan nem fogok hozzáérni, tehát becsukott szemmel mentem a mosdóba lefekvés előtt és ahogy lehetett kézmosás után, sikítva kirohantam onnan a takaró alá, mert a takaró alatt mindig biztonságban van az ember. No, de kanyarodjunk vissza. Ezután az eset után Mackó felöltözött szépen, csinosan, és pózolt magának a tükörben egy utolsót, majd lezárta az egész hercehurcát egy véleménynyilvánítással:, ,,rohadt jól nézek ki, na”. Mármint ő, még mindig... Annyira viccesen hangzik, amikor tetszeleg magának, hogy mindig elnevetem a szituációt. Kikísérem, a biciklijéhez, a kapuba még mindig felhívom a figyelmét arra, hogy még mindig meggondolhatja magát, persze közben már azon jár a fejem, hogy milyen színkombinációt válasszak a körmömre… Ekkor legalább már 3szor keresik a srácok, hogy hol van már, úgyhogy egy kicsit még feltartom, majd elengedem :) Kérek egy hullámzást és éljenzést Mackónak minimum :D

Tehát kalandosan, nevetéssel, bohóckodással, színjátékkal, telnek ezek a délutánok, és 10 perc után mindig rájövök, hogy lehet, hogy kényeztetésre, vagy körömfestésre vágytam, (aminél két pillanat alatt eldöntöm, hogy jó az ami most van a körmömön) de csak jobb az, ha mégis  itthon marad Mackó :) persze kell olykor ez a 3-4 óra külön, de több nem. :)

Csoda szép napot mindenkinek!