Szülinapos hétvége :)

Ha egy pár szóban kéne csak jellemeznem a bejegyzést, akkor azok a következők lennének: 28, Gringos, tequila, erős, Brainbox, késés, ideg.

Minden a péntekkel kezdődött, az edigitalba elugrottam Mackó ajándékáért, mert kaptam sms-t, hogy megérkezett. Beléptem az üzletbe, és egyből hátast dobtam a látványon. Ennyi embert fizetés előtt? Ha nem másnap lett volna Mackó születésnapja, azt mondtam volna, hogy nyitás előtt fél órával odatévedek az üzlethez inkább és nem várom meg a sor végét. Viszont csak végig álltam, 25 perc alatt ,,odaverekedtem” magam a pénztárig, ahol 3 mp alatt tájékoztattak arról, hogy rossz sorba álltam be, mert,egy másikba kell beállni elsőre…. Felment bennem a pumpa, de nem szóltam semmit, inkább csendben duzzogtam.

Ezen a képen levő kislány és közöttem még hasonlóságot is vélek felfedezni :)

Rajtam kívül még négyen háborodtak fel abban a pillanatban, akik ki is nyilvánították véleményüket. Igazából nem is kellett szólnom semmit, mert más leosztotta az üzletben dolgozók nagy részét, hogy mekkora buta rendszer ez ( a legszebben kifejezve magam). A pénztáros nem tehet róla, de én se arról, hogy egy hónapja van ez a rendszer náluk. Nem tudhattam, ők pedig nem tettek ki semmilyen információt az üzletben az új rendről.  A többi illető fujtatva kiviharzott az üzletből, én is mentem volna, de nem lehetett. Inkább sorba álltam a jó helyre, majd újabb 20 perc a pénztárig. Egy rossz szót nem szóltam, sőt még viccelődtem is a csajjal, nem akartam egy lenni a tucat ember közül, akik leordítják őket, akik arcokat vágnak rájuk, akik elküldik melegebb éghajlatra őket. Én csak meg akartam vásárolni a szerelmemnek (milyen romantikus megszólítás) az ajándékot, és senki nem tántoríthatott volna el ettől az egésztől. Azonban ez annyi időt elvett, hogy totálisan lekéstem a tornát, így Mackóval és anyósommal elmentem vásárolni. Nagyon fárasztó volt az egész nap, mind mentálisan, és fizikálisan is. Alig vártam, hogy letegyem a fejem és eltegyem másnapra magam.

Szombat reggel alig vártam hogy  8 óra legyen és, hogy ébresszem Mackót. Énekeltem neki, ajándékot bontottunk az ágyban, hatalmas volt az öröm. Egy olyan digitális mérleget kapott, ami századpontossággal mér. Ez az eszpresszó gépéhez kellett neki, hogy grammra kitudja mérni,hogy mennyi kávét daráljon. A digitális konyhai mérleg erre alkalmatlan volt, mert kettőnknek 14 gramm kávét szoktunk kimérni, és a konyhai mérleg nem volt pontos, ugrált. Gondolom nem ilyen kis mennyiség mérésére találták ki azért. Így egy ilyen mérleg volt a vágya, tehát hatalmas volt az öröm. A másik két ajándéka Brainbox társasjáték volt. Erről már írtam, fantasztikus játék, hatalmasokat nevettünk rajta. Mackó világtörténelem és a világ városait kapta meg. Eddig játszottunk a Világ országaival és a találmányok variációjával. Rengeteg információt kell rövid (10 mp) alatt megjegyezni, és természetesen Mackónak jutottak a sokkal könnyebb kérdések, így ő győzött :) Mindenkinek ajánlani tudom, mert amellett, hogy szórakoztató, rengeteg mindent lehet belőle tanulni. Mivel Psy is benne volt a világ városaiban, így azt is bátran állíthatom, hogy nagyon friss kiadás.

Délután Anyuékkal összefutottunk, sajnos eléggé rövid időre, mivel rohantunk haza készülni, ugyanis este mentünk Mackó unokatesóival és barátaival a Gringosba (a kedvenc mexikói éttermünk) megünnepelni Mackót. Majdnem lekéstük a buszunkat, halál nyugalommal, mert Mackó rossz menetrendet nézett. Időben kiderült még a dolog, így végül nem késtünk le semmit. Persze azért az elrohanásunk előtt otthon koccintottunk egyet egy finom tequilával, amit még Mackó hozott Amerikából. Odaértünk időben (!) a  Gringosba, az estét a többiekkel is megnyitottuk egy el Jimador tequilával.

Rendet bontottam, ugyanis nem quasadilla-t ettem, hanem BBC sajtburgert, amit alig bírtam megenni, rettentően finom volt. Az este folyamán legurítottunk egy pár kör tequilát még,jókat beszélgettünk, nevettünk, majd elérkezett az idő, amikor mi is útra keltünk, várt ránk egy hosszú séta. Mackó sört is ivott, így erősebbnek is képzelte magát bárkinél, alig vártam, hogy a temető melletti város szakaszt minél gyorsabban megtegyünk, ugyanis soha nem fordult még ilyen elő, de Mackó minden kisebbséget megakart verni  (a maga megtestesült ZEN lelkével) és persze nem csöndben nyilvánította ki véleményét, az ő vidékükön, ahol Mackó még világossal is meghúzza magát. Szerencsére senki nem vette komolyan és jött ki az utcára, úgyhogy ezt megúsztuk. Aranyos volt Mackó ezután, akkor már nem rasszista megnyilvánulásai voltak, hanem más, többek között, hogy ő mennyire szeret (ugye milyen édes?) :) ugyanilyen hangerővel :D Vártam már vasárnap, hogy ébreszthessem Mackót, kipróbáltam a mérlegét, főztem neki kávét, felvittem neki az ágyba. Én nem tudtam aludni, mint általában hétvégén. Így elkezdtem inkább vasalni…6 órakor….akkora ruhakupacot, mint én….Mire végeztem, Mackót már ébreszthettem is, gyors reggeli, ő kiment horgászni, én takarítottam, anyósom főzött, sütött, kimentem Anyuciért, mert átjött hozzánk. Ő is beállt segíteni nekünk, és mindennel készen lettünk mire Mackóék megérkeztek, hal nélkül. Mackóm keresztszüleit és unokatesóit vártuk ebédre, délután pedig beugrott két másik unokatesója is a nagynénjével. Estére lemerültem, és rettentő szörnyű volt belegondolni abba, hogy pár óra és már hétfő van.

Így szomorúan, de bebújtunk az ágyba, és felkészítettük a lelkünk a Hétfőre. Remélem nem lesz olyan szörnyű, mint amilyennek kinéz.

Szép hetet mindenkinek!