Ennél jobb aligha lehetett volna :)

Hihetetlen hétvége♥ Szabadtéri ♥ Elvesztettük egymást ♥ kétszer sült torta ♥ Elb*szott makaron ♥  Grill ♥ Bolygó hollandi ♥ IPA sör ♥ szentjánosbogár ♥

Anyósomnak nem is olyan régen volt a születésnapja, szombaton ünnepeltük meg a családdal. Így hát pénteken a munkából hazaérve gyorsan hozzáláttunk a nagy torta sütésnek.Anyósomnak hatalmas gyengéje a csokoládé, így abban egyeztünk meg Mackómmal, hogy létrehozzuk neki egy csoki általi halál tortát. A Brownie torta nagyon jól nézett ki. Mire kisült, Mackó jött nekem segíteni. Háromba szerettük volna elvágni a tortát, de összevissza tört és kb úgy nézett ki mint egy kupac …  a tányéron. Nagyon csúnya volt, és használhatatlanná töredezett. Mondtam, hogy én ezt biztos nem rakom Anyósom elé, inkább megsütöm újból. Úgy is lett, annyi változtatással, hogy elő került a rumos üveg :D Raktam a tésztájába egy feles gold rumot, hogy még vadítóbb legyen. Konkrétan idegösszeomlás szélén voltam, amíg nem sült ki a második adag. Még szebb lett, mint az előző. Biztos a ♥ RUM ♥  miatt. Félbevágtuk, és majdnem ismét széthullott, de szerencsére megúsztuk a dolgot. Az első tortából egy darab még használható volt, így három lapos torta lett a végkifejlet. Annyira ügyesek vagyunk… :D Tripla csokis csoki krémet készítettünk, az került a belsejébe, külsejére. Szerettünk volna csinálni rá ilyen kis habocskákat, amire a táblás csoki kockáit raktuk volna. VOLNA…ez volt az elképzelés. Ugyanis a habzsák amibe beletettük a habot, nem jött ki zsákból. A zsákkal volt a probléma. Mackó erőlködött vele, végül kitudtunk 8 kis khm ,,dombocskát” erőszakolni a zsákból, ami inkább hasonlított valami tyúkok által produkált dombocskákhoz, mint amik szoktak lenni a tortákon. Hát gyönyörű lett a torta…. mint egy festmény…. Mackó olyan ideg lett... ledobta a konyhapultra a zsákot, (eddig nem jött ki a krém belőle ugye), na ezután a  produkció után kijött az összes….egyenesen a SZENT KÁVÉFŐZŐJÉRE! Így hisztizni nagyon ritkán látom… Én ekkor már túl három idegösszeomlás után, már csak kacagtam az egészen :D Tudom aljas hogy nem vigasztaltam meg, kövezzen meg mindenki, de annyira vicces volt… A legtökéletesebb jelzőt eztán találtuk a tortára:  ,,mint egy elb*szott makaron” nos így nézett ki a  torta. Kivittük a kinti hűtőbe, és elő sem került másnap délig. Szóba került a családi ebédnél, hogy akkor hozzuk be a csúnya szóval illetett ,,makaront”. Mindenki beizgult a témára, hogy makaront készítettünk… :D

Ízre tényleg finom volt. Nagyon is, bár egy szeletet sem tudtam megenni. Anyósom segített. Hozzáteszem, Mackó aztán fagyival fogyasztotta...csokis mogyoróssal... azt hittem nem lehet ezt még fokozni. Rosszul hittem... :)

Délután a család többi tagjai is megérkeztek, Mackóval grilleztünk csirkecombot (barbecue-s texasi pácban), disznóhúst (mexikói páccal) és csirkemellet (Kentucky pácot használva). Hozzá volt uborkasaláta.

Isteni volt, bár a tarját nem kóstoltam, de azt meg mindenki más istenítette. Annyira sokáig nem ünnepeltem a többiekkel, mert 6 órakor felmentem készülődni, mivel mentünk a szabadtérire a kollégákkal.

Az egyik legkedvesebb kolléganőmmel találkoztam előtte, beültünk a Maláta bárba, ittunk fejenként egy-egy korsó sört, amitől nekem már totálisan keresztbe álltak a szemeim ebben a melegbe… de az alaphangulatot megalapozta még jobban.  Annyit nevettünk, nagyon jó volt. Mindenkinek ajánlom az IPA sört  a maláta bárban ;) Végül el kellett mennünk, bár ha tudtuk volna, hogy milyen este előtt állunk, lehet maradtunk volna és még megittunk volna legalább egy korsóval.

Már út közben elcseréltem a jegyem, hogy a kolléganőmmel egy szektorban legyünk. A helyünk a lelátó jobb oldalán lett volna lent. Erre megkérdeztem egy hölgyet, aki segített mindenkinek, hogy hova üljön, hogy a mi helyünk hol lehet. Leültetett minket a lelátó közepére, hogy nyugodtan üljünk oda, ha pedig oda akarna valaki ülni, akkor mondjuk, hogy ő ültetett le minket… mindezt teljesen sunyin...:D Hát jó. Mégis csak élvezetesebb fentről és teljesen középről nézni az egészet. Elkezdődött az előadás. Kiderült, hogy az egész németül lesz…

A szöveg annyira oldalt volt, hogy vagy néztem a szereplőket, vagy a szöveget olvastam. A kettő együtt nem ment, mert nem tudtam a szemem sarkából se látni a szereplőket. Bár olykor élvezhetőbb volt csak olvasni és nem tudomást venni a szkafanderes illetőről, amiről a mai napig nem tudom mi köze volt a kalózokhoz és a Hollandihoz. Annyira szánalmas volt az egész. Az első felvonás után egyből 30an előttünk, mellettünk el is hagyták a helyet, sőt, a tantestületből is egy páran, de ezt már csak utólag tudtam meg, mert mi ugye külön vizeken jártunk (kac kac; külön vizeken…). Mi nem tudtuk eldönteni, hogy menjünk-e, végül addig morfondíroztunk az egészen, hogy a második felvonás elkezdődött. Azon vettem észre magam, hogy csukva volt a szemem… máskor meg hogy kiléptem a magas sarkúból és az előttem levő szék támlájával játszok a lábammal. Egyre nagyobbakat nyúlt a szánk, és úgy voltam vele, ha ez az ,,Erik” fiú még egyszer visszajön a színpadra és elkezd rinyálni a csajnak fél órán át, én esküszöm lemegyek a színpadra és én verem pofán a táskámmal. Eljött a pillanat, amikor VÉGE lett. VÉGE. A szereplők ki sem jöttek még a színpadra, de mi már osontunk lefele a lépcsőn a kijárat felé. A Somogyi könyvtárnál is ujjongott a tömeg, mintha a MAMMA MIA előadáson lettünk volna. Én meg is jegyeztem, hogy nem tudom, hogy ezek az emberek tényleg élvezték ezt a sz*rt, (erre nincs jobb szó), vagy,  ennyire örülnek, hogy vége lett???? Így utólag mindenki azt mondta, hogy nagyon rossz volt. Kinevettük magunkat, majd Mackót felhívtam éjfél után, hogy indulhat otthonról (felajánlotta, hogy bejön értem biciklivel, hogy ne kelljen egyedül haza mennem és hogy ne essen bajom). Hát mondja azt valaki, hogy nem cuki….♥

Mondtam neki, hogy a Kakasos templomhoz jöjjön. Ő persze mondta, hogy majd félúton találkozunk valahol, nem jönne el addig. Nekem még el kellett mennem a kolléganőmhöz, mert az udvarukra volt berakva a kerékpárom. Nem is gondoltam volna, de Mackó annyira készenlétben volt, hogy ő egyből indult is. A városban már a Feketesas utcán jött végig, én pedig miután kivettük a biciklit a Centrum fele indultam el. Nagyjából egy időben egy vonalban voltunk, csak párhuzamosan egy utca eltéréssel. Ebből adódóan teljesen elkerültük egymást. Az Alsóvárosi temetőnél gyanús volt a dolog már (a haza út 80%-ánál), így felhívtam. Nem vitte magával a telefont…és pénz se volt nála, hogy felhívhasson egy fülkéből. Ő csak jött szíve egyetlen királynője elé a városba :D Ettől függetlenül nem mertem visszafordulni, előbb elmentem haza, hogy megbizonyosodjak arról, hogy tényleg elkerültük-e egymást. Nos, nem volt otthon, így felpattantam a biciklire és elindultam VISSZA a városba megkeresni Mackót :D Hát mi nevettünk magunkon annyira jót. Meglett fél úton, amikor úgy volt vele ő is a városban, hogy majd haza ténfergek egyedül, tovább nem vár... és elindult haza. Aztán csak meglettünk :D Nem is mi lettünk volna, ha ez nem történik meg.

Azonban annyira jól esett a biciklizés is, hogy nem is bántuk. Szuper volt.

Tehát a Bolygó hollandi nem sok mit ért, de előtte és utána is annyira jó volt minden, hogy vasárnap ki kellett pihenni ezt a napot. Szerencsére a családi összejövetel miatt tisztaság és rend is volt, ennivaló pedig maradt előző napról, tehát a sziesztáé volt a főszerep.

Ennyi minden történt a hétvégén, ma pedig már új hét, új lehetőségek, új élmények :)

Vidám keddet mindenkinek :)