Csörög az óra, Ő kelt, de közben rányom a szundira. 5 perc múlva csörög...majd 10 perc múlva is...és 30 perc múlva is a telefon. ,,Cica ideje felkelni, 6:21 van" ezzel a kulcsmondattal kelt fel, majd ölel meg, még szundítva. Beszippantom az illatát egyszer, aztán mégegyszer, érezni akarom, bújok, de készülni kellene, de csak még egyszer... A karjaiban biztonságban érzem magam, nem akarom elengedni, mit meg nem adnék hogy még 5 percig bújjak, érezzem, simogassam, de végül el kell engednem. Ő főzi a kávét, én csinálom a reggelit. A reggelijének minimum szebbnek kell lennie az enyémnél, mert Neki csinálom. ,,Hol a nadrágom?" ,,Hozom, megvan". Együtt leülünk enni, próbálok magamhoz térni és sajnálom hogy kómás vagyok, és csendesebb, hiszen Ő van velem. Nézem, ,,de aranyos így álmosan is". Elmélázott gondolataimban nem figyelek oda a dolgaimra, de ő figyelmeztet. ,,Cica elraktad az ebédet? A Teát, a kulcsot elraktad? Bérlet megvan?" Mint egy gondoskodó anya. Természetesen semmi nincs nálam... Ő segít mindenbe; ugrik, hozza,csomagol és ezért hálás is vagyok nagyon. Tudom hogy sietni kellene már, de mindig visszaakarok menni még egy búcsú puszira. Napközben a gondolataimban van, szinte mindenről eszembe jut vagy egy közös történet, vagy egy poén, vagy egy olyan dolog, ami hozzá kapcsolódik. Csillogó szemekkel mesélek róla, és rajongásig imádom még most is. Alig várom a délutánt, rohanok, abban a tudatban hogy hátha ő is hamarabb fog jönni. Nem eszek amíg nem jön. Várom, többször kimegyek a kapuba, az utcára, hogy jön-e már. MEGJÖN, boldog vagyok, ölelem, puszilom, nem akarom elengedni, újra és újra ölelem. Ő nevet rajtam, de ölel közben és puszil. Ezt a pillanatot szeretem a legjobban. Ezt várom a munkaidő ideje alatt. Együtt bohóckodunk, dolgozunk, filmezünk, agyalunk, filózunk, tornázunk, diétázunk, fürdünk, szókeresőzünk, kalóriát számolunk, világot megváltunk.....Mindent EGYÜTT. Jó szívű, vicces, motiváló, kreatív, szeleburdi, kitartó, és az enyém. ENYÉM. Olykor elgondolkozom, hogy mivel érdemeltem ki egy akkora kincset mint Ő. Belegondolok, mennyire szeretem és olykor még el is érzékenyülök ha olyan pillanatom van. Hangozhat ez nyálasan, érzelgősen, de így van. Amennyire csak tudom, óvom, imádom, próbálok a kedvében járni, beszippantani mindent ami ő, és élvezni a kincset, ami minden nap körbe vesz, és amitől én is gazdagnak érzem magam. Ezt jelenti nekem Ő :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése