Orvosnál...

Mostanában egy kicsit szét vagyunk csúszva. Mackónál is és nálam is eléggé nagy dömping volt a munkahelyen, nem volt ritka hogy este értünk haza.

Sokszor az ember felett így elmennek a napok és az egészségére nincs idő.

Előkerestem az orvosi papírjaimat, amik láttán egyből hátast dobtam. 2012-ben voltam pl utoljára vérvételen.

Jött a gondolat, hogy akkor illene megismerkedni még jobban az új háziorvosommal és kérni tőle egy átfogó laborvizsgálati beutalót.

Telefonon lebeszéltem a doktornővel, hogy munka után, torna előtt beugrok a beutalóért.

Igyekeztem minden abnormális tevékenységet eltüntetni magamról (megfázás jelei, hámló kéz, ekcémás kar…). Múltkor amikor bejelentkeztem hozzá, véletlen meglátta, hogy hámlik a kezem. A vallatást követően megtudta, hogy allergia az egész semmi több. Nos ő ezt egy kicsit túlreagálta szerintem, mert szinte  már majdnem temetett, és végül 3 recepttel távoztam tőle, különböző  csodakencéket ajánlva. Bár még mindig jobb ez a háziorvos, mint Mackóé, aki Mackótól kérdezte legutóbb is hogy Ő (azaz az orvos) mit csináljon Mackóval… No de vissza a témához.

Most az orvosom előtt igyekeztem teljesen egészségesnek látszódni, mosolyogtam mint a vadalma, és amolyan Mónikásan belibbentem energiabombaként a kis orvosi szobájába. Kiderült, hogy már rég meg is csinálta a beutalómat ahogy telefonáltam. Rettentő kedves volt, kielemezte az eddig két papírom alapján, hogy nem igen ismerhettem az előző szentesi orvosom, mert hogy 2 vérvételes papírom volt összesen. Nagyon aranyos, alapos és rettentő pozitív nő. Ahogy megkaptam amiért mentem, szép napot kívánva már libbentem is tornára.

Magán klinikára mentünk, és ez így volt rendjén. Pont akkor veszik le a vért, amikor időpontod van, nem lihegnek rád ezren, higiénikusabb és csak 2400 ft. Valljuk be, nekem megért annyit, hogy nem álltam órákig sorba és hogy nem kaptam el senkitől semmilyen betegséget.

Mivel nagy labor volt, nem csak vért vettek …. Hát ez világ életemben nagy mumusom volt, sosem tudtam direktben produkálni a kis dolgot, tehát én már elterveztem, hogy megelőzöm a  dolgot és viszek valamilyen kis üvegcsébe  vizeletet. Ciki nem ciki ez van. Mackó is csatlakozott hozzám. Nem találtunk kis üveget, így jött az ötlet (hajnal 5 órakor), hogy fél literes üveg viszont van. A tervünk az volt, hogy majd ott bebújunk a mosdóba és átöntjük a pohárba amit kapunk, a flakont meg majd kidobjuk. Ez Szentesen működött…

Nos, az egyik fél literes üveg egy powerade-es cuclis üveg volt, a másik az üvegét tekintve egy összenyomott verde ásványvizes üveg volt. Nem is tudom melyik nyújtott szánalmasabb látványt.

Nekem 6:45re volt időpontom, Mackónak 6:50-re. Mackóért izgultam, előttünk már volt néhány nénike.

Tudni kell Mackóról, hogy nem bírja a vérvételt, a vénás dolgokat, a viszér témát, és mindent, ami szív és érrendszeri dolog. Még ha beszélnek róla sem... Ő rosszul lesz, ájul, hisztizik… tehát okom volt arra, hogy aggódjak érte. Leadtuk a papírokat, fizettünk és pontosan amikor időpontom volt, már hívtak is be. Nagyon kedves volt a hölgy, kérdezte hogy vizeletet hoztunk-e. Mondtam igen (én buta). Annyira koncentráltam, hogy véletlenül se kotyogjam el, hogy elkotyogtam. Kérte, hogy adjam oda neki, mert ráírja a sorszámunkat, ami alapján beazonosítanak.

Egyből kicsapott a hideg verejték a cuclisüvegem gondolatától is. Viccesen megjegyeztem neki, hogy nekünk nem ilyen szép lekváros üvegeink vannak, mint amik mellette fel voltak sorakoztatva. Tetőztem a dolgot azzal, hogy még rá is mutattam az üvegekre… Úgy gondoltam, hogy érti a célzást és ad egy olyan szentesi műanyag poharat vagy olyan szegedi stílusú kémcsövet… :D

Hát ugyan már, ne szórakozzak már, adjam csak oda azt az üveget … menjek ki érte nyugodtan és ha már kimegyek, akkor a páromét is bevihetem. Elkezdett kuncogni… hát én sem bírtam ki, belőlem is kifakadt az érzés, hogy ,,oké anyus, majd meglátod, hogy én szóltam hogy át kellene önteni”…

Kimentem a táskámért, és elővettem az üvegeket neki. Majdnem mindketten hangosan nevettük el magunkat egyszerre, de valahogy mindketten visszafolytottuk az érzést. A csodásnál csodásabb lekvárosüvegekre olyan kis csinos számot írt, bezzeg a miénkre… jó vastag hatalmas számot.  Már-már olyan hívogató is volt, hogy mindenki vegye észre.

A föld alá süllyedtem a szégyentől, de igazából kínomban csak nevettem a történteken. A hölgy roppant módon ügyesen, szinte már észrevétlenül vette le a vért. Ahogy kimentem, már mehetett is Mackó. Elkezdtem izgulni. Csak bírja ki mindenféle sikoltozás, ájulás, hiszti és egyéb tevékenységektől mentesen. Hallottam, hogy mondja  a hölgy, hogy olvasgasson, van ott a falon egy látásvizsgáló tábla (Schnellen-tábla)… Végülis teljesen le tudja kötni a figyelmét…. :D Két legyet ütünk egy csapással. Vért vesznek tőle és még a látását is leellenőrzi… :D Végül láss csodát, Mackó is túlélte a dolgot.

Büszkén dagadt a mellkasa és az enyém is, hogy nem kellett felmosni a padlóról.

Tanulság is volt az egészben, legközelebb a gondolatot is elűzöm, ha vinni szeretnénk a vizeletet, pláne flakonban. Azért majd a biztonság kedvéért keresek valami szép lekváros üveget…  :)

Holnap életünk első báljába megyünk, roppant  módon várjuk. Érdekes lesz, mert Mackónak megrepedt a múltkori edzésén a bordája, de reméljük bírni fogja a dolgot :)))

Csodás hétvégét kívánok mindenkinek :)

Év eleje egy bejegyzésben

Új év, új lehetőségek, szokták mondani. Nagyobb erőbedobással kezdtünk el edzeni mindketten Mackóval. Igen.. Mackó is. Ez nem holmi ideiglenes hóbort Mackónál, tényleg lelkiismeretesen végzi a feladatokat és nagyon lelkesen megy az órákra. Elkezdett egy új sportot, aminek a neve Krav maga.

Egy kis információ róla:

,,Egy gyakorlati tapasztalatokra épített taktikai és önvédelmi rendszer. Elsődleges célja, hogy felkészítse az embert az erőszakos helyzetek felismerésére és azok nagyon gyors, megfelelő kezelésére. A krav maga a több ellenfél elleni küzdelemre, késes, botos, lő- és más fegyveres támadások elleni védekezésre, valamint a pusztakezes harcra készíti fel a tanoncokat.”

Aki nem ismerné Mackót eléggé, annak is lejön, hogy ő a megtestesült zen, a nyugalom forrása, akit messzire elkerül minden agresszív cselekedet. Azonban olyan világot élünk, ahol igenis meg kell védenie az embernek magát, mert attól, hogy valaki békés, lehet pont azért köt bele más. Ennek tudatában támogattam, hogy elmenjen és megnézze/kipróbálja ezt a sportot. Így ő is nyugodt, hogy megtudja magát védeni és persze minket is.

El is ment egyből január elején egy próba napra, ahol már be is állt, és akkora mosollyal, élményekkel tele jött haza, hogy öröm volt ránézni. Részletesen ecsetelte, hogy miket tanult, mutogatta rajtam (én voltam a támadó) :D. Csavart, ,,ütött” …  Így jobban támogattam, hogy folytassa ezt a vonalat, és be is fizette egész hónapra az edzések árát, sőt. Most szombaton még egy 4órás edzésen is részt vett, ami a szabadban volt. Kabátban, hétköznapi szituációkat alkotva. Logikusnak tartottam, mert az ember pólóban szabadidőnadrágban nem úgy mozog, mint farmerben és nagykabátban. Lelkes, és teli van lila, fekete, sárga, zöld és ezen színek keverékével levő foltokkal, gyakorlatilag mindenhol. Még jó hogy inget adok rá, vagy hosszú pulcsit húz. Legalább takarja az edzés nyomait. Egyébként mindenki azt hinné, hogy verem. :D Szoktam is vele viccelődni, erre ő összegörnyed és elcsukló hangon mindig azért könyörög, hogy ne bántsam. :D Tehát ha valaki a lila ujja  vagy bármilyen testrésze láttán elbizonytalanodna, jusson eszébe hogy nem miattam vannak ezek a nyomok. :) Meg se lepődők, ha egy újabb fekete foltot veszek rajta észre. Az első foltnál akkora adag sajnálatot kapott tőlem, hogy szerintem egész hónapra be is oszthatja, most már hogy van rajta minimum 20, minden folt már nem kap ekkora figyelmet (sajnálat szempontjából). Amikor megláttam az oldalát elsőre, hát minden létező aggodalmam előjött. Az én kicsi szentem agyonverik. Most már ez is változott, masszív ő, és már ős is bele mer gond nélkül nyúlni/nyomni az ujját a másik szemébe, meg egyéb érdekességek, amik még nekem is olykor bizarrnak tűnnek. Persze ehhez kell egy olyan edzőtárs is, mint Robi, aki kick boxolt és aki biztatja (az edző mellett), hogy csinálja a feladatot, ne sajnálja. Ha fáj, úgyis elhúzza a fejét vagy éppen szól.  

Az igazán jó érzés mégis az, hogy hatalmas önbizalmat ad neki. És ehhez kell társítanom egy észrevételt/ egy sztorit, mert annyira aranyos, azonban a történet előtt leszögezem, hogy amióta jár Mackó edzésre, és nagyon komolyan gondolja azt amit csinál, lépten nyomon olyan emberek kerülnek a közelünkkbe, akik a lehető legbunkóbbak és akitől azért tart az ember. Buszon, szórakozóhelyen, mostanában több az ilyen ember, vagy csak eddig nem tűnt fel ennyire. Elszomorító, hogy látod, hogy hogyan bánnak egy pincérlánnyal. Egy új helyen voltunk, és a pincér lánnyal alpári módon beszélt egy tag aki a főnök haverja mint kiderült az utó beszélgetésükből (bár megjegyzem, hogy ettől, még nem kell tiszteletlennek lennie senkivel sem, de ő volt a Jani a történetben), a másik pincérlányt nyilvánosan fogdosta annak ellenére, hogy látszott a csajon, hogy nem akarja, de kénytelen volt elviselni. Van akiről csak süt, hogy rossz ember. Mackókám a második Krav maga edzés után ült velem a buszon, és pont egy ilyen ember hepciáskodott a buszon, majd leült egy lány mellé, aki igyekezett az ellenkező irányba nézelődni. Mackó tettre készen figyelte a tagot a szeme sarkából, komolyan mint egy szuperman, vagy egy fekete öves karate mester. Ez nem az edzéstől alakult ki. Igazából ő mindig is ilyen volt, ha kellett megvédett mást. Azonban most másabb volt, lehet én képzelem bele az egészet, de jó érzés fogott el ahogy figyelt és hogy képes lett volna cselekedni és megvédeni azt az ismeretlen lányt. Azért elég sokat kell neki tanulnia ahhoz, hogy tényleg zsigerből jöjjön neki minden, de pont ezért is ragad meg minden pillanatot a gyakorlásra. Ma délután is közösen edzünk. Van olyan feladat, amit én megtudok csinálni, ő még nem, ezért gyakorlok vele, hogy menjen neki. Az én szememben így is már Ő a legnagyobb hős.

Én pedig a Tae bo edzést próbáltam ki. A Tae Bo név a taekwondo és a box szavak összevonásából származik. Ebből adódóan egy olyan rendkívül intenzív mozgásformáról beszélünk, ami teli van rúgásokkal, ütésekkel, ennek kombinációjával zenére, mindez persze kőkemény aerob mozgás formájában. Zenére mennyei, felszabadul az ember, átlagosan 700-900 kalóriát elégetünk egy óra alatt, de eszméletlen módon el is fáradok. Utána viszont olyan, mintha szárnyalna az ember.

Rendszerint amikor kilépek a teremből, velem madarat lehet fogatni. TAE BO után főleg. Fizikálisan 0 vagyok egy ideig, de a lélek az más. :) Másnap már nem annyira fényes a helyzet, mert komplexen minden porcikámban érzem az izomlázat. A nyakcsigolyáktól kezdve a bokámig. Nagyon hatékony, főleg ha egy héten (ezen kívül) 4-5 órán részt vesz az ember olyan fantasztikus oktatók óráján mint Annamari vagy Brenda, akiknek az órája után alig létezem és. :D Valóban szükségem van arra, hogy munka után egy órát mozgással foglalkozzak. Minden munkahelyi dolgot elengedek közben, kitornázok magamból, és utána már Mackóra tudok koncentrálni úgy, hogy nem kattogok a munkahelyi dolgokon, feladatokon. Motivál, hogy sokkal több dolgot tudok már végig csinálni és megcsinálni. Olykor csukott szemmel, fogcsikorgatva, máskor vidáman mosolyogva, de csinálom.

Tehát ezek vagyunk mi Mackóval, mozgás függők. Lassan lemegy a karácsonyi felesleg is. Nem siettetek semmit. Igazából itt már nem is a fogyásról van szó, hanem a mozgásról. A mozgás szeretetéről.

Tudom jól, hogy tavasszal lesz látványosabb a dolog, amikor az edzésünk kiegészül a kerékpározással. Addig is lelkiismeretesen járunk és végezzük a dolgunkat az órákon. Mindezt fogadalmak nélkül, a lehető legnagyobb motivációval és kedvvel.

Csoda szép napot mindenkinek :)