Rohanós, történésekkel teli egy hét

Egy hete írtam utoljára, egy hete vagyok szabin és egy hete van itt Mackóm tesója. Eddig megállás nem volt, főleg a Karácsony miatt, aztán pedig Anyumnál is töltöttem egy kis időt. :)

Lássuk szépen sorjában a történéseket. Egy hete kedden megismertem Istit, Mackóm tesóját. Semmi hasonlóságot nem véltem felfedezni Mackóm és közte (nem tudom miért) persze azon kívül, hogy rendes és mindketten viccesek. Másnap feldíszítettük a karácsonyfát (bár, inkább csak én) Anyósom lábába visszahoztam a bugit a Száncsengő csilingel dallal, a fiúk és szegény Isti idegeit próbáratéve ezzel. Délután elvittük a Szegedi vásárba Istit, mert utolsó alkalommal voltak kint a vásárba az árusok, és meg szerettük volna neki mutatni, a kivilágításokkal együtt. Egy csomó dolgot, ajándékot megvettünk, amit majd visz haza. Nem akart Isti a szarvassal fotózkodni, pedig valljuk be, az Szeged egyik jellegzetessége, de mindegy is volt. Nekünk viszont bármilyen fura is, de még nem volt ilyen képünk, így gyorsan készült rólunk Mackómmal. Persze pont úgy sikerült beállni, hogy egy profi fotós pont fotózta volna a szarvast. Belőtte a kameráját már, és türelmesen ott várta, hogy végre elhúzzunk már az útból. Le is kapott minket, biztos megakarta örökíteni, hogy emiatt a két dilis miatt kellett várnia, akiknek nem volt elég egy képet készíteni. 

:) Végül úgy alakult, hogy a Dómba is be sikerült menni, ami eszméletlenül szép volt minden apró részletével (kezdve a Betlehemestől kezdve a gyönyörű oltárig) nincs is rá szó, talán annyi, hogy csoda szép volt. Kedvem lett volna, beülni egy misére is másnap, de a nagy rohanás miatt erre már nem volt idő. Jövőre.

December 24 szenteste/Szeged. Anyu délelőtt jött, a menü halászlé volt, rántott hal, rám is Istire való tekintettel rántott hús (én nem szeretem a pontyot, Isti meg a halat). Megcsináltam a Mézes kókuszos süteményt is, egy kicsi változtatással (kakaót tettem a tésztába), nagyon finom lett.

Szentesi fa

Szegedi fa szenteste, mindenkivel, nini jött a Jézuska <3 :)

Este felé jött a Jézuska, és rettentően megörültem mindennek, amit kaptam. Azért is, mert olyan dolgokat kaptam, amire a legjobban vágytam. Főleg sport cuccokat szerettem volna kapni, és meg is kaptam(fitness cipőt, nadrágot, sportmelltartót), rettentően boldoggá tett. Nem csak ezt kaptam. Kaptam ruhát, sapkát és olyan dolgot is kaptam, amire már nagyon-nagyon régóta vágytam, de nem vettem meg magamnak. Ez nem más volt, mint egy hajkefe, aminek a  sörtéi vaddisznó szőrből vannak. Annyira jó, nem roncsolja a hajat, nagyon selymes és csillogós lesz tőle a hajam, és persze árammal teli, repked mindenfelé:) de azon könnyen lehet segíteni, egy laza mozdulattal. Csúcs szuper, szerintem azóta többet fésülködöm :D

Mackóm is örült az ajándékainak, neki a vágya egy szakállnyíró volt, amit meg is kapott, hamarosan teszteli is ;), kapott még Tomtailor inget, a contex-ből inget, tehát neki elegáns Jézuskája volt :) Anyukám egy porszívót kapott tőlünk, Anyósom egy mikrót és egy órát, Isti szintén inget :). Teljesen mindegy lett volna, hogy mit kapok Karácsonyra, a két legfontosabb ember ott volt mellettem a fa körül egészségesen, boldogan, és ennél több nem is kell. Azonban hálás vagyok mindenért, mert rettentően gazdag Jézuskám volt, nem is számítottam erre.

Dec. 25/Szeged

Jöttek Mackó nagynénjei családostól, gyakorlatilag az egész család Mackómék részéről. Kb. 30-an voltunk. Lassan kinőjük a házat. Játszottunk, beszélgettünk, a fiúk szivaroztak, szuper volt.

Dec 26/Szentes

Végre mentünk haza Mackómmal Szentesre, Istiéknek nem volt kedvük jönni, így csak kettesben. Anyukám nagyon finom dolgokkal készült, bár alig tudtunk enni. Készített gyöngyös levest, sült kacsa combot, amiről meg kell jegyeznem, hogy az életben nem ettem még ilyen finomat (a lehető legjobban készítette el), hozzá tespsiben sült krumplit. Nagyon finom volt minden. Délután leugrottunk keresztanyuékhoz, játszottunk a gyerekekkel, Danival és Dórival is, beszélgettünk mindenkivel, azonban mivel Mackóm jött vissza Szegedébe a tesója miatt, így nem sokat voltunk lent. Nehezemre esett elengedni Mackót, hiszen féltettem. Hatalmas nagy köd volt, és hiába nagyon óvatosan, szabályosan és jól vezet, féltettem. Ezerszer visszafordultam adni neki csókot, ugyan ennyiszer elmondtam neki, hogy vigyázzon magára. Szerencsére épségben haza ért. Én egy kicsit itthon is szerettem volna lenni. Mondanom sem kell, hogy nem találtam a helyem másfél napig Mackó nélkül. Mindent együtt csinálunk, és annyira hiányzott a személyisége, a lénye, hogy az hihetetlen. Azonban egyedül is szerettem volna hagyni őket, hogy beszélgessenek, meg legyenek együtt hárman, én meg Anyukámmal. Hatalmas volt Szentesen utána a lótifuti, konyhabútor, hálószoba bútor, ágy csere, ezernyi dolgot takarítani… Rettentően hálásak vagyunk keresztapukámnak, Ádónak és Zitunak a segítségükért, hogy minden a helyére került, és hogy az idegeim kordában voltak tartva a legnagyobb káosz közepén is. :) Nélkülük nem állna úgy a lakás ahogyan. Vasárnap még káoszt láttam csak, de tegnap már egész jól nézett ki minden. Reméljük, hogy hamarosan Anyu majd belakja a konyhát, valamint majd felkerülnek a felső szekrények is, és minden csodaszép lesz.

Tegnap este visszajöttem Szegedre, és végre Mackómmal aludtam, bújtam hozzá, öleltem, mindig a közelébe voltam, és annyira jó volt már érezni őt, az illatát mindenét.

Ma egy kis pihenés vár ránk, délután kimegyünk Mackóm unokatesójához Sándorfalvára, holnap pedig költöztetés/takarítás lesz a program egy másik unokatesójánál.:)

Tehát a szabadság alatt nem nagyon sikerült úgy igazán pihenni eddig, nem is nagyon álltunk még meg, de majd annak is eljön egyszer az ideje, talán.

Azonban minden egyes percét élveztem eddig, és rájöttem, hogy a gránátalmás Sommersby a simával ellentétben, nagyon FINOM. Mindenkinek ajánlom.

Hamarosan főzni is fogok új dolgot szilveszterre és remélem holnap is, tehát lassan visszarázódok a blogírásba is. Remélem hamarosan megint lesz szabad fél órám és sikerül írni pár sort.

Addig is legyen mindenkinek csodaszép napja!

Egy szép napról :)

Ilyen még nem is fordult elő velem, hogy ennyire ne lett volna időm, hogy írjak. Rengeteg minden történt velünk ez idő alatt, pénteken beköszöntött a téli szünet, és ezt lezártuk egy tantestületi karácsonyi ünnepséggel, ami azért megér egy hosszabb bejegyzést. A történetet mégis ott kezdem, hogy péntek reggel mentünk a moziba, ahol a harmadikos évfolyamos tanulóink, zenész palánták és énekkari tagok adtak elő Karácsonyi ünnepi műsort. Nagyon színvonalas és modern előadást láthattunk, tetszett nagyon. Délután pedig mi ünnepeltünk.

Ahogy az előző iskolában is, itt is vannak olyan pedagógusok, akikre tisztelettel nézek, a személyiségük, a szaktudásuk miatt. Az ilyen összejövetelek alkalmával, kicsit jobban bepillanthatunk a másik személyiségébe, kicsit közelebb kerülhet hozzád a másik, új arcát, érdeklődésikörét ismerheted meg, amit a rohanó hétköznapokon nem lát meg csak úgy az ember. Az asztalnál ültünk, és az alsós munkaközösség tagjai adtak elő egy kis műsort nekünk. Megint megláttam valami szépet, mint amit az előbb leírtam. Tavaly Cecinek a színészi tehetségét fedeztem fel, most pedig egy általam nagyra becsült munkatársam előadásán maradt majdnem tátva a szám. Hogy is nézett volna ki rögtön az első sorban, hogy tátva van a szám, csak azért nem volt. Egy történetet mesélt el, amely eléggé szárazon indult, de ettől függetlenül nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lesz a folytatás, hiszen valamivel többet néztem ki belőle. Az előadása a továbbiakban rettentő jó volt, átjött minden érzés, minden mondanivalója a történetnek. Mindenki nagyon ügyes volt, engem mégis ez a történet ragadott meg a legjobban. Aztán persze elkezdtem keresni az interneten a történetet, mert elfelejtettem a címét, majd meg is találtam, így megosztom ezt veletek, igaz nem úgy, mint Ági néni nekünk.

Misa története

Misa egy melegszívű kisfiú

Az orosz Oktatásügyi Minisztérium 1994-ben két hívő misszionáriust bízott meg azzal, hogy kidolgozzanak egy olyan tananyagot, amellyel az iskolákba etikaórákon megtaníthatják a tanulóknak a bibliai alapelveket. Arra is fölkérték őket, hogy a börtönökben, a tűzoltóságon, a rendőrségen, valamint egy nagy árvaházban is tanítsanak. Később ők mondták el árvaházi élményüket:

Közeledett a karácsonyeste. Árváink életükben először hallották a karácsonyi történetet! Elmeséltük nekik, hogy József és Mária elment Betlehembe, de már nem volt hely számukra a fogadókban. Aztán hogyan született meg Jézus egy istállóban, és hogy fektették szülei egy jászolba.

Amíg beszéltünk, a gyerekek és a nevelők lélegzet visszafojtva hallgattak bennünket. Némelyikük a szék legszélére csúszott, nehogy egy szót is elmulasszon abból, amit mondunk.

Amikor véget ért a történet, minden gyereknek adtunk három kis darab kartonpapírt, amiből egyszerű jászolt készíthettek. Kaptak egy kis sárga szalvétadarabot is, amit azután az útmutatásunk szerint vékony csíkokra téptek és szalmaként a jászolba tettek. Világosbarna filcből babaformákat vágtunk ki, egy régi hálóingből pedig négyszögű flanell darabokat, hogy a babáknak takarója is legyen.

A gyerekek serényen dolgoztak, hogy összeállítsák apró jászlaikat, én pedig körbejártam közöttük, hogy segítsek, ha valamelyiküknek szüksége lenne rá. Minden rendben ment. Aztán ahhoz az asztalhoz értem, amelyiknél a hat év körüli kis Misa ült. Éppen elkészült a munkájával. Amikor szemügyre vettem a jászlát, elképedtem, mert nem egy, hanem két baba feküdt benne. Gyorsan hívtam a tolmácsot, hogy megkérdezzem a kisfiútól, miért így készítette a jászolt.

A fiúcska széttárta a karjait, elgondolkozva nézte a pici jászolt. Aztán nagy komolyan belefogott a karácsonyi történet elmesélésébe. Életében először hallotta ezt a történetet, úgyhogy meglepett, milyen pontosan emlékszik rá. Mikor ahhoz a részhez ért, hogy Mária a kis Jézust a jászolba fektette, innen egészen sajátos módon folytatta:

„Amikor Mária a babát a jászolba tette, Jézus rám nézett, és megkérdezte, hogy hol lakom. Elmondtam neki, hogy nekem se mamám, se papám, se otthonom nincs. Akkor Jézus azt mondta, hogy lakhatnék nála.

Azt feleltem, hogy ez nem megy, mert én nem tudok neki ajándékot adni, mint mások. De annyira szerettem volna Jézusnál lakni! Gondolkodtam, nincs-e valamim, amit odaajándékozhatnék neki. Eszembe jutott, hogy melegíthetném őt. Úgyhogy megkérdeztem Jézust: Ha melegen tartalak, az olyan lenne, mint egy ajándék? Jézus erre azt felelte: Ha melegen tartanál, az volna a legszebb ajándék, amit valaha is kaptam. Akkor befeküdtem mellé a jászolba, és Jézus rám nézett, és azt mondta, hogy most már vele maradhatok – mindig.”

Mire Misa befejezte a történetét, elöntötték szemét a könnyek, és megállíthatatlanul patakzottak végig az arcán. Arcát kezébe temette, és fejét az asztallapra hajtotta. Két kis válla csak úgy rázkódott a keserves zokogástól.

Ez az árva kisfiú talált valakit, aki sohasem hagyná el vagy bántaná őt. Valakit, aki mindig vele lesz.

Megtanultam: nem az számít leginkább, hogy mink van az életben, hanem hogy kicsodánk.

Tehát ez volt az a történet, ami magával ragadott. De mégegyszer mondom, hogy mindenki nagyon ügyes volt.Ezután evésre került a sor, már nagyon korgott a gyomrom, egész nap nem ettem, ahogy drága Manya sem. Az ebéd egy külön történet volt :) Ági és Kinga rettentő finom citromos gyömbér szörpöt ajándékozott nekem, aminek nagyon örültem és aminek a fele már nincs is meg. Megtudtam, hogy Manya mennyire szeret és tud sütni, később F. Ági történetein, megnyilvánulásain nagyokat nevettem, annyira szuper volt minden.

Megtudtam, hogy Ágota mennyire finom forralt bort tud készíteni… túlságosan is megismertem… és rájöttem, hogy csak a rum mennyiségnél jelez a talpam, ha elég a mennyiség…(zsibbadni szokott a talpam, ha elég a mennyiség) :) Tehát, összességében nagyon jól éreztem magam ezen a napon, szívből remélem, hogy mindenkinek sikerül kipihennie magát, mindenki erőt tud meríteni a közös együttlétekből az ünnepek és szünet alatt és, hogy mindent siekrül megvalósítani amit szeretnének, illetve elterveztek.

Úgy terveztem, hogy a Karácsonyi ünnepség után megyek tornázni, de végül lekéstem az utolsó buszt is, így tornázni már nem mentem, utólag belegondolva, talán jobb is volt... Lehet csak begurítottak volna egy sarokba vagy sztepp padnak használtak volna, pedig még a dobostortát sem ettem meg, hogy nehogy bűnözzek mondjuk nem is nagyon szeretem... :D Ma lenne az utolsó torna óra az évben, de pont ma jön haza Mackóm tesója Amerikából, most ismerem meg, és mivel valami kis betegség bujkál is bennem, a mai napot (tényleg sajnos), de kihagyom. Még ma dolgozom, de holnaptól kezdve már én is szabadságon leszek. Nagyon-nagyon várom már :) Tegnap az ajándékokat becsomagoltuk Mackómmal, megint megvillogtattuk, hogy milyen ügyes csomagolók vagyunk…tehát már a finishben érzem magam, már csak egy adag pöfeteget kell sütnöm itthonra :)

Csodaszép, nyugodt, szeretetteljes készülődést Mindenkinek!

Normális ez? :D

Hogy a karácsonyi őrült hajsza miatt-e, vagy a süti sütések miatt-e, vagy csupán azért-e, mert minden ajándék már megvan, de őrületesen várom a karácsonyt. És nem csak azért, mert akkor végre egy kicsit lehet lazítani, de butaság lenne azt is tagadni, hogy annak is örülnék.

Azonban ezek miatt a dolgok miatt várom:

Frissen sült husi illata hmmmm….. Ehhez nincs mit hozzáfűzni, gondosan elkészített pácolt, párolt, rántott, finom és ínyenc falatok… még a gondolattól a nyál is összecsurgott a számban.

Várakozás, hogy örömet tudtál-e okozni a másiknak, hogy vajon azt kapta-e az illető amire szüksége van vagy amire vágyott.

A tűz ropogás a kandallóban. Imádok a kandalló előtt melegedni, imádom nézni a tüzet, ahogy ég a fa, imádom hallgatni a hangját, és imádom, hogy másabb a meleg, mint amikor gázzal fűt az ember.

Halászlé… Hát talán elsőre eszem halászlevet az évben. Nem szeretem a pontyot, de a halászlé más. Hal nélkül, karcolósan csípősen, friss vastagon szelt FEHÉR kenyérrel vagy 2 tányérral. És én be is fejeztem a továbbiakban az étkezést.

A fa díszítése… Érdekes módon mindig ott kell lennem és az utolsó pillanatig, vezényelni, nézegetni, díszíteni. Képes vagyok variálni, leszedni mindent és újra rakni, és fél percenként elmondani, hogy mennyire szééééép. És ölelgetni Mackót közben… dilis tyúk vagyok nah.És eskü nem a forralt bor miatt van...

AJÁNDÉK….Háh most mondhatnám , hogy nekem a leges legfontosabb az, hogy más örüljön annak, amit kap tőlem és Mackótól, vagy amit csak Tőlem. Ez amúgy igaz is, szívből szeretném azt gondolni, hogy minden ajándék betalál majd az illetőhöz, amit mi adunk. Azonban ciki nem ciki, nagyon kíváncsi vagyok, hogy én mit fogok kapni. :D Ez egy új módi, eddig annyira nem is nagyon érdekelt, de kivételesen totálisan várom, bármit is kapok a 21 pontos listámról, (amin van egy két száz forintos dolog is) :D bárminek örülni fogok :D Ha most lenne karácsony, biztosan széttépném, marcangolnám a csomagolópapírt és Amerikai módon sikoltozva OMG-ozva örülnék…Normális ez? Szerintem sem, de élvezem :D

Almás fahéj, mézeskalács illóolaj…. Imádom az illóolajat párologtatni, és élvezni a fahéjas alma vagy az advent, a mézeskalács vagy a forralt bor illatát érezni.

Zserbó, mézes kókuszos,rumos tea… Minden mi jó és amitől nagyobb lesz az a bizonyos fenék/pocak kinél mi :)

és a legfontosabb:

CSALÁD… Ilyenkor egy kicsit több időt tudunk egymással tölteni, szívmelengetően nagyokat kacagni, beszélgetni, játszani, sétálni… A világ leges legcsodálatosabb dolga egymással lenni.

Fagyöngy… Idén első sorban vettem fagyöngyöt. Még az első közös karácsonyunkkor Mackóval véletlen (tényleg véletlen) loptunk, kaptunk… fagyöngyöt, és mentségünkre szolgáljon, hogy egy hétig nem tudtuk ténylegesen hogy az fagyöngy, csak hogy szép…. :D Tehát most vettem, és alig várom, hogy az ajtó felé rakhassam….

De sorolhatnám a dolgokat; várom az édesebbnél édesebb csókokat Mackómtól, a forró öleléseket, a nagy sétákat, az összebújós estéket, az ágyba kapott reggeli kávét…

Erre vágyom, ezt szeretném, és örülök, hogy visszatért a hangulatom, és csak remélni tudom, hogy mindenki más is látja már az alagút végét és mindenki hangolódik SZERETETBEN a Karácsonyra. Most már nem akarom elhessegetni sem a Száncsengő csilingel számot.

A hangulatomon a holnapi leltár gondolata sem csorbít semmit!

BOLDOG KARÁCSONYVÁRÁST MINDENKINEK!