Öröm :)

Igazából elsőre is nagyon szeretném mindenkinek megköszönni, hogy érdeklődtetek/izgultatok/szurkoltatok Anyuért. Nagyon jól esik nekem is és Anyunak is, hogy ennyien velünk vagytok. Anyu szerencsére jobban van, igazi ,,kópé” a kórházban, mindenkit puszil, igyekszik minél hamarabb felépülni, talán ettől a nagy fokú szeretethalmaztól van jobban, amit tőlük, tőletek, valamint a kicsi ovisaitól kap. Jó kedve van, jó színben van most már, jók az eredményei is, és ami a legjobb, hogy hamarosan haza mehet. Hullámzás és éljenzés :) Pontosan nem tudjuk, hogy mikor mehet haza, én remélem, hogy már holnap mondják neki, hogy csomagoljon :) Azt hiszem, hogy otthon lesz aki várja :)

Egy hét el telt mióta nem írtam, de olyan gyorsan, mint a villám. Erről a villám szóról mindig az jut eszembe, amikor Mackóval kerékpárral közlekedünk. Lassan egy hónapja jövünk-megyünk kerékpárral, ez minimum 9 km-t tesz ki. (tudom nem sok, de lényegében több, mint amikor tömegközlekedéssel jöttünk dolgozni). Azonban vannak olyan napjaink, amikor kétszer kell bejönni a városba, ez már jobban hangzik. Azonban hozzáteszem, hogy ez a 9 km-t, olyan irgalmatlan intenzív tempóban tesszük meg, hogy komótosan magunkat csak ,,gömbvillámhoz" (kac kac...igen gömbvillám) tudnám hasonlítani. átlagosan negyed órán belül van a csúcsidőnk, bőven megelőzve a buszt, amivel télen járunk. És hogy egy olyan szeleburdi és ügyetlen, szétszórt lánynak mint Én…mert valljuk be, akik ismernek tudják, hogy mindennek neki megyek, leesek a lépcsőről, belerúgok valamibe, megcsúszok, meg hát az a csomó kéz/kar törés sem véletlen volt az életemben. Tehát jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy volt-e már kerékpáros balesetem… Természetesen igen.

Akkorát burkoltam valamelyik reggel CSÚCSIDŐBEN ezernyi ember szeme láttára a Dugonics téren… Ráadásul az én szemszögömből a történet egészen áldozatként fest le. Mackó története, (aki mögöttem jött, és mindent látott... mindent  rosszul), teljesen más. A Petőfi sugárútról rá szerettem volna kanyarodni a Dugonics térre vezető útra. Át kellett mennem ehhez a villamos síneken. Közben szemből jött egy hölgy kerékpárral, aki teljesen frontálisan belém akart jönni. Mivel Mackó szorosan mögöttem de közben mellettem jött, nem akartam rá rántani a kormányt (nehogy Mackóval ütközzek) így hát ráléptem a fékre. A biciklim kereke megcsúszott a villamos sínen és elestem. A Nő megállt, majd se szó se beszéd, tovább ment. Áldozat voltam. Mérgemben mindent belevágtam a kosaramba és csapkolódva feltápászkodtam, Mackón gyomorideg. Fogam hogy van, mit ütöttem meg… Szinte már le vetkőztetett, hogy megbizonyosodjon arról, hogy nem tört el semmim. Elintéztük egy vicsorítással, hogy lássa, a protkóval minden rendben, leporoltunk a kosztól, és mint akit (ismét) agyonvertek, elhagytuk az objektum területét, mint egy hadirokkant katona. Igazából én így láttam a dolgokat. Következő alkalommal, amikor Mackó bekísért Anyuhoz, előadta az Ő verzióját teljesen kíméletlen módon, miszerint: Én leakartam rövidíteni az utat miközben kikanyarodtam a Dugonics tér felé, ÉN mentem a szembejövő nő elé biciklivel, és félrerántottam a kormányt miután észrevettem, hogy az ütközés elkerülhetetlen, majd megcsellentem és elestem az ÚTON! Hát komolyan… Ennyire kíméletlenül vázolni ezt az egészet ANYUNAK…. De, hogy a két sztori hogy ellenkezhet ennyire egymástól… felfoghatatlan, főleg, hogy még nem is ittam és amennyire emlékszem, még Mackó sem…A lényegen mondjuk nem változtat.

Ismét fekete lettem… már kezdtem örülni, hogy a múltkori lépcsős balesetem nyomai már nem látszódnak… mostanában túl sok volt a lépcső, a bicikli és minden… Lassan tényleg nem bírom letagadni, hogy Mackó nem ver otthon. A következő beszerzéseim között szerepel viccen kívül majd egy biciklis sityak és egy fogvédő is, bár rám minimum két protektoros ruhát kéne aggatni, légzsákos kerékpárral kéne mennem és még sorolhatnám :) Azóta már szépül a sebesülésem, már sárgul, zöldül…olyan a combom, mint egy ara papagáj.

Egyszer talán ,,felnövök”, lelassítok és odafigyelek majd egy kicsit a dolgaimra és magamra. Addig viszont rohanok Anyuhoz, majd haza főzni, vasalni, virágot ültetni, ügyet intézni…. Virág ültetés lesz a fő projekt Anyu után, legközelebb ,,kivirágoztatom” a blogot, de főleg a házat :D  Megmutatom a kincseinket ;)

Csoda szép napot mindenkinek, élvezzük a napsütést, amíg csak lehet, az utakon pedig óvatosan  ;)