Állati :)

Esett már szó a blogon A két legfontosabb emberről az életemben (Picimről és Anyuról). Ez a  bejegyzés nem másról fog szólni mint Beniről és Julisról a kutyámról és a macskámról. Kezdjük is időrendi sorrendben.

Julis

Született nevén: Julis a büdös kurva. 2001-ben április 29-én született Szentesen. Ő nem egy átlagos macska. Ugyanis nem szeret hízelegni, bújni, és cicás dolgokat csinálni. Ő 3 embert szeret csak. Minden elfogultság nélkül engem, aztán anyát és ha olyanja van Picimet. Picit fogadta el egyedül rajtunk kívül. Nem szeretem a macskákat, nagyon nem, mégis ő az enyém, és így ő más kategóriába tartozik :) Nagyon szeretem, óvom, védem, de nem kényeztetem csak úgy, azonban nem is igényli. Akkor kényeztetem, amikor ő szeretné. Azért ha haza érek, akkor elkapom egy simire vagy hogy megnyagázzam picit, bár az utóbbi években finomabb vagyok vele a korára való tekintettel. Már hiányoznak neki fogai, már nem jó az egyensúlyérzéke, van hogy leesik a padlásról, fáról... öreg...de a miénk és hát rengeteg örömöt okozott már nekünk.

Beni...

Beni egy szarházi (jó értelemben) :) annyira rafinált, annyira szeretetéhes, annyira csupaszív, egyszerűen ő az a  kutya amire mindig is vágytam. A KUTYA... Nagyon nagyon szeretem! 2010. május 09-én született. Amikor szóba jöhetett volna a kutya téma, akkor fekete labrador kislányt szerettem volna, és tisztán emlékszem, hogy Málnának szerettem volna hívni. A szülinapom környékén felhívott a család egyik nagyon jó barátja Icuska, hogy kint van a piacon, és egy gyönyörű labradort lát, elhozza-e (zsemle színű, kisfiú). A felét megkapom szülinapomra...próbált rábeszélni :) Kértünk egy kis időt tőle, megbeszéltem anyuval, aki minden felelősséget eltolva magától, azt mondta, hogy kérdezzem meg ez esetben aput, aki közben dolgozott. Így telefonon hívtuk fel, (nem tetszett az ötlet neki, de azt mondta hogy csináljunk amit szeretnénk, ez annyit jelentett, abban a helyzetben, nem akarom, hogy hozzad a kutyát). Addigra annyira beleszerelmesedtem a láthatatlan kutyába, hogy azt mondtuk Icuskának hogy HOZZA! Mit sem törődve az orchidea cseréppel amiért kiment Icuska, hozta is a kiskutyát. És amikor megláttam, amikor hozzám bújt, tudtam, bármit is mond édesapám, ez a kutya már itt marad és csak az enyém lesz. 2 napig nem szólt hozzám apu, utána próbálta kisajátítani, úgy megszerette ő is... :D 

Tehát Benikém így került hozzánk és ilyen kacifántos módon lett a család tagja annak ellenére, hogy nem kislány és nem is fekete színű. Nem is baj! 

:) Benő... aki mindig úgy örül nekünk, hogy azt se tudja hova fusson ha haza érünk, vágtázva futkározik, ilyenkor tudnám megenni vagy vele vágtázni. Ő aki annyira tud örülni, hogy a múltkor szív alakút pisilt a combomra.(ilyet még sosem csinált, hogy úgy örült, hogy bepisilt). Imádom a kutyám, nem győzöm leírni. Amikor vissza jövünk Szegedre, mintha a szívem egy részét hagynám Szentesen. Örök kötelék van köztünk.
 

Gondolkodtunk azon, hogy jó lenne fedeztetni Benit, mivel nincs kiskutyánk Szegeden már egy ideje, szeretnénk, ha ősszel sikerülne neki labrador szukát találni. Nincsen Bendzsinek törzskönyve, így nehézkes a dolgunk. Amennyiben valakinek van olyan ismerőse akinek szukája van, és kiskutyákat szeretne, nyugodtan lehet minket ajánlani :) Mi majd a későbbiekben csak egy kiskutyát szeretnénk :) 
És egy pár kép az érintettről :)

A két kedvenc képem róla:

Lehet látni szerintem rajta, hogy egyáltalán nem egy depresszív kutya. Ő mindig a figyelem középpontjában van, ha nem figyel rá az ember, kiharcolja vagy kibohóckodja azt magának.

Nos ők az én házi kedvenceim, Julis és Beni :)