Ismerős az az érzés, amikor egy szempillantás alatt eltelik a
hétvége? Félelmetes, de éppen, hogy csak megérkeztünk Szentesre, és már
pakolhattunk is vasárnap és jöhettünk vissza. Elég sok mindent megadtam volna,
hogy maradhassak még egy hetet, nem volt egyáltalán kedvem haza jönni, de majd
karácsonykor. Mackóm testvére jön haza Amerikából, így több időt fogok
Szentesen tölteni a két ünnep között. Na de a hétvége. Rengeteg mindent csináltunk,
annyira szuper volt Mammal lenni. Elröppent az idő nagyon gyorsan. Annyira
gyönyörű volt a város, ezernyi színben pompázott. A zöldtől kezdve a sárgán,
narancssárgán át a vörösön keresztül a barnáig.
Nagyon jól esett sétálni egyet,
közben gyűjtöttünk terméseket, makkot, egy különleges makkot is, aminek a
hivatalos nevét nem tudom, de ugyanolyan mint a Jégkorszakban amit a motkány
mindig üldöz. Sokkal vastagabb és zömökebb, mint a sima tölgyfa termése, és a
fának a levele is más, mint a normális tölgyfáé. Ma délután úgyis kézműveskedni
szeretnék, majd készítek róla képet és hátha valaki felvilágosít, hogy milyen
fáról és termésről van szó. Sikerült
anyával kézműveskedni is. Már egy ideje gyűjtöm a kedvenc joghurtomnak az
üvegét (Landliebe) további felhasználás céljából. Tavaly óta szerettem volna
bevonni befőttesüveget csipkeszalaggal. Végre eljutottam odáig, hogy sikerült
venni szombaton szalagot, így vasárnap hajnalban 7 óra után már nem bírtam
tovább várni, hozzá kellett fogni a munkálatokhoz. Szerencsére Mackót nem
ébresztettük fel a varrógéppel. Eredeti ötlet az volt, hogy majd mécsest rakok
bele, így is nagyon szép, de aztán beletettem egy kis szárított levendulát. A
csipkébe ezután a megmozdulás után szerettem bele úgy Isten igazán. Rakhattam
volna én még erre szalagot, bármit, de így volt tökéletes a kis vázám a maga
egyszerűségével. Annyira bejött mindenkinek, hogy legközelebb amikor haza
megyünk, sorozatgyártásra készülünk unokatesóm menyasszonyával, Zituval.
Rengeteg ötletet összeszedtünk már, remélem Karácsonyig mindent sikerül majd
megvalósítani (szeretnénk készíteni, fürdőbombákat, porcelángyurmából díszt...). Lássunk pár képet a vázákról:
A vázák után nem álltunk meg, anyukám sok-sok éve már nem
készített házi tésztát, így közösen készítettünk pár félét. Anyu gyúrta be a
tésztát, mondtam, hogy mit csináljon, elmondtam a tapasztalatomat, hogy
szerintem hogyan egyszerűbb. Készítettünk gyufa tésztát, lebbencs tésztát és
eperlevelet. A masni tésztánk viszont nagyon csúnya lett, így 3 darabnál abba
hagytuk a próbálkozást. Közösen készítettük az ebédet, ami a lehető legjobban
sikerült. Ilyen levest soha nem fogok itt Szegeden enni, annyival másabb,
annyival finomabb. És a friss tésztát főztük meg a leveshez. Nagyon finom lett.
Az ebéd után pedig felkerekedtünk és egy hatalmasat sétáltunk a ligetben.
Annyira fantasztikus volt a friss levegőn. Felemelő érzés volt, hogy sütött a
nap és számomra a két legfontosabb emberrel lehettem. A világ legjobb érzése. Gyűjtögettünk,
fotóztunk, dobáltuk, rugdostuk a leveleket, néztük a Kurcát. Annyira imádom az
ősznek ezt az oldalát. Annyira jó már, hogy egy pár napja nem esett az eső,
csak sütött a nap. Feltöltött energiával, a kedvünk is sokkal jobb.
Íme pár kép a délutánról:
Végül haza kellett jönnünk, a délutánom többi részére ez rá is
nyomta a bélyegét. Rossz volt ott hagyni a várost, de jövő héten újra megyünk.
Addig is remélem itt Szegeden is minél többet fogunk a természetben kint
tölteni és keveset bent a házban.
Kellemes hétkezdést
kívánok mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése