Az angyalok köztünk járnak :)

Ismerik biztosan egy jó páran azt az érzést, amikor meglátunk egy kisgyereket, a piciről sugárzik minden tisztaság, báj és olyan megfoghatatlan vonzerő, ami miatt késztetést érzünk mi felnőttek, hogy megszeretgessük a kisgyermeket/babát, (amennyiben ez lehetséges és nem egy ismeretlenről van szó.)

Az iskolában ahol dolgozom, volt/van is egy kiváló pedagógus; Petra, aki hozzám nagyon közel áll. Imádom a humorát, a jó szívét, hogy bármiről el lehet vele beszélgetni, de a legjobban azt, hogy mennyire tiszta lelkű. Lassan egy éve derült ki, hogy kisbabát vár. Bevallom őszintén, egyik szemem vele együtt vigyorgott, örült, nevetett, a másik viszont sírt, mert ez egyet jelentett azzal, hogy nem látom a mindennapokban. Persze ilyenkor az örömre, a várakozásra koncentrál az ember, és hogy neki ez mennyire jó lesz.  Szemtanúja voltam, hogy hogyan növekszik a pocakja, mit érez, hogy van, majd a nyári szünetben megszületett a kislánya; Bogika. Ez a pár hónap nagyon hamar elrepült. Még nagyon pindurka volt, mikor elsőre láttuk, alig volt pár hetes. Szinte az egész tantestület körbefogta a suli előtt, és gyönyörködött abban, hogy milyen aranyos kislány (akár az anyukája) és hogy mennyire édesen szundikál... mint egy manöken. 5 hónap elteltével most meglátogatott minket Petrus és a ,,pici"  Bogi is.

Rengeteget változott,, alig vártam, hogy előkerüljön minden kis formája az overálból, hogy belélegezhessem a kis baba illatát, megláthassam azt a gyönyörű mosolyát és azt a gyermeki tisztaságot, amit csak egy kisbabán lehet meglelni.

Petrus ahogy megérkezett, egyből a kezembe nyomta Bogit, amin meglepődtem, de nem toltam el a lehetőséget magamtól, kimondottan örültem is neki, így elvettem tőle. És aztán szépen lassan megláttam, hogy ki is ő. Tényleg egy kis angyalhoz lehet hasonlítani. Csendes, mosolygós, igazi tünemény, aki mindenkit elvarázsol, aki meglátja.

Mélyen belélegeztem a kis baba illatát, megsimogathattam a kis pihe barna haját, ilenkor arra gondol az ember (vagy csk én?), hogy bár nagyon sokáig érezhetné ezt az érzést :). Bogika egy kis szeretgetés után álmos lett az irodában, az a hatalmas szemecskéje egyre kisebb lett, és mivel minden papír munkát elvégeztünk, Petrus úgy döntött, hogy most már ideje menni. Segíthettem azért felöltöztetni a tanáriban a kis pindúrt. Be kell vallanom, hogy minden elismerésem azon édesanyáknak, akik télen ilyen pici gyerkőcöt öltöztetnek. Nem kis meló, én rendesen beleizzadtam (ahogy szokás mondani: térdtől hónaljig), hogy nehogy fájdalmat okozzak neki, a világért sem zökkentettem volna ki a kis nyugalmi zónájából. Fájó szívvel, de elengedtük Bogikát, és Petrust is. Annyira aranyos volt Petra, kaptam tőle egy Hello Kitty-s papírzsepit, amit egy két hónapja már kinéztem magamnak, de eddig mindig elmaradt az, hogy meg is vegyem. Így az irodai Kitty gyűjtemény bővült.  ;)

Köszönöm neki még egyszer. Remélem, hogy hamarosan látjuk őket, és még had jegyezzem meg, hogy Bogi baba az élő példa arra, hogy az angyalok köztünk ,,járnak". :) Egy ilyen látogatás után pedig a legborúsabb idő ellenére is csak szép lehet az ember napja.

Csodaszép napot mindenkinek:)