Pár nap eseményei :)

Futás ♥ Anyu ♥ Szentes ♥ Gyümölcstorta ♥ Szülinap ♥ Kerékpár ♥ Liget ♥Amikor a szíved visz előre, mert az izmaid már nem bírják ♥ Büszkeség ♥ 5 km ♥ nem maradt otthon a gyümölcsleves ♥

Igazából sok mindenről írhatnék, mert rengeteg minden történt velem az utóbbi időben, ismét kicsit felgyorsultak körülöttem a dolgok. Egy nagyon boldog időszakon vagyok túl, erről lesz ma szó.

Szerencsére elmondhatom, hogy a napjaim részévé vált, hogy elmenjek futni. Elejébe büszke voltam arra, hogy kifutottam a Kikötőig. Aztán pedig Oda-vissza, vagy kombinálva tornagyakorlatokkal (kitöréssel, guggolásokkal, lépcsőzéssel). Annyira jó ötleteket lehet látni az interneten, csak egy kicsit kreatívnak kell lenni. A kikötő nálunk nagyon alkalmas mindenféle gyakorlatra, hiszen két féle lépcső van. Van egy nagy fokú lépcső, és van kicsi fokú lépcső is. A kicsiken felfutok, a nagyokra fellépek, guggolok. Utána mindenfélét lehet csinálni, fekvőtámasz lépcsőn… 200 lépcsőzés minimum megvan alkalmanként.

Szeretek egyedül futni. Annyi minden van a fejemben, imádok elmélyülni közben magamban. Azt meg egyenesen imádom, hogy a töltésről látom a Tiszát, az erdőt, a szántóföldeket, érzem a friss, oxigén dús levegőt és imádom ezáltal a futás minden percét, momentumát.

Szentesen még jobb futni. A Ligetben van egy gumis futópálya, felüdülés volt. Az a sok fa annyira mássá teszi, a gumipályáról ne is beszéljünk.

Otthon 5,5 kilométert futottam szombaton, vasárnap ötöt megállás nélkül. Kezdetben örültem amikor 200 métert lefutottam úgy, hogy nem álltam meg, ehhez képest az 5 km igazi diadalittas győzelem, és hiszem, hogy lesz ez még jobb is :). Nem bírtam aludni hétvégén (mint általában), így 6 óra után felkeltem, Anyu is és Mackó is aludt még, így lementem 7 órakor a Ligetbe, 8 órára otthon voltam. Legalább Mackó és Anyu is tudott aludni, én pedig hasznosan töltöttem ezt a kis időt. Ilyen jólesően elfáradni Andi tornája óta nem fáradtam el. Az érzés leírhatatlan. Mackó  büszke rám, mindig támogat, és annyira aranyos. :) Szombat este így vele is kellett két kört mennem a 800 méter hosszú futópályán a ligetben.

Vasárnap pedig az egyik nagyon kedves volt kolléganőmmel futottam együtt, Éva ,,nénivel” :) Szuper társam volt, és le a kalappal, hogy ilyen fitt (hozzáteszem, többet futott mint én másfél kilométerrel).

Vasárnap...
Nos vasárnap volt a születésnapom… az utolsó a harmincadik előtt… tudom, tudom… 30… borzalmas. Azonban a mostanit vártam :) Mackó és anyu együtt közösen készítette el a legfinomabb (és nem mellesleg a a kedvenc) tortámat. Sok-sok gyümölccsel (volt rajta ananász, szőlő, málna, ribizli, barack, banán), kevés cukorral. ISTENI lett! Az alja 3 tojásos piskóta, felette tejszín ízű puding, gyümölcs, zselé. Abszolút kedvenc, sok sok éve ilyet kérek :)

Ilyen büszke kettőjük produkciójára (tortasütésre gondolok) nem voltam még! Egy nagyon kicsit súgtam nekik, de tényleg ügyesek voltak, le a kalappal!!!

A nagy családi ünneplés az majd két hét múlva lesz, mert akkor lesz otthon (Szentesen) mindenki. Igazi Mexikói szülinap lesz, pár új recepttel :) Már nagyon várom. Imádok a családnak sütni/főzni. Ismét egy új dolgot készítünk nekik, természetesen a grillen, addig viszont maradjon titokban. :)

Csodás volt ismét otthon, főztünk gyümölcslevest is, és most nem maradt otthon, mint a múltkor. Igazán fejlődő képesek vagyunk, úgy gondolom.

Hétfőn szabadságon voltam, mert lelkileg fel kellett készülnöm arra, hogy elmegyek és megveszem azt a kerékpárt, amiről álmodoztam április óta. Igazából beterveztem egy nagy takarítást is, hiszen ez a hét nagyon zsúfolt lesz, de végül nem sok minden lett belőle, csak összepakoltam és felporszívóztam. Lelkiismeret furdalásom nem volt, hogy nem csináltam meg mindent amit szerettem volna, hiszen elmentem dinnyéért. Mackó szerint, ha veszel görögdinnyét, annak ellenére, hogy nem csinálsz semmit, akkor nincs oka az embernek lelkiismeret furdalást éreznie. Ezt akkor döntötte el, amikor egész héten szabadságon volt, és a fűnyíráson és a gazoláson kívül nem csinált semmit. Jah de, DINNYÉT vett! :D Tehát én is vettem dinnyét, és halál lelki nyugalommal pihentem lelkiismeret furdalás nélkül Hétfőn, majd besétáltam a városba mire Mackó végzett a munkával, és elmentünk a bicikli szalonba.

Mindig is kerékpárral közlekedtem, és eléggé nagy érvágás volt, amikor az előző iskolámból a bezárt és bekamerázott intézményből ellopták a biciklimet, ami ráadásul le is volt zárva... Nos azóta Anyósomnak köszönöm a lehetőséget, hogy kölcsön adta a saját kerékpárját, amivel járhattam dolgozni, most pedig már a sajátommal szelem a kilométereket. Fantasztikus érzés, hogy újra SAJÁT kerékpárom van.

A színe (nem piros, inkább habos epernek mondanám :D), a jellege, mind illik hozzám... és az a kosáááááár. Imádom, hogy szívecskés levehető kosara van. Imádom, hogy színárnyalatra egyező körömlakkom van a biciklim színével :D és imádom, hogy teleszkópos, hogy trekking, hogy krossz és hogy gepida. Imádom, hogy olyan pedál van rajta, ami védi a cipőmet, ha magas sarkúval tekerek. Minden centijét imádom, és minden negyed órában kinézek az ablakon, hogy senki nem bántja-e. Ez az a kerékpár, amiről álmodoztam, és amit annyira vártam április-május óta. Azóta még nagyobb élvezet kerékpározni. Nemesebb dologgal nem is nagyon avathatnánk fel (hosszabb távon), mint, hogy augusztus 7-én, ha jó idő lesz, egy jótékonysági kerékpár túrán veszünk részt, ahol a nevezési díjat (1000 Ft) a Szegedi Gyermekgyógyászati Klinika Onko-Haematológia Osztály kap meg. A táv oda vissza 50 km lesz :)  

Remélem, hogy az időjárás nem szól közbe, és sikerül elmenni. Szeretné mindkettőnk :)

Tehát az évre a legnagyobb projektem megvalósult, és nem élet az élet célok nélkül, így egyből van már egy másik álom :D Amíg viszont, arra várni kell, kihasználom minden pillanatát a kerékpározásnak.

Holnap lesz gasztro nap, tegnap (és ma is) teljesen húsmentes napot tartottunk/tartunk Mackóval, így kipróbáltunk valami újat. Holnap recepttel jövök. ;)

Addig is gyönyörű, napsütéses szép napot mindenkinek!