A tegnap délután eléggé őrült volt, több oldalról is. De hát semmi sem egyszerű ha itt van Ali nálunk. Megvettük neki a pólót, így neki és és nekem is van egy ugyanolyan, csak nekem világos szürke, neki pink. Ezután vettünk egy vizet, és beültünk a körmöshöz, hogy Alikám szerint gyönyörű ,,ribancos körmeink" legyenek. Hát mondanom sem kell, hogy a vizét nem bírta kinyitni, de én sem tudtam, a körmös csaj sem, az eladó csaj sem akitől vettem (vissza vittem a vizet, hogy kezdjen vele valamit), de a második biztonsági őr már kitudta nyitni... De hogy ezek közül ki volt az aki ráharapott a kupakra és úgy próbálkozott a nyitással... nah bevallom azt nem tudom...lehet jobb is... Ezután végre megcsináltuk a ribancos körmeinket, és nagy örömömre felhívhattuk végre Mackót, hogy jöhet értünk. Maximum 5 órakor elakartam indulni haza, nah hát 6 óra után lett kész a körmünk... Mackóra rácsörögtem, hogy jöhet értünk, a terv az volt, hogy addig szétnézünk. Be is sikerült menni egy üzletbe és megnézni az első ruhadarabot, amikor is kaptam egy sms-t. Azt hittem, hogy Atiskám ír, de nem. A CCC üzletből jött egy sms, hogy megérkezett a várva várt TÁSKÁM, amit már 2 hónapja legalább kinéztem, de mire megvettem volna, elvitték. A lényeg, hogy egyetlen egy ilyen táska volt az országban még, Pesten. És most érkezett meg... Ekkor már egy kicsit sem bántam, hogy eddig tartottak ezek a ribancos körmök. Szárnyaltam. Bementünk azonnal az üzletbe, hatalmas mosollyal, ahol eléggé érdekesen és szánalomra méltóan nézett le minket az eladó srác, hogy de hát most ment az sms és mi már itt is vagyunk... hogy lehet ez.... Hát én megválaszoltam neki, úgy hogy most voltunk a körmösnél. Ekkor méghülyébben nézett ránk, Ali közölte vele hogy mindketten voltunk körmösnél :D komolyan ez már nagyon vicces volt abban a helyzetben. Kínosan vicces, de Alival ez megszokott... :D Végül Atiskám is befutott, elmentünk lottózni, Alika is kipróbálta a Bakancslista nevezetű kaparóst, mi is megvettük a lottót és a kaparósunkat is. Ezt követően beültünk a törzshelyünkre, és egy sütike és egy kávé mellett akartunk relaxálni. Hát a tejszinhabunk savanyú volt, szóltam, ezerszer bocsánatot kértek és kárpótlásul kaptunk citromos nestea-t. Rendesek voltak nagyon, meg eddig sosem volt probléma. Ők előttünk töltötték a gépbe tejszínt, biztosan alapból romlott lehetett. Eddig sosem volt semmi baj, de mindegy, minket mint vendégeket továbbra sem veszítettek el, imádunk oda járni.
A végső sztori, hogy haza felé felugrottunk Mányóékhoz. Ahogy oda értünk az ajtóhoz, mondtam Mackónak, hogy most szóljunk bele úgy, hogy Jehova tanúi vagyunk. Atis mondta, hogy jó, de akkor én szólok bele. Nem volt kedvem, de Ali egyből kapott a helyzeten, és beleszólt, hogy ,,jó napot kívánunk, a jehova tanúitól vagyunk, felengedne minket?" a kérdésre határozott NEM volt a válasz, amire nevetéssel reagáltunk és megszólaltam hogy mi vagyunk. :) Felmentünk amiért mentünk, egy pár percet időztünk és elindultunk végre Szentesre. 9 óra volt amikor végre megérkeztünk. Sok esemény, rengeteg nevetés, ribancos körmök, gyönyörű táska és Jehova tanúi nevében pontot tettünk a tegnapi nap végére is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése