3 hét után Szentesen

Annyi élmény történt a hétvégén, hogy össze kell szedni a  gondolatomat rendesen.  Ebben az évben a legszebb, legenergikusabb, legboldogabb hétvégének is mondhatnám. Anyut haza hoztuk a kórházból, annyira jó volt, hogy 3 hét után újra otthon volt. Kíváncsi voltam, hogy mit fog Beni reagálni arra, ahogy haza ér Anyu. Ők ugye nagyon össze voltak nőve, és tényleg könnyfakasztó volt, ahogy megörültek egymásnak. Beni folyamatosan átakart bújni Anyu lába alatt bújni, folyamatosan csóválta a farkát, ugrált, egy percig sem hagyta el anyut. Felvettem videóra is, tényleg nagyon édesek voltak. Ahogy lehetett, mindig ott volt a közelében, mindig produkálta magát, és tényleg annyira aranyos volt, hogy arra nincsen szó.

Jucus is nagyon örült. Annak örömére, hogy Anyu haza érkezett, háromszor is vacsorázott… és hát nagy nap volt még továbbá a péntek abból a szempontból is, hogy Jucusnak a büdös k*rvának most volt a születésnapja. 15 éves lett. Erről egy külön bejegyzésem is lesz, de most inkább nem vele folytatnám a beszámolót.

Lementünk az akklimatizálódás után keresztanyumékhoz, ahol rettentő öröm fogadott, amiről még nem igazán beszélhetek, de mindennek eljön a maga ideje. :)

Annyira jó volt lent, megismerhettük Zitu Édesanyját, neki a férjét, annyira jó volt a családdal lenni, hogy este 9kor indultunk haza. Zituék másnap mentek Erdélybe, tehát muszáj volt lemennünk hozzájuk Anyuval még pénteken :) Képeket néztünk, sztorikat hallgattunk, néhány nyelvi akadályt is áthidaltunk (Zitu anyukájának a férje, svájci). Félelmetes, hogy hogy megtudtuk érteni őt és fordítva, igazán meglepett, de nagyon szerethetőek. Ezen a hétvégén minden volt. Elkaptam a menyasszonyi virágot is :D

Jaj neked Mackó :D A történethez az is hozzátartozik, hogy Mackó elakart húzni (elmondása alapján), hogy ne kapjam el a csokrot, és ezt persze akkor közli velem, amikor a legnagyobb az örömöm. Persze mindezt nem hittem el Neki, hiszen tavaly éppen Ő volt az aki küldött a csokordobásra a kolléganőm esküvőjén. No, de szökkenjünk vissza...enyém a virág.  Félreértés ne essék, nem nézegetek azóta esküvői ruhákat...., meg csak véletlenül tudtam meg azt is, hogy  5000 forintot kell befizetniük a házasulandó párnak  „anyakönyvi esemény díj" címen, ugyanis módosították a polgármesteri hivatal egységes közszolgálati szabályzatát, aminek következtében a szombat nem minősül hivatali munkaidőnek az anyakönyvvezetők számára... És még kérvényt is kell kitölteni ehhez, hogy munkaidőn kívül szeretné valaki a házasságát megkötni. ,,Nem” lebeg a szemem előtt az a tény, hogy bármikor előállhat Mackó a nagy kérdéssel és egy gyűrűvel… :D

Édes volt, mert kapta rendesen a nyaggatást a virág elkapást követően, és már én sajnáltam a végén, de egy kicsit én is cukkoltam (tudom, tudom, nagyon gonosz vagyok) :D Igazából a lényegen nem változtat semmit. Azt szeretném, ha egyszer el is jön az a nap, amikor szerinte elveszti az eszét, az önszántából történjen. Ha erre még 5 évet kell várni, várni fogok, mert hiszem, hogy megéri :)  /Azért persze jó lenne kicsit hamarabb eljönne ez a pillanat :D /

Eljött Anyáknapja is. Múlt héten találtam rá a ,,Sugar Candy” üzletre Szegeden, ahol rettentő jó dolgok vannak, főleg cukorkák, gumicukrok, kézműves csokik, sütemények. A jó az volt, hogy volt cukor mentes gumicukor is, gondolnak a tojás,tej,glutén érzékeny emberekre és a cukorbetegekre is. Kilehetett választani egy dobozkát, volt nekik még pont  ,,I LOVE MOM” dobozuk, azt töltöttük meg mindenféle finomsággal.

Próbáltam olyan dolgokat összeszedni az eladó leányzóval, amit Anyu szeret és ehet is. Került bele cukormentes bocskorszíj, kávés drazsé, kókuszos csoki, törős csokoládé (étcsoki, rá mandula forgács és aszalt áfonya volt szórva), pillecukor, ,,MAMI” feliratú sütemény (így hívom otthon). Mindent kis celofánba csomagoltak, szalaggal átkötötte, és úgy helyezte bele az eladó a dobozba. Annyira jó hely tényleg, nekem kellett kis idő, amíg tényleg mindent megtudtam nézni. A kis dobozka mellé még kapott Anyu egy kis virágot. Igazából ezekkel az ajándékokkal bármennyire is szépek/finomak, nem tudom kellően kifejezni azt, amit érzek. Azt a hálát, hogy Ő az én Anyukám, és azt, amit adott, azt a példát, amit elém tárt, azt az önzetlenséget és terelgetést amit tőle kaptam, nincs az a kincs amivel megtudnám neki köszönni, hogy ennyire jó ember és édesanya. Csak azt tudom neki mondani, hogy Köszönöm. Tényleg csak remélni tudom, hogy olyan édesanya leszek majd, mint Ő. Ő tényleg olyan, mint ami a nagykönyvben le van írva, és ezzel szerintem mindent leírtam.

Délután haza kellett jönni Szegedre, rengeteg élményt magunk mögött hagyva, feltöltődve. Mackó ki is ment még horgászni egy picit a keresztapukájával és a nagynénje férjével, addig volt időm elrendezni az otthoni dolgokat is.

Így telt az első hétvégénk otthon, jövőhéten újra megyünk, már be vagyunk táblázva teljesen. :)

Csodaszép hét kezdést kívánunk mindenkinek! 

Egy pár kép: