Falatnyi húsvét

Sziasztok Drágáim!

Vége lett az tavaszi szünetnek, aminek sokan biztos örülnek, viszont biztos több azoknak a száma, akik annyira nem várták a mai napot. Én ehhez csak annyit teszek hozzá, hogy nagyon hamar eltelt ez a kis idő. És hogy mit csináltam a szünetben? Elsőre próbáltuk az otthoni környezetet szebbé, tisztábbá varázsolni, aztán jöhetett a süteménysütés, amiről készült is blog bejegyzés. Haza utaztunk Szentesre is pénteken, ahol nekiláttunk kalácsot sütni. Annyira sikeres lett a kalács, hogy húsvét hétfőn hajnalban fél6kor keltem, dagasztottam, és sütöttem a locsolóknak a kalácsot, mert elfogyott addigra. Hozzá teszem, hogy unokatesóméknak is küldtem még. Szombaton még sütöttem zserbót is. Életem első zserbója… ami borzalmasan csúnyára sikeredett. Hozzá kell tennem a sztorihoz, hogy amikor sütök, kertészkedek, szerintem ritka az az ember, aki nálam bocsánat a kifejezésért, de retkesebb. Annyira hamar össze tudom koszolni magam, hogy az már konkrétan művészet. És mikor kell nekiállni a zserbóra csoki mázat készíteni? Normál esetben biztos nem fürdés után, ahogyan azt én tettem…

Mackó nem mert nekem szólni semmit, (hogy egy csoki folt nincs rajtam). A mázam gyönyörű lett, és büszke voltam (joggal tényleg) a produkciómra. Már csak a nyári konyhába kellett kivinnem a süteményt a hűtőbe.  Az utamatnéhány tényező befolyásolta. Zitunak a méteres átmérővel rendelkező leanderjei ki lettek telepítve az udvarunkra (nálunk volt teleltetve). Szépek, mindig csodálja az ember ha kilép az udvarra. Viszont az egyik az az utamban volt amíg próbáltam A-ból B-be eljutni a zserbóval.  Akkor jöttem rá, amikor már leraktam a süteményt és elindultam kifelé. Megpillantottam a karomat, és tudtam mi vár rám ahogy belépek az ajtón. Mackó már várt. Amikor meglátott, akkora nevetésben tört ki, hogy ekkorát kacagni nem is hallottam a héten (főleg nem rajtam)… a leander levelei végig húzták a csoki mázzal bekent zserbót, majd az egész karom, és fogalmam nincs, hogy hogyan történhetett, de még a mellkasom is csokis volt. Úgy néztem ki, mint egy zebra vagy fehér tigris enyhén szólva dundi kivitelben. :D Mosakodhattam rendesen utána, Mackó pedig elmesélte, hogy Ő nem mert szólni sem, hogy mennyire büszke rám amiért olyan tiszta vagyok mint a patyolat. Gondolta megvárja amíg vissza jövök és majd akkor dicsér meg. Talán, majd legközelebb… talán egyszer a nyugdíjas éveim környékén eljutok odáig, hogy tiszta is maradok. Addig viszont minden nap, minden sütés, kertészkedés és bármilyen tevékenység közben, amikor az emberre egy folt kosz/csúnyaság/étel eshet, csúszhat, folyhat, csapódhat… én minden alkalommal megkapom majd, hogy nekem ugyan kezeslábas kellene, amely vízlepergetős, de talán az is kevés lenne. Ilyen dolgokat szokott a fejemhez vágni…természetesen nem bántóan :) Azért valljuk be, az is mókás amikor ő készül egy csütörtöki sör napra vagy más néven kormányülésre. Megállj Mackó, holnap rólad fog szólni a bejegyzés… :)

Megint elkanyarodtam. Tehát a Zserbó bekerült a melléképületbe, és alig várta Mackó a másnapot, hogy megkezdhessük azt. A szívbaj kerülgetett, amikor megláttam, hogy a szélét levágta anyu, és szinte csak a tészta látszódott. Még az első szelet volt olyan ,,afrika gazdag”, utána már feltűnt egy kis dió is az egészben. Meg egy kis lekvár…meg a kisujjnyi vastag tészta lapok…. komolyan ennyire süteményt nem most rontottam el, de megkaptam, hogy nyugodjak meg, ,,gyakorolhatok” eztán. Ízre egyébként a nagykönyvbe illő volt. Finom diós, lekváros rumos csoki mázas hmmmm. Én oldalra fordítottam, mert így volt esélyem arra, hogy két harapásból a kis szeletnyi sütemény felét megegyem :D Nem veszett kárba, hétfőn elfogyott az összes…Mackó annyira nem bírta nézni, meg a család, hogy ennyire csúnya a sütemény, mondhatnánk úgyis hogy hozzám méltatlan, hogy az volt a lehető legjobb megoldás, ha minél hamarabb elpusztítják a süteményt. Vasárnap lementünk a családhoz, mert két szülinaposunk is volt, szuper jó volt látni őket. Amikor mentünk, akkor keresztanyum mondta, hogy korán menjünk másnap locsolkodni (Mackót mindig lekísérem) mert jönnek Szegedre.

Eljött húsvét hétfő! Előtte való nap már mindent összekészítettünk amit lehetett. Húsvéti tojások, Corona és a topjoy üveges almalé a piciknek kikészítve, asztal megterítve, friss virág a vázában a hidegen, hogy másnap szép legyen...minden alkalmas volt arra, hogy jöjjenek a locsolók. Mivel korán keltem a kalácssütés miatt, Mackót is sikerült felkeltenem hamarabb mint hétvégén (és mint általában, amikor dolgozni kell menni). 7 órakor betettem a fonott kalácsot a sütőbe, és már mentünk is keresztanyámékhoz  kerékpárral. Mindenki pizsamában, köntösben várt minket. Fel voltam háborodva, hogy hol vannak a locsolók a városban…mi az, hogy még alszanak…ráadásul az enyémek is… Mackó minden hölgyet meglocsolt kicsitől a nagyig keresztanyuméknál, majd mondtam, hogy nekem sietnem kell haza, mert várom a locsolókat (akik még pizsiben voltak)... Ahogy haza értünk, már hűlt a kalács, és mire minden locsolóm megérkezett, a kalács pont jó volt. Danikám nagyon szép verset mondott. Közösen leültünk reggelizni, majd a fiókés Zitu is (aki szintén jött a locsolókkal), elmentek. Kora délután jöttünk haza vissza Szegedre.

Rettentő nagy feltöltődés volt az egész szünet, főleg amit otthon töltöttünk. Jó volt otthon lenni, jó volt anyuval és a családdal lenni, kikapcsolódni.

A kedd a kertészkedésről és a takarításról, valamint a mosásról szólt, de még annak is élveztem minden percét. Olyan jó volt, mindent szépen, nyugisan megcsinálni és ami a legszebb volt az egészben, hogy nagyon jó időnk volt.

Igaz, hogy a húsvét nem tartozik a legkedveltebb ünnepeim közé, de most úgy éreztem, hogy tényleg nagyon jó volt. Ha nem is gyógyultam meg, de lelkileg feltöltődtem, és ennél több nem is nagyon kell.

Szép napot mindenkinek!