Csillogó szemmel

A lehető legcsillogóbb szemmel írom a bejegyzést. A környezetemben élők mindannyian tudják, hogy szinte már rajongással, csillogó szemmel beszélek Mackóról, főleg amikor büszkeséget kell megosztanom mással vele kapcsolatban. Ma sem lesz másként. Szombaton dolgoztam, de már jól indult a nap, hiszen Úri asszonynak érezhettem magam, mert behozott autóval a munkahelyemre. Ugye mennyire édes?

Remélem, hogy nem csak azért, mert amúgyis jött volna a városba a munkahelyére (ami két épülettel arrébb helyezkedik el az én munkahelyemtől). Előző nap ugyanis annyira feledékeny volt, hogy bent hagyta a munkahelyén (a hűtőben) a virslit, amit vásárolt, és el kellett hoznia. Igazi Hölgy voltam, hogy nem kellett busszal jönnöm, annyira relaxáltam az út folyamán, hogy délután amikor Mackó megkérdezte hogy hányan voltak reggel a buszon, reflexszerűen rávágtam, hogy sokan, nagyon sokan… Aztán persze mindketten kapcsoltunk és egy jót kacagtunk az egészen. Mindketten nagyon képben voltunk. Mackó megfogta utána a kezem és gyorsan megmutatta, hogy mit is csinált ő egész nap, amíg én távol voltam. Büszkén mutatta, hogy 8 tojást tojtak a tyúkjaink, és ez mind az Ő érdeme. Én még poénkodtam neki, hogy biztos az egész heti mennyiséget belepakolta a fángliba, amibe összeszedegette a tojásokat, de aztán Anyósom biztosított, hogy ilyenről szó sincs, mindent megtettek a tyúkok, hogy Mackó kedvében járjanak. Meg is jutalmazta Mackó őket, kétszer annyi finomsággal, mint amit én szoktam nekik adni. Tegnap délutánig nem is kellett nekik adni semmit a friss vízen kívül. Azóta sem tojtak, tehát valamit akkor nagyon elcsípett Mackó, aki még most is a saját dicsőségének tekinti a történteket. Persze hogy inspirálja az állományt, ma sem kelt fel velem korán, de talán holnap… Én mindig reménykedem, aztán persze megesik a szívem rajta, amikor olyan édesen alszik mellettem :) Olyan édesen, hogy úgy megdögönyözném, gyúrmászolnám :D

Gyönyörűen lepermetezte a fákat, bokrokat, rendet tett az udvaron, tényleg rengeteget dolgozott, rettentően büszke voltam rá, és hát ő is saját magára. Egész nap agyaltam Mackón, és úgy voltam, hogy ha a felét is teljesíti, mint amit leírt nekem, minimum egy szelet sütivel lepem meg. Egész délután ezen agyaltam, hogy mennyire fog neki örülni. Hát annyira akartam ezt az egészet, hogy haza felé félúton a buszon jutott eszembe, hogy nem is vettem süteményt… Azzal meg mégnagyobb problémát okoztam, hogy el is mondtam :D Mackó igenis áldozatnak érezte magát, de nem csak azért, mert nem volt sütemény, hanem, hogy jutalom sör sem :D Az meg pedig hab volt a tortán, hogy hajszál vékony szelet kenyeret vágtam neki a vacsoránál :D Jól alakította a hisztis gyermek szerepet; ki is nevettük, főleg aztán, miután közölte, hogy majd ő gondoskodik az élelmiszer ellátásáról, ha már én (felelőtlen) csak egy 3 mm-es kenyér szelettel kínálom meg. :D Itt vége lett Mackónak :D Se jutalom sör, se torta és még a kenyeret is sajnálom tőle. És ezt azok után persze, hogy Ő kidolgozta a magát. Szégyellem is magam, de tényleg. Azonban ha arról az oldalról közelítjük meg a ,,problémát” hogy legalább nem hízik egyiktől sem, az eléggé pozitív dolog :D Ezt persze azért nem mertem neki mondani, mert akkor ott lett volna a világvége :D

Végül tegnap nem főztem meg azt, amit szerettem volna, helyette bakonyi gombapörit csináltam, desszert pedig almás lepény volt. Répatorta projekt majd a mostani hétvégére várható, Mackó szerette volna, ha eltolom :)

Remélem ezen a héten már tényleg kijutok a kertbe a spenót projekttel. Ma elültetem Mackóval a chili magokat a palánta tálcába (?) fogalmam sincs mi erre a szak szó :D Valamint előkészítem a többi magot is amiből elsőre palántát nevelek majd. Biztos nem unatkozunk majd :)

Csodás napot mindenkinek!