Két hét

Hosszú idő után úja itt. Nagyon sok minden történt velünk az elmúlt időszakban. Velünk volt Ali egy napot, anyu meglátogatott minket, rendbe tettük a majort, főztünk Sára levest…és még egy különleges dolgot.

Azt hittem, hogy az őszi szünet lehetőséget biztosít majd arra, hogy írjak, végül nem így lett, mert beakartam hozni mindazt, amire nincs a hétköznap időm. És így ez a pár nap úgy elszaladt, hogy én csak pislogtam, de legalább megérte, mert minden szép és csillog mint a Salamon t*ke.

Első boldog része az elmúlt időszaknak az Alikámmal való találkozás volt. Ismét hoztuk a formánkat, ezúttal Szentesen. Nagyon vártam, hogy haza jöjjön és egy kicsit csacsogjunk, bolondozzunk, és együtt legyünk. Alig bírtam magamban tartani, de varrtam neki egy baglyot :D Egy RÓZSASZÍN baglyot… mivel Ali imádja  a rózsaszínt, és a baglyot is… Tudom nem egy hétköznapi színösszeállítás, de olyat szerettem volna, ami jellemzi őt is. Nem hétköznapi a bagoly, ahogy Ő sem. Szerencsére tetszett neki, és egyáltalán nem sajnáltam azt az egy napot, amíg ezt megalkottam így 15 év után (azóta nem fogtam tűt huzamosabb ideig a kezemben).

Szerintem elég csinos lett, olyan Alis, de döntse el mindenki :)

Alikámmal töltöttük az egész napunkat, elmentünk a ligetbe sétálni, egy csomót bohóckodtunk, egy csomó őszi képet csináltunk, feltöltődés volt minden tekintetben. Ami csak kijöhet az emberből őszinte nevetés, az mind kijött. Élveztük minden percét :)

Anyu is meglátogatott minket, tyúkot vágtunk. Az öreg tyúkokat muszáj volt levágni, segítettem neki és anyósomnak is, életembe elsőre feldolgoztam két madarat. Furcsa érzés volt. Azt hittem jobban a szívemhez nőttek ezek az állatok, főleg Sára, akin alig volt ,,két” toll. Kopasz nyakú, kis testű, nudizósnak csúfoltuk nyáron. Sára egy jelenség volt, és mivel szemét volt a jelleme a többi szárnyassal szemben, ő is mészárszékre került. Ha megmaradt volna, kénytelen lettem volna neki egy kezeslábast kötni, de minimum egy sálat sapkával. Sáriból másnap végülis leves készült… Én ilyen finom levest régen ettem, nagyon jól esett. Sári nem lehetett egy friss tyúk, mivel 6 óra alatt főtt meg (2 nap alatt). Legalább tudjuk, hogy mire számítsunk karácsonykor, amikor a többiből leves készül.

Szerettem volna Mackónak kedveskedni valami újdonsággal és ami édesség, hiszen nélkülözik miattam szegény. A választás a madártejre esett. Eddig nem szerettem, mivel gyermek koromban eldöntöttem, hogy én ezt nem szeretem… Azonban jelen állapotomban IMÁDOM :D Olyan jól sikerült, hogy a hétvégén újra kell csinálnom. Mackó különlegeset kapott, bár mégsem azt választotta, hanem amin több hab volt…. Ki érti… én azonban olyan jó ízzel ettem meg, mintha magamat imádnám a legjobban :D

És most jön a legnagyobb falat, és büszkeség vasárnap a szünetet azzal zártuk le, hogy hárman SÖRT FŐZTÜNK! Nem szirupból, nem instantat, hanem rendes komló és malátából. Egy egész nap ráment, de reméljük megérte. Jövőhéten hétvégén palackozzuk (még kupakolónk is van )…

A nagy kóstolás pedig Mackó születésnapján várható. Mackót a Mikulás hozta :D Minden féle képpen beszámolok arról is.

A lényeg, hogy most a mi (Mackó és én) fenti nappalinkban van hármunk közös ,,gyermeke” és pöfög mint gőzmozdony (aminek örülünk) az erjedés következtében. Olyan fantasztikus érzés este, amikor arra kelsz fel, hogy pöfög a sörtartályon a kotyogó, de tényleg. Vagy amikor gyomorgörcsben szétszorítom Mackót a Walking dead nézése közben, főleg mikor már hallom azt a sejtelmes zenét ami hallatán mindenki tudja, hogy itt nagy bumm lesz és mégis megijed… na és ilyenkor végszó előtt pöffen egy nagyot… túl éltem már így két kisebb szívrohamot, a sör illatról nem is beszélve. Azonban örülünk a sörnek, annak még jobban, hogy Mackót és az unokatesóját ez boldoggá teszi. Tehát igazából már csak másfél hetet kell a kis pöfögővel eltölteni.

Igazából rengeteg minden történt velünk, folyamatosan, de ezek voltak azok a dolgok, amik igazán boldoggá tettek az elmúlt időszakban.

Próbálok most már aktívabb lenni ígérem. :)

Csodás napot mindenkinek!