Kelekótya névnap

Én csodálkoznék a legjobban, ha el tudnék intézni valamit úgy, hogy ne történjen velem valami, vagy ne kellene (legalább!) kétszer nekivágni a dolognak. Tegnapi nap vettem egy cipőt, és 10 percen belül el is hagytam. Meglepődött ezen valaki? Én nem. Úgy gondoltam, hogy meglepem magamat egy cipővel névnapom alkalmából. Éppenséggel tornacipőm nem igen volt, mert az előzőt (fehér színű) Mackó állandóan letaposta, összekoszoltam, és végül már semmi nem használt neki, olyan hófehérré nem tudtam varázsolni már. Nem volt nagy elvárásom a cipő vásárlást illetően, csak, hogy ne legyen fehér. Meglepődtem, de az első 5 percben megtaláltam álmaim tornacipőjét, sötétkék, semmi zavaró tényező nincs rajta, és a maga egyszerűségével tökéletes. Kifizettem, ezután az utam a zöldségesbe vezetett, mert az új gyümölcscentrifugát ki kellett este próbálni. Miután mindennel végeztem, felhívtam Mackót, hogy végeztem, megyek a kerékpárért, majd hozzá, és mehetünk haza együtt. 17:40-re haza is értünk, és még ki sem pakoltam a kosaramból a sok motyóm, észrevettem, hogy sehol a cipős doboz… Hónaljtól bokáig izzadtam, hogy elvesztettem…Többszörös ,,idegösszeomlás” után pár másodperces hattyú halála következett, majd összeszedtem magam. Azonban mindketten, fáradtak, éhesek voltunk, és a legkevésbé volt kedvünk ahhoz, hogy újra megtegyük az utat. Végül csak visszajöttünk a városba. Az út alatt az járt a fejemben, hogy mi lesz, ha nem lesz a zöldségesben a cipő…az álom cipő, ami 5 perc alatt lett meg, és ami tényleg ritka, hogy első boltban, ráadásul 10 perc alatt meglegyen valami…Utálok pénzt kidobni az ablakon, foggal körömmel ragaszkodok a dolgaimhoz, főleg ha én dolgozok meg érte, én gyűjtögetem össze az árát valaminek. Ebből adódóan hulla fehéren, sápadtan, mint akit visznek kivégezni a guillotine ,,giotin” elé, csöndes magányomban mentem Mackóval a lehetséges helyszínre. Mikorra odaértünk, visszatért az élet és jókedvem. Gyorsan berohantam, egy energiabombaként, széles vigyorral, lendülettel, gyermeki huncutsággal a szememben, és a lehető legnagyobb optimizmussal megkérdeztem, hogy véletlen nem hagytam-e itt a cipőmet. :D Az eladó egy széles mosollyal elővette a dobozkámat, miközben mondta, hogy ,,talán akad itt valami”,mint a Mikulás amikor gyermekként vette elő a csomagot a puttonyból (amikor már szóba álltam vele, és beszélgetni is képes volt velem). No, de mindegy is hogy hogyan adta elő a zöldséges ezt a dolgot,meglett... én pedig megnyugodtam. Elvettem tőle, magamhoz szorítottam a dobozt, csillogó szemmel, mint egy csecsemőt az édesanyja, megköszöntem, és mondtam, hogy Hattyason (otthon) jutott eszembe, hogy elhagytam... Az eladó elkezdett nevetni hangosan, hogy ekkora áldozatot hoztam, hogy csak ezért képes voltam visszajönni :D ekkor már én is nevettem (mondjuk mikor nem?:D ). Szép napot kívántam, megköszöntem neki még egyszer  és már futottam is ki, mert Mackóval már verseny korgott a hasunk az éhségtől :D Annyira szuper Mackóm van, hogy miattam képes volt visszajönni a városba... Azért mielőtt haza indultunk volna, mondta, hogy nézzem meg, hogy az a cipő van-e a dobozban :DDDD Jogos mondjuk. Elképzeltem ezután, hogy mi lett volna, ha elviszem a cipőt (és esetleg nem az enyém), később szembesülök a ténnyel, majd visszaviszem a boltba, hogy ,,hát ez nem is az enyém…”  Ennél a fickónál többször bizonyítottam azt, hogy szédült vagyok. :) Szerencsére azonban legalább az én cipőm volt tényleg a dobozkában. Haza mentünk, és öröm volt ezerrel :)

Mackóval út közben azt beszéltük, hogy azért fordulhatott ez elő, mert nem a  táskámba tettem. Ami a táskámba vagy a szatyromba nem fér bele, az nem is létezik. Nos a táskám teli volt (még mindig osztom azt a kijelentésem, hogy ott kezdődik egy női táska, hogy legalább egy kg kenyér és egy liter tej belefér –MINIMUM- és persze sosem lehet megtalálni benne semmit), a szatyrom amelybe szintén belefér egy nagy gurulós kosárnyi dolog motyó,  az pedig nem volt nálam (ami csoda, de olykor megesik), így történhetett meg minden. Mindig ezekbe pakolok, és nem figyelek másra. Nem bosszankodtam a dolgon, inkább nevettünk rajta, de tényleg nagyon hálás voltam Mackónak, hogy eljött velem. És hogy még tovább fényezzem Mackót… Délben hozott nekem meglepetés névnapi jegeskávét. Oreo fagyival…a kedvencem. A vicces az volt, hogy írtam Zitunak, hogy mennyire innék egy jeges kávét…pár perc múlva csörgött Mackó, hogy itt van lent. Mennyire édes már…A fagyival szemben én ott olvadtam el az iskolakapuban :)

Rengetegen köszöntöttetek fel, és mindenkinek nagyon hálás vagyok. bearanyoztátok a napomat, hogy gondoltatok rám, és ki így, ki úgy, de rengetegen felköszöntöttetek. Köszönöm szépen mindenkinek :)

A magam bolondosságával, az új cipőmben, mosolygósan kívánok mindenkinek napsütéses szép napot!