Elrepülő hétvége

A hétvége bizonyos tekintetben nagyon hamar eltelt. A szombati napon egész nap rohangáltam, Mackóm pedig dolgozott. Mackónak vettem születésnapi ajándékot, mivel anyu hétvégén köszönti meg. Jövő héten itthon leszünk, az ajándék felkutatását így a szombati napra tettem. Szerencsére unokatesóm  segített nekem, hogy hol lehetne beszerezni az ajándékot. Éppen jókor mentem, mivel akkor pakolták ki a polcra a terméket, így sikerrel jártam (ebben a  boltban mindent akció váltáskor úgy elkapkodnak mint a huzat). Ezután a vásárlás után, mivel ez eléggé nagy csomag volt, nem akartam vele bóklászni a városban. főleg hogy két kézzel kellett fognom, így visszamentem a városba, majd haza, lepakoltam az ajándékot, majd újra a városba, akkor viszont már karácsonyi ajándék lesre.

Durva, de tényleg van olyan, hogy egy bizonyos terméket más-más üzletben akár 10 ezer forint különbséggel lehet megvásárolni. Küldtem Mackónak a képeket, hogy hol mennyiért látom ugyanazt a terméket, én magam lepődtem meg szerintem a legjobban az árkülönbségeken. Érdemes rászánni az időt és utána járni a dolgoknak, mert csak így lehet spórolni. Az egyik ajándék kipipálva. Annyira szépen fel vannak díszítve a boltok, jó érzés volt végig menni az Árkádon is, főleg nyitáskor. Viszont 11 után… mindenhol ember, alig lehetett megnézni egy terméket. Illúzióromboló volt, hogy mennyi embert hallottam veszekedni. Egy idős hölgy napját viszont feldobtam a Tescoban. Éppen zöldséget néztem a salátámhoz, amikor egy idősebb hölgy és a férje mellém ért, és a hagymás zacskójuk ketté hasadt. Leraktam gyorsan a kosarat, téptem egy zacskót, és segítettem felszedni. Bele tettük még egy zacskóba, hogy még egy ilyen kis baleset ne forduljon elő velük. Teljesen reflexből történt a dolog, ő meg nem győzött hálálkodni, mert nem gondolta volna, hogy valaki majd segít nekik. Nekem ez természetes volt. Megjegyzem, többen is elmentek időközben mellettünk, és inkább kikerülték a hagyma darabot, és minket is, mint felvettek volna egyet... Ezután szép napot kívántunk egymásnak a nénivel mosolyogva, és mindenki ment a maga útján tovább. Egy apró gesztus és mégis több. Jobb volt utána a lelkem, hogy ma is érdemes volt felkelni. A Tesco után viszont már nem volt kedvem tovább bóklászni, így is 5 órát bolyongtam a városban (ÁRKÁD, Piac, OBI, Pepco, Vögele, Tesco... Haza mentem anyósomhoz, vittem neki napraforgómagot, mert szereti és amit még szeretett volna, majd együtt vártuk haza Mackómat. Végül Mackóm is megérkezett, de sokat egymással foglalkozni nem nagyon tudtunk a szombati nap, mert Tesójával beszélt 3 órát. Közben neteztem, tornáztam majdnem egy órát, majd fürdés, és ahogy lerakta a telefont fél órával később már aludtam is. A vasárnap viszont csak a miénk volt. Kitakarítottuk az aquváriumot, közösen hárman megfőztünk, takarítottunk. Délután pedig Mackómmal összebújósan megnéztük a STARWARS első részét, mondván fel kell eleveníteni a filmet, hogy az új résznél decemberben képbe legyünk. A film után Anyósomhoz lementünk, együtt voltunk, közben nekiláttam az adventi koszorú elkészítéséhez (varrásához). Annyira gyönyörű lett az alapja... Nagyon várom, hogy befejezhessem. Volt egy rész aminek a kivitelezésében kértem Anyósom segítségét, hátha van valami ötlete, végül elmondta, hogy ő hogyan csinálná, így nem mozdultam mellőle, megpróbáltam úgy befejezni a koszorút, ahogy mondta. Sikerült, aztán még csinosítottam rajta, tényleg nagyon jó lett szerintem (magamhoz képest).

Nem teljesen tökéletes, de a hibákat elrejtem majd :)

Kis gömbök még kerülnek majd fel rá, azért alakul :)

Kipróbáltuk, hogy milyen, ha rá kerül minden dísz, kerül még rá kicsi gömb a gyertya köré meg amit majd szépnek találok. Túl sem akarom díszíteni. Viszont szerintem jól kiadja a fehér színét a gyertyának és a kiegészítőknek a sötétszürke kötött anyag. Sokkal jobban tetszik már így is, mint a tavalyi. Annyira belelkesedtem, hogy lehet péntekig se várok, kimegyek az OBI-ba és veszek egy ragasztó pisztolyt és befejezem még ma. :) Mackó ha elmegy a koszorú mellett, mindig mondja, hogy egész jól néz ki, csuda jó érzés, hogy neki is és anyósomnak is tetszik. Én meg rettentő büszke vagyok azért, mert nem szoktam varrni,és sikerült megcsinálnom. Mondjuk meg is lett az eredménye. Nikkel és kobalt érzékenységem miatt kijön az allergiám szinte minden fémtől. Most is ez történt. Az egész alkarom és lábam teli lett pötyökkel, viszketett, de mára már csak kevés maradt meg a pöttyökből. Azonban megérte! Majd rakok fel róla képet. 
Nem sikerült mindennap mozognom, ahogyan azt elterveztem. A tegnapi nap kimaradt (ha nem számolom azt, hogy elfutottunk boltba kerülő úton). Szerettem volna tornázni tegnap késő délután, de akkor meg Anyósommal nem tudtunk volna lent maradni, így inkább vele foglalkoztunk. Viszont 6 nap mozgás után egy ,,szabadnap” járt :) Ma viszont már kőkeményen megyek futni, és tornázni is. Eredménye is van végre, másfél hét alatt másfél kg lement, így újra visszatért az önbizalmam, főleg a lábamon látszik és érződik a különbség. Rengeteg mindenről le is mondtam érte, amit egyáltalán nem bánok. Mackóm a boltban a kedvem miatt vett volna üdítőt, nagyon aranyos volt, de mondtam hogy most csak ásványvíz jöhet szóba, a süteményt is megtudtam állnim, de egyáltalán nem zavart, hogy ő eszik én pedig nem. Salátáztam esténként, mindennap torna és rengeteg víz vagy zöld tea.

Napi motiváció

Át lehet állni erre az életformára, de kell a fokozatosság. Hétvégén nem is tudom mennyi idő után, egy kis szelet kenyeret megettem pirítós formájába reggelire. azt kell mondjam, hogy elszoktam tőle teljesen. Furcsa érzés volt kenyeret enni, még ha barna is volt. Ma már visszatértem a jól megszokott zabomra. Holnap méredzkedés lesz a torna előtt/után. Kíváncsi leszek. Sok változás nem lesz a legutóbbi mérés óta, de most már tudom, hogy hol rontottam el ezt a hónapot. Arra leszek még különösen kíváncsi, hogy centibe hogyan változtam, tehát többek között nagyon várom a holnapi tornát. Senki nem mondta, hogy könnyű lesz ez az egész, és avval is tisztában vagyok, hogy mivel nem egyik napról a másikra jött fel rám ennyi súlyfölösleg, nem is két hét alatt fog lemenni. A fogyás egyik jelentős titka az hogy szeressük önmagunkat és értékelni tudjunk minden apró kis változást ami a diéta közben történik. Sok kicsi sokra megy :) Nem adom fel, egyre elszántabb vagyok, ma Mackó hozta fel a léböjt kúra lehetőségét, tehát lehet, hogy hamarosan kipróbáljuk/kipróbálom azt is, de még mindig gyűjtöm hozzá az energiát. Jó lenne méregteleníteni, lehet hogy egy egy napos kúrát kellene vállalnunk elsőre. Talán kicsit tartok tőle, vajon kibírjuk-e, rengeteg kérdés merül fel, de azt is tudom, hogy csak akkor tudom meg, ha kipróbáljuk. Tervezés alatt tartom még.

Csodás hétfőt mindenkinek!