Lukács evangéliuma és a nyomtatóm

Zakatol, nyekereg, hangos, lassú, nyűgösködik, pontoz, büdös, nagy,és mondtam már hogy HANGOS (nagyon-nagyon hangos)….? Mi más lehetne ez? Hát nem, nem a Magyar Államvasutak egyik csodás Szeged-Budapest vonalán közlekedő vonatjáról van szó, hanem a nyomtatómról. Minden nap kincs, amit együtt töltünk, ő meg én ebben az általában 8 órában nap közben, még ha ilyen sanyarú állapotban is van. Lemondtak már róla, megmondták, hogy selejtezésre kerül sor, amennyiben egyszer végleg megáll nyomtatni. Aki oktatási intézményben dolgozik, igazán tudhatja, hogy ez az év vége a Karácsonyi cuccok nyomtatásáról szól, és az év végi lezárásokról. Rengeteg mindent kellene nyomtatni, boritékot, dokumentumot… minden egyes nap meg kell simogatni, hogy ma se hagyjon cserben. 11 éves. Sokat mondták, hogy mondjak el érte egy imát, vagy hogy simogassam meg jobbnál jobb ötleteket. Reggel bekapcsoltam és elindítottam egy nyomtatást. Már ekkor fél percig csak zakatol őrült hangosan, mintha mindjárt fel is akarna robbanni… elkezdte már köpködni magából az alkatrészt is, és ekkor történt valami…Még a régi iskolából maradt fent az a szokásom, hogy nagy ritkán de a mai napig olykor megnézem a napi evangéliumot. Hogy ennek köszönhetően-e, de egy határozott gondolat jött, hogy olvassuk fel neki a tegnapi napra szánt evangéliumot. Tehát nagy serényen ütöttem be a google-be, hogy megnézzem, mit írtak arra a napra

Lk 21,5-11.

Elkezdtem olvasni reménnyel telve, mely kitörő nevetésben végződött.  Alig kaptam levegőt a nevetéstől. Íme, egy kis részlet az evangéliumból:

,,Jézus ezt mondta: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad, mindent lerombolnak.” „

Se köpni, se nyelni nem tudtam elsőre. Miután magamhoz tértem, ránéztem a nyomtatómra, és igazából belegondoltam abba, hogy a létező legrosszabbkor rá nem tudtam volna keresni erre. Azonban mosolyt csalt az arcomra, és mindenkinek, akinek elmeséltem. Remélem azért az élettartama ezt az évet még kibírja.

A tegnapi nap egész nap ilyen volt, a lehető legváratlanabb dolgok történtek meg velem, de kell ilyen is. Jókat nevettem már a kelekótyaságomon, ezek után pedig szó szerint rohantam edzésre. Éppen hogy csak kezdés előtt beestem a terembe. Nagyon jól esett a torna, viszont most is elmaradt a mérés. Otthon persze pótoltam, öröm volt amit láttam, nem annyira az ami azután következett. Általában mindig megvárom Mackót a vacsorával, akármikor is jön haza. Viszont már nagyon éhes voltam. Nem hoztam vittem tegnap sok ebédet, és már alapból 4 óra fele kilyukadt a gyomrom, erre rájött az edzés, és utána már nem bírtam tovább, kénytelen voltam 6 után nekilátni, falatozni, de csak úgy óvatosan. Rossz volt egyedül enni. Megszoktam már, hogy mindig együtt készülünk elő a vacsihoz, együtt pakolunk el…. majd fél 8 után végre megjött Ő. Láttam rajta, hogy alig létezik szegény. Leültettem, mindent előkészítettem neki, elpakoltam utána. Fáradt hogyne… az új rendszer bevezetésével nem tud normálisan haladni a munkájával, mert folyamatosan segítséget kérnek tőle az intézmények. Nem hogy fogyna az anyaga, egyre csak több van az asztalán. Péntekig muszáj lesz neki kitartani, akkor lezár a rendszer és talán eljön az időszak, amikor egy kicsit leengedhet. Addig viszont marad az egyedül evés, az egyedül tornázás, az hogy folyamat rá gondolok, holnap pedig még ráadásul sör nap is…egyszerűen unalmas nélküle minden. Hogy lefoglaljam magam, kitaláltam, hogy ma főzök.

Annyira várom már, sajnos elég régen főztem, mivel vagy alkottam valamit, vagy takarítottam, vasaltam… mindig volt valami más. De ma! Nem tudom, hogy mit csinálok még, lehet hogy semmi extrát, lehet hogy csak egy kis bolognait (nekem a házi teljes kiőrlésű tésztámmal), még elválik.

Jól elkanyarodtam a nyomtatómtól :) De ha már itt tartunk, azért szeretném, ha egy jókívánságot tenne mindenki annak irányába, hogy kibírja ezt az évet, és csak jövőre menjen az elektronikai mennyországba :)

Csodás napot mindenkinek!