Só...

Elsőre egy kis kedv csináló zene: https://www.youtube.com/watch?v=BUOaRZsenxk

Próbálok minél egészségesebben étkezni, és nem csak az elmúlt diétázós hétről beszélek. Korábban már sima fehér kenyér helyett inkább vásároltam barna, magvas, teljes kiőrlésű kenyeret, zsömlét, háromszöget, volt, hogy én magam gyúrtam és sütöttem a kenyeret. A képen a decemberi magvas jénais kenyerem látható:

 

Ezt követően anyu által megismertem a kókuszzsírt, hát komolyan ha tehetném, mindent csak abba sütnék. Nincs utóíze, tovább fel lehet használni, és a legpozitívabb észrevételem, hogy amikor sütök benne valamit, pl. hal rudacskát, akkor egyáltalán nem áztatja el zsírral/olajjal a hal rudacska a szalvétát, amin lecsöpögtetem. Van egy két picike kis folt, és ennyi, jótékony hatása meg eleve elismert.

A következő változás a sonka volt. Csirkemell vagy pulykamell sonkára váltottunk, egyre több zöldséget kezdtünk el fogyasztani. Majd a cukor… fehér cukor helyett barna vagy nádcukor került a cukros üvegbe.

 És most itt vagyok egy újdonság előtt. A himalája só előtt, melyet a sók gyémántjának is neveznek vagy az élet sójának. Ez az egyetlen olyan sófajta, ami lúgosító hatással bír. A só, mindennek az alapja, ahogy édesapám mondta régebben. És igaza volt, sóval mindenhol találkozunk, ha a tengerre nézünk, ha a sóbányákra tekintünk, ha izzadunk magunkon is érezhetjük, bizonyos kozmetikumokban, de még ott van bizonyos népmesékben is, nem beszélve az ételekről. A só tehát az életünk része, de nem mindegy, hogy milyen formájában használjuk fel a főzés során és hogy mennyire károsítjuk vele az egészségünket.

Bevallom az első szárnycsapásaimat a főzés terén a sokak által biztos ismert koszos asztali sóval tettem meg. Imádtam, tudtam mennyit kell tennem belőle az ételbe, hogy az jó legyen, és a későbbiekben sem akartam megválni tőle. Egy éve amikor összeköltöztem Picimmel, Anyósom nem az én megszokott kis koszos sómat használta, hanem finomított sót. Hát én a mai napig nem barátkoztam meg ezzel a só fajtával, mert számomra kiszámíthatatlan. De talán nem is kell vele főznöm többet. 

Megdöbbenve olvastam, hogy ezekben a finomított sókban egyáltalán nincs ásványi anyag. A nátriumon és klorid ionon kívül semmilyen más ásványi anyagot nem tartalmaz. A Himalája só ezzel ellentétben egy feldolgozatlan só, ami teli van nyomelemekkel, ásványi anyagokkal (pontosan 84-el), ami jótékonyan hat a szervezet működésére. Alig várom, hogy kipróbálhassam holnap, amikor is egy teljesen új dolgot fogok főzni; mentás-lime-os csirkét.(képet, receptet holnap írok/rakok). Remélem, hogy minél hamarabb eljutunk oda, hogy a grillezésünkhöz használni tudunk majd sótéglát. Ezt a sótéglát rá lehet rakni a grill rácsra és azon sütni a húst. Természetesen nem kell a husit előtte megsózni, ugyanis annyi só párolog a téglából, hogy jó finom lesz a husi.

Összegzés képen:

Eddig óckodtam a Himalája sótól (nem is értem miért), de valamikor fel kell nőni és tudatosan, egészségesen táplálkozni, amik ezeknél apró dolgoknál kezdődnek.