Advent és a kis beteg+ egy csodabogyó

A hétvége nagyon rövidre és rettentően dolgosan telt. Pénteken nem sikerült haza menni, mivel Mackó az új program bevezetésével elég sokáig dolgozott még pénteken is. Az adventünk nem úgy indult, ahogy szerettük volna. Sajnos anyukám megbetegedett, egész hétvégén hőemelkedése, láza volt, és szinte csak feküdt, illetve aludt. Régen volt ennyire szegény megbetegedve. Rettentően sajnáltam, alig vártam, hogy szombaton reggel minél hamarabb menjünk és vele legyek. Szörnyű bármilyen családtagot így látni, de főleg a két legfontosabb embert számomra, és most Anyu lett áldozat. Úgyhogy kezelésbe vettem az öreglányt, szigorú fekvést engedtem meg neki csak, bár szegénykém, nem sok mindent tudott volna csinálni szombaton. Kimentünk neki gyümölcsért, bevásároltunk, vettem neki goji bogyót is. Egy pár információt leírok a goji bogyóról, mert rettentően egészséges ízetlen ,,szuper gyümölcs”-nek titulált gyümölcs.

Több antioxidánst tartalmaz, mint bármely más élelmiszer állítólag. Tartalmaz gombaölő, antibakteriális és gyulladáscsökkentő hatóanyagokat is. Jelentős A-vitamint tartalmaz, aminek köszönhetően látásjavító hatása is van, illetve a szem egészségéért is felel. Jótékony hatással van a szív és érrendszeri problémák megelőzésében, a magas vérnyomás ellen, Csont– és izom erősítő, regeneráló hatása van, erősen májvédő hatású gyümölcs, fogyókúrához, cukorbetegségre is szuper hatást gyakorol. Megelőzi a rákos sejtek kialakulását, javítja az emésztést, és még termékenység javító hatása is van. Nos ezt adtuk anyunak, Szentesen a TEA HÁZ-ban vásároltuk, Szegeden pedig a piacon is beszerezhető. Én legközelebb Szegedről viszem anyunak, mert fele annyiba kerül a dupla mennyiség. Szentesen 10 dkg 850 körül van, de fontos tudni, hogy napi javasolt adag 10 gramm. Tehát sokáig elég. Mindenkinek ajánlom, akár megelőzés képen is.

Délután leugrottunk keresztanyumékhoz, mert meghívtak vacsira minket. Majd haza, anyut újra ágyba dugtuk, egy neocitránnal. Szigorú gondoskodásom gyümölcse az volt, hogy jobban nézett már ki vasárnap reggel, a hangja is jobb volt, délutánra meg már szembetűnő volt a változás nagyon. Többet tudott fent lenni, nyomtam belé a C-vitamint,vittem neki a cédrus tányért, a goji bogyót, ebédre főztem neki ragulevest, mert azt szeretett volna, másodiknak pedig gombás tejszínes csirkemellet tésztával. Sokat aludt, sajnáltam nagyon. Amíg aludtak a többiek, elkezdtem készíteni a Mikulás ajándékokat. 10 db Rudolfot vágtam ki, majd Anyunak az Oviba készítettem adventi naptárat. Sajnos annyira pörögtek az események, hogy nem tudtam képet készíteni, pedig sablon nélkül készítettem, és eszméletlen szuper lett a naptár. Mikulás alakú, hatalmas szakállal. Be vannak vonalkázva a szakállai, és minden nap egy csíkot kell levágni a Mikulás szakállából. Nagyon helyes lett, remélem másnak is tetszeni fog. A neten találtam egy képet róla. Hasonlót készítettem, csak kicsit pofásabb, cukibb szakállal.

És ha már advent, feldíszítettem a házat Mackó segítségével. Felkerültek a girlandok, a díszek a konyhába és a nappaliba, de képet erről is elfelejtettem készíteni, pedig annyira szépet alkottunk. Majd legközelebb. Elkészült az adventi koszorúnk is. Sajnos anyuéra nem maradt idő, de majd legközelebb, és sokkal szebb lesz, mint amit elképzeltem neki kárpótlásul :)A miénk így néz ki  (rákattintva nagyobbodik a kép):

Anyu készített még a múlthéten kis karácsonyfát is szalagokkal illetve hungarocel kúpból. Szerintem rettentően mutatós ez is, nagyon egyszerű elkészíteni, továbbá szerintem nem drága, egyszerű, és mégis nagyon dekoratív:

Sajnos nagy rohanás volt az egész hétvége, és szívem szerint, annak ellenére, hogy látszólag is jobban van már Anyu, nehezen hagytam otthon, egyedül. Egy két nap a gondoskodásomból és kicsattant volna mint a makk, de remlem betartja az előírásaimat és minél hamarabb meggyógyul. A gondolataim körülötte jártak tegnap is, és most is. Rossz ez, hogy nem tudok rálesni. Két hétig most nem megyünk Szentesre sem, a ledolgozós hétvége miatt, de szerencsére jön majd be Szegedre Mamm. Lesz, hogy Icuskával, és olyan is lesz, hogy majd egyedül. Várom nagyon!

Nálunk az idei évben tehát így indult az advent, remélem sokkal szebb lesz a folytatás, és midnenki egészséges lesz.

Csodás hétkezdést mindenkinek!

Hatalmas öröm :)

Tegnap elfáradtam ahogy haza vergődtem. Egész nap álmos voltam. Egész nap ásítoztam és arra vágytam, hogy a takaró alatt hozzábújjak Mackómhoz. Belécsimpaszkodjak, mint egy kis csimpánz az anyukájába, és aludjak egyet vele, közösen.

Hosszú volt a nap, mert elmentem neki papucsot nézni, de nem találtam olyat, amilyet szeretett volna. Aztán persze nem válaszolt és 20 perc egy helybe állás után kezdett rám melegedni a kabát az árkádban, és persze a kezem is teli volt.  Éppen elértem a buszt, gyorsan felugrottam. Nem siettem haza, Mackó dolgozott 7 óráig, utána pedig ment sörözni a munkatársaival, ahogy azt minden csütörtökön teszi, nincs ezzel semmi gond. Azért a kedvemre rányomta a bélyegét, mivel már reggel tudtam, hogy nem is nagyon fogunk találkozni. Azért csak haza értem. Sötétség, Anyósom nézte a tv-t, és a tv fényében a szemem sarkában megláttam, hogy van egy csomag az asztalon. Felkapcsoltam a villanyt, hogy lássam, hogy a várva várt csomag-e, mert akkor egyből vittem is volna fel az emeletre, eldugni Mackó elől. (Rendeltem neki ajándékot a születésnapjára) Méreténél fogva sem lehetett az a csomag, így jobban megnéztem.

Lapos volt. Az én nevem volt rajta. Ekkor kitágultak már a szemeim is. Persze karton volt, nem lehetett csak úgy széttépni a borítékot ahogy egy nagyon várt dolgokat csomagolom ki. Hát mivel nem bírtam elsőre kinyitni, megnéztem a feladót. GÉZA BARÁTOM küldte! JUJ akkor TUDOM MI EEEEEEEEEEEZ! És kb fél perc után vettem észre, hogy hol egyszerű kinyitni ezt a rohadt karton boritékot…. onnantól kezdve teljesen egyértelmű volt az egész… Hollandiából jött a levél, és minden porcikámmal csak azt vártam, hogy kivegyem és végre magamhoz szorítsam sok-sok év után… :)

Kivettem, és megpillantottam…a Taráról íródott könyvet.

 Zöld Tara iránt nagyon nagy odaadást érzek, így gyorsan főztem egy teát, felmentem az emeletre, csak olvastam, csak olvastam... bekapcsoltam hozzá egy relaxáló zenét és egyszer csak arra tértem magamhoz, hogy hát nekem kötelességeim is lennének, így gyorsan összepakoltam a cuccunkat mára, kivasaltam a ruhákat, tornáztam egy hatalmasat, majd visszabodorodtam olvasni. Hangulatvilágításként meggyújtottam pár gyertyát, és végre kezdtem örülni, hogy kibírom alvás nélkül, amíg Mackó haza nem ér az utolsó busszal.

Meg is írtam neki, hogy még ébren vagyok, ami tőlem teljesen szokatlan mostanában, mivel nem tudom miért, de fél 10kor úgy alszok mint akit agyonvertek. Olyan lágy volt a zene, elkezdtem kókadni, végül csak azért csuktam be a szemem, mert szerettem volna hallani azt a rohadt relaxálós zenét, aminek 40 perce ugyanaz a dallama volt… végül felriadtam, hogy megfogta  a lábam rá 5 percre…. Igazából nem is aludtam el… :) csak egy egészen picikét :) . Ő viszont már tudta, mert rám írt, és arra tuti reagáltam is volna, tehát lebuktam :D

Talán majd a következő sör nap alkalmával. Géza barátomnak rettentően nagyon köszönöm a csomagot, ígérem, fizetés után feladom én is a neki szánt csomagot, fájdalomdíjjal. :) Persze nem csak a könyvet kaptam tőle, hanem egy kicsi Mahakala csomót is, ami rettentően jól mutat fehér Mahakala és Mackó igazolványképe mellett a pénztárcámban.

Mackónak is megtetszett, neki a kulcstartóján van Mahakala csomó (kb. 4 éve már), amit még én hoztam régen egy Bugaci hétvégéről :)

Tehát lesz miről olvasgatnunk Mackóval, de majd csak jövő héten :) Jön a hétvége, irány Szentesre, de előtte megpróbálok ajándékot vásárolni, ami nem lesz most egy könnyű menet, főleg, hogy olvastuk, hogy egymást taposták a Black Friday-on az emberek... Remélem megúszom, és nem zökkentenek ki a ZEN állapotomból.
Hétvégén lesz midnen, sütés, sport, alkotás, hétfőn jövök a beszámolóval ;)

Csodás hétvégét és ADVENTET mindenkinek előre is ;)

Lukács evangéliuma és a nyomtatóm

Zakatol, nyekereg, hangos, lassú, nyűgösködik, pontoz, büdös, nagy,és mondtam már hogy HANGOS (nagyon-nagyon hangos)….? Mi más lehetne ez? Hát nem, nem a Magyar Államvasutak egyik csodás Szeged-Budapest vonalán közlekedő vonatjáról van szó, hanem a nyomtatómról. Minden nap kincs, amit együtt töltünk, ő meg én ebben az általában 8 órában nap közben, még ha ilyen sanyarú állapotban is van. Lemondtak már róla, megmondták, hogy selejtezésre kerül sor, amennyiben egyszer végleg megáll nyomtatni. Aki oktatási intézményben dolgozik, igazán tudhatja, hogy ez az év vége a Karácsonyi cuccok nyomtatásáról szól, és az év végi lezárásokról. Rengeteg mindent kellene nyomtatni, boritékot, dokumentumot… minden egyes nap meg kell simogatni, hogy ma se hagyjon cserben. 11 éves. Sokat mondták, hogy mondjak el érte egy imát, vagy hogy simogassam meg jobbnál jobb ötleteket. Reggel bekapcsoltam és elindítottam egy nyomtatást. Már ekkor fél percig csak zakatol őrült hangosan, mintha mindjárt fel is akarna robbanni… elkezdte már köpködni magából az alkatrészt is, és ekkor történt valami…Még a régi iskolából maradt fent az a szokásom, hogy nagy ritkán de a mai napig olykor megnézem a napi evangéliumot. Hogy ennek köszönhetően-e, de egy határozott gondolat jött, hogy olvassuk fel neki a tegnapi napra szánt evangéliumot. Tehát nagy serényen ütöttem be a google-be, hogy megnézzem, mit írtak arra a napra

Lk 21,5-11.

Elkezdtem olvasni reménnyel telve, mely kitörő nevetésben végződött.  Alig kaptam levegőt a nevetéstől. Íme, egy kis részlet az evangéliumból:

,,Jézus ezt mondta: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad, mindent lerombolnak.” „

Se köpni, se nyelni nem tudtam elsőre. Miután magamhoz tértem, ránéztem a nyomtatómra, és igazából belegondoltam abba, hogy a létező legrosszabbkor rá nem tudtam volna keresni erre. Azonban mosolyt csalt az arcomra, és mindenkinek, akinek elmeséltem. Remélem azért az élettartama ezt az évet még kibírja.

A tegnapi nap egész nap ilyen volt, a lehető legváratlanabb dolgok történtek meg velem, de kell ilyen is. Jókat nevettem már a kelekótyaságomon, ezek után pedig szó szerint rohantam edzésre. Éppen hogy csak kezdés előtt beestem a terembe. Nagyon jól esett a torna, viszont most is elmaradt a mérés. Otthon persze pótoltam, öröm volt amit láttam, nem annyira az ami azután következett. Általában mindig megvárom Mackót a vacsorával, akármikor is jön haza. Viszont már nagyon éhes voltam. Nem hoztam vittem tegnap sok ebédet, és már alapból 4 óra fele kilyukadt a gyomrom, erre rájött az edzés, és utána már nem bírtam tovább, kénytelen voltam 6 után nekilátni, falatozni, de csak úgy óvatosan. Rossz volt egyedül enni. Megszoktam már, hogy mindig együtt készülünk elő a vacsihoz, együtt pakolunk el…. majd fél 8 után végre megjött Ő. Láttam rajta, hogy alig létezik szegény. Leültettem, mindent előkészítettem neki, elpakoltam utána. Fáradt hogyne… az új rendszer bevezetésével nem tud normálisan haladni a munkájával, mert folyamatosan segítséget kérnek tőle az intézmények. Nem hogy fogyna az anyaga, egyre csak több van az asztalán. Péntekig muszáj lesz neki kitartani, akkor lezár a rendszer és talán eljön az időszak, amikor egy kicsit leengedhet. Addig viszont marad az egyedül evés, az egyedül tornázás, az hogy folyamat rá gondolok, holnap pedig még ráadásul sör nap is…egyszerűen unalmas nélküle minden. Hogy lefoglaljam magam, kitaláltam, hogy ma főzök.

Annyira várom már, sajnos elég régen főztem, mivel vagy alkottam valamit, vagy takarítottam, vasaltam… mindig volt valami más. De ma! Nem tudom, hogy mit csinálok még, lehet hogy semmi extrát, lehet hogy csak egy kis bolognait (nekem a házi teljes kiőrlésű tésztámmal), még elválik.

Jól elkanyarodtam a nyomtatómtól :) De ha már itt tartunk, azért szeretném, ha egy jókívánságot tenne mindenki annak irányába, hogy kibírja ezt az évet, és csak jövőre menjen az elektronikai mennyországba :)

Csodás napot mindenkinek!

Elrepülő hétvége

A hétvége bizonyos tekintetben nagyon hamar eltelt. A szombati napon egész nap rohangáltam, Mackóm pedig dolgozott. Mackónak vettem születésnapi ajándékot, mivel anyu hétvégén köszönti meg. Jövő héten itthon leszünk, az ajándék felkutatását így a szombati napra tettem. Szerencsére unokatesóm  segített nekem, hogy hol lehetne beszerezni az ajándékot. Éppen jókor mentem, mivel akkor pakolták ki a polcra a terméket, így sikerrel jártam (ebben a  boltban mindent akció váltáskor úgy elkapkodnak mint a huzat). Ezután a vásárlás után, mivel ez eléggé nagy csomag volt, nem akartam vele bóklászni a városban. főleg hogy két kézzel kellett fognom, így visszamentem a városba, majd haza, lepakoltam az ajándékot, majd újra a városba, akkor viszont már karácsonyi ajándék lesre.

Durva, de tényleg van olyan, hogy egy bizonyos terméket más-más üzletben akár 10 ezer forint különbséggel lehet megvásárolni. Küldtem Mackónak a képeket, hogy hol mennyiért látom ugyanazt a terméket, én magam lepődtem meg szerintem a legjobban az árkülönbségeken. Érdemes rászánni az időt és utána járni a dolgoknak, mert csak így lehet spórolni. Az egyik ajándék kipipálva. Annyira szépen fel vannak díszítve a boltok, jó érzés volt végig menni az Árkádon is, főleg nyitáskor. Viszont 11 után… mindenhol ember, alig lehetett megnézni egy terméket. Illúzióromboló volt, hogy mennyi embert hallottam veszekedni. Egy idős hölgy napját viszont feldobtam a Tescoban. Éppen zöldséget néztem a salátámhoz, amikor egy idősebb hölgy és a férje mellém ért, és a hagymás zacskójuk ketté hasadt. Leraktam gyorsan a kosarat, téptem egy zacskót, és segítettem felszedni. Bele tettük még egy zacskóba, hogy még egy ilyen kis baleset ne forduljon elő velük. Teljesen reflexből történt a dolog, ő meg nem győzött hálálkodni, mert nem gondolta volna, hogy valaki majd segít nekik. Nekem ez természetes volt. Megjegyzem, többen is elmentek időközben mellettünk, és inkább kikerülték a hagyma darabot, és minket is, mint felvettek volna egyet... Ezután szép napot kívántunk egymásnak a nénivel mosolyogva, és mindenki ment a maga útján tovább. Egy apró gesztus és mégis több. Jobb volt utána a lelkem, hogy ma is érdemes volt felkelni. A Tesco után viszont már nem volt kedvem tovább bóklászni, így is 5 órát bolyongtam a városban (ÁRKÁD, Piac, OBI, Pepco, Vögele, Tesco... Haza mentem anyósomhoz, vittem neki napraforgómagot, mert szereti és amit még szeretett volna, majd együtt vártuk haza Mackómat. Végül Mackóm is megérkezett, de sokat egymással foglalkozni nem nagyon tudtunk a szombati nap, mert Tesójával beszélt 3 órát. Közben neteztem, tornáztam majdnem egy órát, majd fürdés, és ahogy lerakta a telefont fél órával később már aludtam is. A vasárnap viszont csak a miénk volt. Kitakarítottuk az aquváriumot, közösen hárman megfőztünk, takarítottunk. Délután pedig Mackómmal összebújósan megnéztük a STARWARS első részét, mondván fel kell eleveníteni a filmet, hogy az új résznél decemberben képbe legyünk. A film után Anyósomhoz lementünk, együtt voltunk, közben nekiláttam az adventi koszorú elkészítéséhez (varrásához). Annyira gyönyörű lett az alapja... Nagyon várom, hogy befejezhessem. Volt egy rész aminek a kivitelezésében kértem Anyósom segítségét, hátha van valami ötlete, végül elmondta, hogy ő hogyan csinálná, így nem mozdultam mellőle, megpróbáltam úgy befejezni a koszorút, ahogy mondta. Sikerült, aztán még csinosítottam rajta, tényleg nagyon jó lett szerintem (magamhoz képest).

Nem teljesen tökéletes, de a hibákat elrejtem majd :)

Kis gömbök még kerülnek majd fel rá, azért alakul :)

Kipróbáltuk, hogy milyen, ha rá kerül minden dísz, kerül még rá kicsi gömb a gyertya köré meg amit majd szépnek találok. Túl sem akarom díszíteni. Viszont szerintem jól kiadja a fehér színét a gyertyának és a kiegészítőknek a sötétszürke kötött anyag. Sokkal jobban tetszik már így is, mint a tavalyi. Annyira belelkesedtem, hogy lehet péntekig se várok, kimegyek az OBI-ba és veszek egy ragasztó pisztolyt és befejezem még ma. :) Mackó ha elmegy a koszorú mellett, mindig mondja, hogy egész jól néz ki, csuda jó érzés, hogy neki is és anyósomnak is tetszik. Én meg rettentő büszke vagyok azért, mert nem szoktam varrni,és sikerült megcsinálnom. Mondjuk meg is lett az eredménye. Nikkel és kobalt érzékenységem miatt kijön az allergiám szinte minden fémtől. Most is ez történt. Az egész alkarom és lábam teli lett pötyökkel, viszketett, de mára már csak kevés maradt meg a pöttyökből. Azonban megérte! Majd rakok fel róla képet. 
Nem sikerült mindennap mozognom, ahogyan azt elterveztem. A tegnapi nap kimaradt (ha nem számolom azt, hogy elfutottunk boltba kerülő úton). Szerettem volna tornázni tegnap késő délután, de akkor meg Anyósommal nem tudtunk volna lent maradni, így inkább vele foglalkoztunk. Viszont 6 nap mozgás után egy ,,szabadnap” járt :) Ma viszont már kőkeményen megyek futni, és tornázni is. Eredménye is van végre, másfél hét alatt másfél kg lement, így újra visszatért az önbizalmam, főleg a lábamon látszik és érződik a különbség. Rengeteg mindenről le is mondtam érte, amit egyáltalán nem bánok. Mackóm a boltban a kedvem miatt vett volna üdítőt, nagyon aranyos volt, de mondtam hogy most csak ásványvíz jöhet szóba, a süteményt is megtudtam állnim, de egyáltalán nem zavart, hogy ő eszik én pedig nem. Salátáztam esténként, mindennap torna és rengeteg víz vagy zöld tea.

Napi motiváció

Át lehet állni erre az életformára, de kell a fokozatosság. Hétvégén nem is tudom mennyi idő után, egy kis szelet kenyeret megettem pirítós formájába reggelire. azt kell mondjam, hogy elszoktam tőle teljesen. Furcsa érzés volt kenyeret enni, még ha barna is volt. Ma már visszatértem a jól megszokott zabomra. Holnap méredzkedés lesz a torna előtt/után. Kíváncsi leszek. Sok változás nem lesz a legutóbbi mérés óta, de most már tudom, hogy hol rontottam el ezt a hónapot. Arra leszek még különösen kíváncsi, hogy centibe hogyan változtam, tehát többek között nagyon várom a holnapi tornát. Senki nem mondta, hogy könnyű lesz ez az egész, és avval is tisztában vagyok, hogy mivel nem egyik napról a másikra jött fel rám ennyi súlyfölösleg, nem is két hét alatt fog lemenni. A fogyás egyik jelentős titka az hogy szeressük önmagunkat és értékelni tudjunk minden apró kis változást ami a diéta közben történik. Sok kicsi sokra megy :) Nem adom fel, egyre elszántabb vagyok, ma Mackó hozta fel a léböjt kúra lehetőségét, tehát lehet, hogy hamarosan kipróbáljuk/kipróbálom azt is, de még mindig gyűjtöm hozzá az energiát. Jó lenne méregteleníteni, lehet hogy egy egy napos kúrát kellene vállalnunk elsőre. Talán kicsit tartok tőle, vajon kibírjuk-e, rengeteg kérdés merül fel, de azt is tudom, hogy csak akkor tudom meg, ha kipróbáljuk. Tervezés alatt tartom még.

Csodás hétfőt mindenkinek!