Vad utazás –tavaszra várva

Mindennapjaink nagy részét a közlekedés teszi ki. Ha munkába indulunk, ha csak boltba ugrunk el, akkor is, amikor csak találkozunk valakivel, rendszerint valamilyen közlekedési formával jutunk el A-ból B-be. Mi télen mindig a a tömegközlekedési eszközöket vesszük igénybe, főleg a munkába járásra gondolok ezalatt. Ezzel kapcsolatban is van reggelente menetrendünk, ami mindig jellemez minket. Pl idegesen kapkodunk 7:04-kor, hogy a 7:12-ös buszhoz kiérjünk, és még nincs rajtunk kabát, sapka semmi sem, nem raktuk el az ebédet, és még a szemem se csináltam meg…. arról pedig ne is beszéljünk, hogy ki is kell érni a buszmegállóba. Anyósom, amikor felkel, akkor mindig elmondja, hogy ezt a buszt ugyan nem fogjuk már elérni. Mi persze mindig elérjük, sőt várunk is a buszra 10 mp-et, de legalább elmondhatjuk, hogy VÁRUNK.

(Amikor a csuklós buszt ekkorának érezzük, mert annyian vannak)

Ez a 10 mp pont elég arra, hogy gyorsan leellenőrizzük, hogy mindenki megvan-e, akikkel szoktunk utazni. Gyorsan végig pásztázzuk az embereket, akiket akarva akaratlanul jelzőkkel illetünk meg, és egyáltalán nem gonoszságból, hanem pusztán azért, mert nem tudjuk egymás nevét.  Első megálló:

,,Rákit men” már ott van, amikor mi érkezünk (a táskája és a két oldal rekeszébe pakolt tea illetve esernyő pont arra emlékeztet, mintha egy rakéta lenne a hátán) ő mindig morcos, egy mosoly nem hagyta el az arcát.

,,Undok kislány” -halljuk, látjuk érzékeljük…

Második megállónál már különösen egyéniségek szállnak fel:

Az ,,alkeszek”… igazán jó kedvű, szagos és hát piros orrú férfiak, Szíj Melinda szatyorral…

,,Buble gum”- Emlékszik biztos mindenki arra a rágógumira amit kisgyermekként rágtunk, kerek alakú, mindenféle színű, rengeteg volt egy csomagolásban, és csak addig tartott az íze, amíg összerágtuk. Van egy leányzó a buszon, minden reggel ilyen rágót rág. A rágó illata betölti a buszt általában, és azt az illatot imádom.

,,Piacos néni” – Rettentő nagy hanggal képes elmondani a napi pletykákat BÁRKINEK legalább 4szer, és ezt mind úgy, hogy a szemébe se néz az illetőnek és csak mondja mondja, csak mondja... Kicsit lassú felfogású, múltkor 3szor szóltam előre, hogy ,,kigyulladt" a busz és ömlik a füst (inkább csak ömlött a füst). Éppen szóltam volna negyedjére, amikor láttam, hogy a buszsofőr billentett a fejével, hogy meghallott és hogy vette a lapot, azonban a körforgalomban csak nem szállíthat le mindenkit, így nem állt meg. Piacos néni, hogy nem álltunk meg, elkezdett (tényleg nem túlzok) sipákolni, sírni, pánikolni, hogy felrobban a busz, mind meghalunk… de miután mindenki leszállt a buszról, Ő mégis csak FENT MARADT….! :D

,,Divat Csaj, Divat Öcsi, és Divat Baby” -Édesek, imádom őket. Divatcsaj nagyon furcsa stílust képvisel, de rettentő jó testvérek, és szimpatikusak. Igazából a jelző a csajszi miatt alakult így, de a testvéreiket így könnyebb volt társítani. Divat baby a legcukibb a maga 10 évével :D

,,Tudományos apuka”- Ez a példa mindent elárul róla: megkérdezte a gyereke, hogy miért nyikorog a busz. 10 perces tudományos előadást tartott a gyereknek arról, hogy az ékszíjtárcsán az ékszíjnak miként kellene működnie, de mivel nem úgy működik, hanem ahogy, ezért hallja a különös hangot…. –a gyereknek ezzel kapcsolatban nem volt több kérdése.

És ott vannak a sofőrök. ,,Dj Buszmen” és ,,Gregorió”. Dj Buszmen imád rallyzni, és max hangerővel hallgatni a tuc zenét. Ráadásul még kopasz is, a mi nem lényeg, csak megemlítettem.

Gregorióval élvezhetjük a napfelkeltés utazást minden reggel,  hangos Gregorián zene kíséretében. A hatás mennyei.És az egy dolog, hogy vannak ezek az emberek, de mindenkinek megvan a helye, a szokása... pl én sem szeretem ha a helyemr eállnak be, de általában megmarad :) Mi mindig állunk, úgy vagyunk vele, hogy üljenek csak le az idősek. Rengeteg féle ember, rengeteg sztori, de hiányoznak ha nincsenek a járatunkon. Tudsz mindent az utazó emberekről, az életünk részei, még ha ez egy kicsit túlzásnak is hangzik. Olykor elgondolkodok azon, hogy minket milyen jelzővel illethetnének… Biztos a mormota páros lennénk (amikor alszunk egymáson), vagy turbékoló galambok, dilis medvék vagy nem is tudom :D  azért kívülről kíváncsi lennék magunkra.

Így a tél vége felé (remélem legalábbis, hogy már a végét érezzük) egyre jobban várom a tavaszt. A tavaszt, amikor majd Mackómmal biciklivel járunk már be dolgozni. Várom ezt az időszakot több okból is. Egyrészt hamarabb érünk be biciklivel, mint busszal, másrészt mozgunk ezzel is. Akkor már jó idő lesz, lehet kertészkedni (már alig várom, hogy veteményezhessek, a föld elő van már készítve, a magokat megvettük, ültetési terv készen van) és a virágok miatt is várom már. Annyira gyönyörű a jácintom az ablakban.

Az az illat, ami van a nappalinkban, felbecsülhetetlen. Így hogy látom a napot, hogy jó idő van, hogy érzem a virágillatot otthon, annyira mennék már ki, és vágyom a kint létre, a tizen fokra, hogy leírni nem tudom. Szerintem mindenki így van ezzel. Jó, hozzáteszem, hogy október vége óta az áprilist/májust várom. :) Ma is sikerült jól elkanyarodnom. A tavasz lassan, de biztos közeledik, addig viszont marad a tömegközlekedés ezzel a rengeteg sokrétű, vicces emberrel.

A tavaszvárás szellemében kellemes hétvégét kívánok mindenkinek :)