Már Karácsonyi láz?

Úgy érzem a rohanás elkezdődött és ez csak karácsony után fog véget érni. Holnap irány haza Szentesre. Kézműves napot csinálunk szombaton Zituval. Ehhez kapcsolódóan, tegnap két hét után eljutottam a hobbi/kreatív voltba, és VÉGRE hoztak gömb alakú formát, így már  semmilyen akadály nem áll előttem, hogy megcsináljuk a fürdőbombákat. Tervezünk narancsosat, levendulásat és mézeskalácsosat készíteni Zituval első körben. Meglátjuk mire lesz energiánk és időnk. Lélekben már a hétvégét várom és hangolódom rá, azon izgulok, hogy legyen mindenre és mindenkire idő. Ma munka után el is pakolok mindent a hétvégére, hogy semmi ne maradjon még véletlen sem itthon. Már elkezdtem a listát írni, a legfontosabb dolgokról. De nem csak hazautazós listát írtam már, hanem Karácsonyi kívánságlistát is.

Mindig bajban vagyok, amikor megkérdezi Mackó vagy Anyu, hogy mit szeretnék, így most előre gondolkodtam, és szerkesztettem egy táblázatot, ahol felírtam, hogy minek örülnék szívem mélyén, tartalmaz még linkeket vagy hogy hol lehet a legjobb áron és ehhez mérten legjobb minőségben megkapni a terméket. Nem kell nagy dolgokra gondolni, hiszen nem erről kell, hogy szóljon a Karácsony. A listán van 1000 forintot el nem érő dolog/dolgok is, de van olyan is, ami egy picit drágább. Tehát bármit is kapok a listáról, én örülni fogok neki. Alapjáraton nincsen nagy igényem ezen a téren belül, hiszen az a legfontosabb, hogy együtt legyünk. Persze azért mondtam Mackónak, hogy ő is készíthetne ilyen listát, mert nagyban megkönnyítené a helyzetem nekem is attól függetlenül, hogy tudom, hogy mikre vágyik. A család nagy részének (keresztszüleimnek és unokatesóimnak) kiterveltem már, hogy mit fogok készíteni. Nem szoktunk már megajándékozni egymást, örülünk, hogy ha együtt lehetünk, egy jót vacsorázunk, beszélgetünk és társasjátékkal játszunk. Csak a piciknek veszünk ajándékot. Egy kézzel készített kicsi ajándékot azért fogunk készíteni mindenkinek. Kitaláltam egy nagyon klassz ajándékot, ami olcsó is, személyes és nosztalgikus is bizonyos szempontból. Mivel tudom, hogy olvas a család, így ezt nem teszem közzé, csak ha már elmúlt Karácsony. Tavaly karácsonyra kézzel készítettem a zserbós szaloncukrot Mackóval, sötétbarna papírba csomagoltuk be, mindenki örült neki. Az adventi koszorút is nemsokára elkészítem, gyűjtöm már gőz erővel az alapanyagokat, szerintem a jövő hét folyamán el is készítjük Mackóval, vagy én magam. Csak találnék már végre egy olyan hópelyhet, amilyet szeretnék, és amilyet MACKÓ szeretne. Csak úgy lehetett ilyen adventi koszorúm, hogy ha lesz rajta egy különleges hópehely... én pedig megígértem neki, hogy lesz, de azt hittem egyszerűbb lesz találnom olyat….:) Én személy szerint már alig várom, hogy ezekhez a dolgokhoz hozzáfogjak, otthon a lépcsőt díszíthessem vagy, hogy előkerüljenek a rénszarvasaink vagy hogy kirakhassam a kis Mikulás csizmáim, a világításokat…., hogy idegösszeroppanást kapjak azért, mert nem marad ott a girland ott, ahol szeretném, vagy hogy nem elég kemény a máz a mézeskalácsra... A végeredmény azonban mindenért kárpótol. Elhatároztam tavaly, hogy idén, hamarabb fogom elkezdeni a készülődést. Mackónak már szóltam, hogy rendeljen a mézes ismerősétől selyemfű mézet, és amint meglesz a jövő héten, hozzá is fogok a mézeskalácsok sütéséhez és díszítéséhez. Idén egy kicsivel többet kell készítenem, mivel mi a szentesi karácsonyfára például szoktunk tenni rengeteg természetes díszt is, többek között mézeskalács is kerül a fára. Két éve már nem került fel új, és már el eltöredeztek, így pótolnom kell. A legjobb az egészben, hogy imádom csinálni, ilyenkor már tervezgetek, hogy hogyan fessem rá a mázat a mézesre, hogy minél szebb, mutatósabb legyen. Logisztika kell ezekhez a dolgokhoz, hogy a véghajrába ne őrüljek meg, mint sokan, akik az utolsó pillanatban vásárolnak a családnak valami tucat tárgyat.

A Karácsony egy megpróbáltatás is számomra. TITKOT kell tartani….

Ez a legnehezebb az egészben. Sosem tudtam titkot tartani. Még most is sokszor előfordul, hogy annyira örülök, hogy meglepetést okozok a másiknak, hogy nem bírom ki...Nem szeretem ezta  tulajdonságom. Persze véresen komoly dolgoknál megy a dolog, de ház na...ilyen helyzetekben nehéz a dolgom :) Persze nálam a Karácsonyi őrületet megelőzi még Mackó születésnapja is. Tavaly olyan tortát készítettem neki, ami söröskorsó alakú volt, és éppen a dobozos sörből folyt a ,,sör” a ,,korsóba”.

Idén is valami különlegességet fogok neki készíteni, amit még nem tudok, hogy hogyan is fogok kivitelezni. Szeretek kihívásokat felállítani magamnak, ez most sikerült is. Az ajándékát már megrendeltem, Japánból jön, így időben meg kellett tennem a lépéseket, hogy ide érjen a nagy napra (Mackót, a MIKULÁS hozta ;).  Remélem, nem csak én vagyok ennyire meglőve a Karácsony miatt. Egyszerűen IMÁDOM! A fadíszítést, a főzést, a készülődést, várakozást, kíváncsiskodást. Szerintem, ha időben elkezd készülni valaki tudatosan az ünnepre, listával, tervekkel, nem hinném, hogy nem alakulna minden a legjobban. Nálunk ez a Karácsony más lesz, mint az eddigiek. Jön haza majdnem 20 év után Mackó testvére Amerikából, végre megismerhetem, tehát idén különösen fogok ügyelni arra, emlékezetes maradjon neki ez a két hét Mackó tesójának, amit nálunk tölt.

Addig is a gyertyákkal, fényekkel hozom magam az adventhez közelebb, és várom a pillanatot, amikor Mackó is azt mondja, hogy már kipakolhatom a dolgaim, és díszíthetjük a lakást. Addig is élvezzük ki ezt a gyönyürű időt, ami most van!

Csodás napot mindenkinek!