A Kocsis majorban egy hétvége

♥ energia ♥ kettesben ♥ szalonnasütés ♥ kertészkedés ♥ horgászat ♥ Taiko ♥ szabadság ♥ elfáradás ♥ 9 tojást tojt a 10 tyúk ♥ izomláz ♥ szüret ♥ barnaság ♥

A mai reggel kipattantam az ágyból, és a lehető legjobb kedvvel, energiabombaként jöttünk dolgozni, mintha mi sem történt volna hétvégén, vagy mintha egy strandon pihentünk volna. Imádom ezeket a reggeleket. Imádom, mert hatalmasakat nevetek Mackóval…már amikor nem csak csík szeme van és próbál azon a kis részen kinézni, és vele egy időben visszatartani a horkolást. Olykor, amikor ilyen, meggyőződésem, hogy ő alva biciklizik... rutinból.

No, de kezdjük is az elejénél, hogy a Kocsis majorban (ahogyan mi nevezzük) mi történt a hétvégén. Olykor, (főleg pénteken) már teljesen túl teng bennem az endorfin és az adrenalin löket. Ilyenkor teljesen energikus vagyok, optimista, a szokásosnál is mosolygósabb, szétszortabb, szeleburdibb, vigyorogva- csillogó szemmel beszélek mindenkihez, és persze az is jellemző rám, hogy döntésképtelen vagyok. Most sem volt ez máshogy. Pénteken megkérdezte Mackó hogy kimennék-e vele délután horgászni. Mondtam, hogy sok dolgom van, de menjen nyugodtan, este találkozunk. Visszahívtam 10 perc múlva miután átgondoltam mindent, hogy mégis kimegyek vele. :D Ahogy száguldoztam haza felé, szinte hallottam is magam, ,,hello szia PÉNTEK, úgy vártalak, pihenés van mindörökké” ;)

Otthon összedobtam a kis kosárkámba a vizet, könyvet, túlélő felszerelést kullancsok, szúnyogok és más bogár/rovar ellen, és mindent, ami talán  fontos lehet/vagy nem de jó ha ott van egy horgászathoz nekem örökmozgónak. Végre kettesben voltunk. Annyira régen horgásztunk már kettesben. Vittük a napágyat is, ah hihetetlen mennyivel élvezetesebb a horgászat (nekem) hogy hátradőlhetek úgy hogy kevésbé rettegek attól, hogy  belém mászik a kullancs. Rengeteg van sajnos, minden horgászat során minimum egyet agyon nyom Mackó. Az én Hősöm. Kb. 20 percig tartott a megfelelő hely kiválasztása a napozóágyammal, de végül meglett és kb 10 percet töltöttem benne... Vártam a pillanatot, amikor fél órás fárasztást kell végig izgulnom a kezemben egy szákkal. Ahányszor csak esélyt láttam arra, hogy van valami kapás, általában mindig kiderült, hogy Mackó belerúgott/ütött, véletlen megmozdította a botját, hal a közelben sem volt. Pedig a saját maga által készített csoda etetőanyaggal horgásztunk, a mágikus mandulás fokhagymás etetőanyaggal. Miután sehol semmi, a környéket felfedeztem, bóklásztam, könyvet olvastam, majd azt vettem észre, hogy ketten kucorodunk a földön egy pokrócon, a napozóágy már régóta mögöttünk. Szorosan hozzábújtam Mackóhoz, hogy érezzem az illatát, Ő közben ölelt, úgy, hogy a hátamnál volt a karja. Elmondta, hogy azért van így a karja, hogy elsőre az ő karjába menjen a kullancs, mint hogy az enyémbe. Azt hittem patakként belefolyok  a vízbe, elolvadtam. Egyszerűen nincsen rá szó, hogy mit érez ilyenkor az ember, csak hálát adok annak, hogy van nekem. A becsület halunkat megfogtuk csomagoláskor, egy kárász volt az áldozat, aki 15 centis volt és el is aludt a horgon. Miután mindent összecsomagoltunk este, felfedeztünk még egy két állást, majd haza mentünk. Nagyon jó volt kettesben lenni, annyira kellett nekünk, annyira közel voltunk egymáshoz :) A világ legjobb pénteke volt.(képek alul).

Szombaton reggel hajnalban már 6 órakor mentem le az emeletről. Anyósommal vágtunk csirkét, majd Mackót keltettük. Elmentünk vásárolni, majd délután levágtuk a füvet, kertészkedtem egy csomót, festettük a kuckót, jószágokat láttunk el, majd az estét szalonnasütéssel zártuk.

Az egész napos munka után annyira jól esett leülni, bár a felénél azt hittem, hogy ott alszom el a tűz mellett. Mackó keresztszülei és unokatesója volt nálunk, jó volt nagyon minden perce. Az illat, a tűz ropogása, a meleg, nosztalgia, nevetés… Végül felmentünk, lefürödtünk, ledőltünk. Képtelen voltam elaludni. Annyira fáradt voltam, egy poharat nem tudtam volna már arrébb rakni, de aludni nem tudtam. Az agyam még mindig zakatolt, tovább tervezett, végül csak megadtam magam, és nehezen, de eltettem magam másnapra. Vasárnap szintén ezer dolgot csináltunk Mackóval a kertben. A vasárnapi ebéd csirkeaprólék leves, grillezett csirke illetve bacon és saláta volt, citrusos cukor mentes limonádéval. Desszert egy kis fagyi volt, hogy a bűnözés ne hiányozzon. Bevallom őszintén szerettem volna valami könnyed nem édes, hűsítő finomságot készíteni, de nem volt rá időm, így jött a fagyi megoldásként.

Ebéd után azonban nem volt sokáig lazsálás, a Kocsis majorban megtörtént az első komolyabb szüretelés. A spenótot és a rukkolát is leszüreteltem, a helyét szépen megkapálgattam, és már el is vetettem a helyükre mást.

Igazából tegnap is este estünk be a házba, majd hozzáfogtam a spenótot főzni, majd mosogatás, és ez és az... Nem tudom, hogy hány ilyen hétvégének, napnak kellene eltelnie ahhoz, hogy azt mondhassam csak (!) az udvarra és a kertre (!), hogy ez most jó és hátradőlve csak kifeküdjek a napágyra vagy a függőágyba egy cosmopolitan koktéllal, amit Mackó készít nekem és csak pihenjek. Az ember mindig talál valami munkát, mindig betervez, de főleg kertes házban sosem lesz vége a listának. Akinél máshogy van, jöhet hozzánk ;)

A virágoskert gyönyörű, egy kicsit újítottam is, holnapi bejegyzés szinte csak képekből fog állni, kevés szöveggel :)

Gyönyörű napot/hétkezdést mindenkinek!

Egy pár kép a hétvégéből:

Visszaemlékezés

Igazából nagyon sok személyről írtam már a blogon, akik közel állnak hozzám. Családtagok, barátok, állatok, mind azok, akik fontosak nekem. Egy újabb valakiről szól a mai bejegyzés, sajnos olyan illetőről, aki már nem lehet közöttünk, de mégis meghatározó személy volt az életemben. Visszarepülök lélekben az időben, amikor még kicsi voltam. Leértünk a kicsi sárga trabantunkkal egy sötétbarna kerítéses házhoz. Csöngettem…mindig én csöngettem, majd leselkedtem az ereszcsatorna mellett, hogy vajon ő jön-e kaput nyitni. A kapu alatt, már ott szimatolt Pami, a fekete puli kutya. ,,Szia Pami, megfogom az orrod Pami-hihi”. Édesen jelzett mindig, hogy megjöttünk. Eztán kinyitotta a kaput Ő, az őszülő hajával, a legimádnivalóbb mosolyával, a legszerethetőbb lényével. Ő volt a Nagymamám. Még most is kicsordul a könny a szememből, ha rá gondolok.

Emlékszem mindig mondtam neki, hogy lassan már nagyobb vagyok nála. Emlékszem, milyen érzés volt neki puszit adni a finom, puha arcára. Imádtam neki a kútról vizet vinni. A tudatomban van az illata és ahogy együtt főztünk, szedtük a gyümölcsöt, zöldséget. Imádtam benézni a szekrényébe, mert mindig volt benne sütemény. Imádtam az almás lepényét, olyan almás lepényt azóta sem ettem, és nem is fogok. Emlékszem, amikor unokatestvéreimmel ott álltunk előtte, és kérdezte, hogy mit ennénk ebédre. Én borsó levest borsófőzelékkel. Ádó palacsintát, Andriska rántott csirkét kért krumplipürével. Ebédkor mindhármunknak ott volt az az ebéd, amit reggel kért. Emlékszem, hogy imádtam csigatésztát készíteni vele. Imádtam a gombos dobozával és a benne levő gombokkal játszani. Imádtam a tüskevárat nézni nála Ádóval. Később emlékszem segítettem neki csirkét pucolni 10 percig, 5 percig…  utána rohantam Ádóval játszani. Ilyenkor sosem haragudott. Sőt nem is emlékszem olyanra, hogy valamiért haragudott volna rám/ránk. Büszke voltam, hogy segíthetek neki tojást szedni, állatokat ellátni, közben mesélt. Imádtam a kamráját, a lekvárokat, a befőtteket amiket készített. Emlékszem a barna fejkendőjére és a barna bőr táskájára. Kicsinek olyat szerettem volna, mint az övé volt (már akkor is megvolt a táska mániám). Olyan gyerek voltam, aki nagyon sokat a padláson játszott. Mindig összeállítottam egy ,,szobát" a padláson levő kincsekből és sokat játszottam azt, hogy ez az ő háza, és általában én voltam Ő. Rengeteg mindenre tanított, és nála őszintébb, tiszta lelkűbb embert (anyun kívül) tényleg nem ismertem, azóta sem. Ma van a névnapja, Eszternek hívták. Ez a név többet jelent nekem, rengeteg névnél. Annyira, hogy ha egyszer lányom lesz, szeretném hogy így hívják. Ezt gyerek korom óta szeretném, remélem egyszer ez az álmom teljesül. Igazából nagyon hiányzik még most is a mi Mamikánk. Ennyi idő után,hogy nincs velünk, az emléke nem halványodott semmit. Nagyon szeretek visszagondolni arra az időre, amíg velünk volt, és szerethettük. Ma pedig égjen egy gyertya az emlékére, és miközben nézem majd a lángot, visszagondolok azokra az időkre, miután Pami kutyának megfogtam az orrát, és kinyílt a kapu.

Az alábbi verssel búcsúzok ma mindenkitől, a lényeg az utolsó két soron lesz , ami mindent elárul róla, amit esetleg én nem tudtam kellően kifejezni, átadni, hogy milyen is volt az én Nagymamám.

Kun Magdolna-Nagymamai szeretet

Szép életem volt akkor, amikor még
nagymamám karjaiban érezhettem azt
a határtalanul jóleső ember-melegséget,
amitől a gyermek-lélek szeretetet kap.

Szép életem volt akkor, amikor még
kötényébe rejthettem kihullt könnyeim,
azon könnyeket, melyek kicsordulni vágytak,
hogy ne égessék túlságosan léleksebeim.

Szép élet volt akkor, mikor dérezüstös haján
kezem puha lágysága szálat simított,
mert érintésem nyomán úgy ragyogott szeme,
mint a legeslegtündöklőbb égi csillagok.

Szép volt biz, nagyon szép minden pillanat,
ami róla szólt, s emlékként szívemben maradt,
mert az én nagymamám olyan asszony volt,
ki előtt a szeretet is méltán meghajolt.

Kész a kuckó

Napsütés♥ barnulás ♥ 5 perc Anyu ♥ ne menj el ♥  de jó látni ♥ jókedv ♥ madár kuckó ♥ nagy házépítők ♥ csak azért is lehorgásztam ♥ gyors hétvége ♥

A hétvége igazán jól telt, Mackóval kimentünk horgászni. Édes volt, saját etetőanyagot kevert (mandulás-fokhagymás) kombinációt. Hát eléggé érdekes volt az illata, de nem győztük kapkodni a halakat a vízből. Na jó, ez enyhén túlzás, de 20-30 kárászt fogtunk. Ahogy kiértünk a partra, direkt a nyeles botom összeállította Mackó, hogy amíg ő szenved a féderbottal, én nyugodtan horgásszak. Mivel helyzeti előnyöm volt, így azzal a lendülettel elkaptam a botot és pár perc múlva már fárasztottam is az első kárászt.

Ahogy kifogtam, már figyelmeztettem is, hogy jó lesz felköti a gatyaszárat, mert már több halat fogtam mint Ő… :) Igazából meguntam a horgászatot amíg ő összerakta a féder botot, tehát inkább hátradőltem, és újságot olvastam, fotóztam mindenfélét, mászkáltam.

Aztán újra elragadott a horgászkedv, akkor gyorsan kifogtam 5-6 halat, majd megint mással foglalkoztam. Szeretek ettől függetlenül horgászni, szákolni. A legnagyobb hal, egy ponty volt a délután folyamán, éppen hogy megvoltak a méretei, de mivel tilalom van, visszaengedtük.

Szinte az összes halat vissza szoktuk engedni. Most is csak annyit hoztunk el, amennyit ma megeszünk (6 db). Jó volt kint lenni horgászni, még ha egyhuzamban nem is kötött le. Szép volt a táj, és rettentő jó illat volt. Kikapcsolt az egész. Szombaton jött a szárnyasok kuckója is. Vettünk ilyen 2,5*2,5 méteres faházikót, hogy majd abban fog aludni a szárnyas állomány. Abba a hitben voltunk, hogy a házikó kész állapotban jön hozzánk, hogy csak az oldalait kell majd összefúrni és kész. Errefel, meghozták a csomagunkat, a kicsi kuckót, úgy hogy lécekre volt minden bontva. Reggel 9-től este 8ig csináltuk Mackó keresztapukájával és az unokatestvérével a kuckót, mire készen lettünk vele. Már csak le kell festeni lazúr festékkel. Úgy elfáradtunk, hogy a kuckóavató szalonnasütésre se volt energiánk, pedig a szalonna mellett roston szerettem volna sütni halat. Igazából csak néztünk ki a fejünkből este. Egész nap a napon voltunk, szereltünk, kalapáltunk, húztunk, vágtunk, de annyira jó volt, hogy aztán csak megcsináltuk. Azonban most is volt kalandom. Reggel az első utam az ,,építkezés" előtt az OBI-ba vezetett, ugyanis nem volt otthon gumikalapács, amivel dolgozni kellett. (sima kalapács nem volt jó!). Ahogy bementem az OBI-ba, a két vevőszolgálatos leányzó, mosolyogtak feltűnően, köszöntem, visszamosolyogtam. Már mentem is volna célirányosan a kalapácsokhoz, amikor megkérdezte az egyik, hogy ,,jöttél dolgozni?” Nézek rá… ,,Nekem szóltál?-ne haragudj”
,,Igen, jöttél dolgozni?” Hát lányos zavaromban, mondtam hogy nem, én csak egy gumikalapácsért jöttem… végül két kalapács lett belőle, és ahogy álltam sorba a pénztárnál, odajött hozzám a leányzó, hogy ne haragudjak, de tegnap kezdett egy új lány náluk, aki ugyanúgy néz ki mint én, és csodálkozott, hogy mit keres ott, amikor van elég pénztáros. Hát elkezdtünk nevetni. Én csak annyit kérdeztem vissza, hogy remélem azért kiengednek most :D Nagyon vicces volt a leányzó, jól elviccelődtünk a dolgon, és ki is engedtek. Nagy mosollyal távoztam, és siettem haza.

A kész kuckóról (én csak így hívom) egy kép, festés után készül majd egy jobb is:

Ezen a héten biztosan elleszünk még azzal, hogy festjük, előkészítjük, kerítést festünk, de hétvégére biztosan már lesz lakója is. 9 óra után már feküdtünk is le Mackóval, és már aludtunk is. Olyan szép alap színünk lett, Mackó mondjuk piros, én egy árnyalattal barnább. Reggel olyan fáradtan ébredtünk, alig léteztünk, olyanok voltunk, mint Anyósom zombi csirkéi.

Aztán csak jól indult a nap, Anyut végre három hét után láthattam, mert jött a második kezelését felvenni. 5-10 perc volt az egész, de már úgy hiányzott. Annyira jó volt látni az én pici ,,Mamm”-omat. Olyan szép volt, és boldog. Imádom az anya illatát, a kis finom puha bőrét, a kis ,,Pistike” haját, mindenét :) Egyből feltöltődtem, és mint egy energiabomba, tértem vissza az iskolába. 2 hét és minden visszatér a normál kerékvágásba, és megyünk Szentesre. Már nagyon hiányzik minden. Anyu a legjobban, de ez egy ilyen időszak, hamar túl leszünk ezen a két héten.

 Kellemes hétkezdést kívánok mindenkinek!