Amikor Mó-ék partyba mennek

Eddig nem írhattam róla, most már viszont igen. Szombaton meglepetés szülinapi bulin voltunk Mackóval Algyőn. Már reggel eléggé korán sikerült felkelni, mivel Mackóm ment dolgozni. Amikor horgászik vagy dolgozik, kihasználom az alkalmat és olyan dolgokra van nyugodtan időm, mint a takarítás. Így neki láttam a fenti rész felvixolásának, nyugodtan, higgadtan, csanedben. Miután mát minden csillogott-villogott, bementem Mackóért, hogy együtt jöhessünk haza (ezt már előre megbeszéltük). Sétáltunk egy nagyot a napsütésben, kipróbáltunk egy új cukrászdát, ahol nem főztek valami jó kávét, viszont a süteményük finom volt, és előttünk készült minden, végül haza mentünk. Kicsit ejtőztünk és nekiálltunk KÉSZÜLŐDNI. Hozzá kell tennem, hogy mi mindig az utolsó pillanatban kezdünk el készülni, még akkoris, amikor eltervezzük, hogy hamarabb indulunk el fürödni vagy vasalom ki az ingeket, ruhákat, bármit.... Most sem volt ez másként, úgy alakult, hogy egy óránk maradt fürödni, hajat mosni, vasalni, nekem leszedni a lakkot a körmömről, sminkelni, csizmát takarítani... Az idegeim szétpattantak már, mert lejátszottam magamban a logisztikai műveletet, hogy mit mi után fogok megcsinálni. Persze Mackóm mindent borított, mert rábeszélt egy fánkra, hát nem volt mit tenni, engedtem a  nyomásnak, és elkészítettem a sárgabaracklekváros-mogyoróvajas fánkot, ami a kedvencem… Persze ezt annak ellenére, hogy allergiás vagyok a mogyoróra (szerencsére, csak kis mértékben, legalábbis eddig így volt). Miután az isteni finom szalagos fánkot elfogyasztottuk, felmentünk fürdeni, készülni, kivasaltam, majd miután láttam, hogy 20 perc múlva itt van értünk az egyik ismerősünk, megnyugodtam és egy kicsit leengedtem, mondván teljesen időbe vagyunk. Így szépen nyugodtan kiblattyogtam a kis Snoopys mamuszomba a fürdőszobába, belenéztem a tükörbe, mondván megpróbálom a lehetetlent, azaz a legjobbat megpróbálom kihozni a fejemből. Belenéztem és egyből elszörnyedtem!

Sötétvörös nagy foltok jelentek meg a nyakamon, az államon, az arcomon… Egyből átfutott az agyamon, hogy nem is én lennék, ha ez nem velem történik meg... Az a fránya baracklekváros-mogyoróvajas fánkot mi a fenéért kellett nekem is megenni... Mackó a hibás biztosan...ki más, ő beszélt rá a fánkra, és nem csavarta ki tőből a kezemből a mogyoróvajas üveget. Hüpp-hüpp.

Összetörtem. Ahogy telt az idő, egyre több lett rajtam, és úgy éreztem magam, hogy beköltözöm egy életre inkább az ágy alá, Mackó pedig majd reményeim szerint hoz egy kis finomságot. Ő persze nyugtatgatott, hogy majd elmúlik, és különben is még kiütésesen is szép vagyok.  Hát azt hittem, hogy elolvadok tőle. Nem, igazából nem azt hittem, el is olvadtam. Mint a frissen összejött párok, bújtam, puszilgattam, és így kiütésesen is, de rávettem, hogy készítsünk egy képet magunkról. Ekkor már a kiütések sem számítottak, újra boldog lettem, és nem volt semmi probléma... Tipikus Mó.... :D

Az egy képből több kép lett, ott vigyorogtunk az ebédlőben, bújtunk, fotóztunk,  majd megállapítottam, hogy Vilma barátunk önmagát meghazudtoló módon már 5 percet késik, amikor megszólalt a csengő. Mackó kiment, Vilma aztán elárulta, hogy ő elnézte kintről, hogy mi bújunk egymáshoz, hogy jól érezzük magunkat, ő persze csöngetett ezerrel, egyszer, kétszer, háromszor… És el nem tudta találni, hogy mi miért nem megyünk már ki és nyitjuk a kaput. Erre egyetlen magyarázat volt, az, hogy nem működött a csengőnk... Eztán persze mivel már késésben voltunk, gyors beleugrottunk a csizmáinkba, kabátot, sapkát fel és már robogtunk is Algyő felé.

Nálunk a családban, amikor valakinek a születésnapja van, és nem vagyunk egy városban, mindig felhívjuk az ünnepeltet, és elénekeljük neki Halász Judittól a Boldog születésnapot című számot. Mackó különös képen élvezi ezeket az énekléseket, mindig ő adja meg a kezdő hangot, és már itt az ő családjában is elfogadott tény és hagyomány, hogy ha más nem is, de mi ketten tuti, hogy éneklünk, és rettentő széles mosollyal az arcunkon. Ilyenkor feledésbe merül, hogy cikizni szokta az ex énnek kari hangom, szülinap= Halász Judittal és kész!

Amikor megérkezett az ünnepelt a helyszínre, Halász Judit- Boldog születésnapot című számát játszották le. És hogy ez miért fontos? Mert Mackóm roppant széles mosollyal, elkezdte hangosan énekelni a dalt, úgy, hogy senki más rajta kívül, (valamiért én sem), de haggyám, hogy mosolyogva énekelt, szinte már tapsolt is hozzá. Hát annyira aranyos volt, hogy elkezdtem rajta nevetni. Mackómat nem rendítette el semmi és senki, ő kitartóan végig húzta, mintha a Budapest Arénában 20 ezer ember előtt énekelne valami vad toplistás slágert.

Miután én is magamhoz tértem a szívtelennek tűnő nevetésből, hogy Mackóm mennyire cuki, odamentünk az ünnepelthez, és átadtuk az ajándékot. Az este folyamán jól éreztük magunkat, sokat nevettünk, előkerültek új információk ennyi év után is mindenkiről. Mackóék szivaroztak kint, egy jó darabig én is kint voltam velük, de aztán úgy éreztem, hogy ha belerúg valaki a lábamba, az mentem kristályosan letörik a helyéről, és jobbnak láttam, hogy a két jégtömbbel a lábam helyén bevonszoljam magam, és kicsit kiengedjek, bár bent se volt nagy meleg, azonban még mindig jobb volt, mint kint. Kedves csevejt folytattam egy csajszival amíg a fiúk kint voltak, valamiért az is szóba került, hogy én mennyire nem szeretem a fodrászokat. Jó volt beszélgetni, bár amikor ez a téma jött fel, valamiért olyan hülyén éreztem magam. Szó szót követett, majd váltottuk a témákat, végül megkérdezte a csajszi, hogy én mivel foglalkozom. Elmondtam, hogy iskolában dolgozok, hogy melyikben, hogy mit csinálok, mi a feladatom… és ha már ennyire kifaggatott, mint egy KGB ügynök, úgy gondoltam illik visszakérdezni. Ő komótosan azt válaszolta, hogy fodrász...

Tudtam én, hogy valami miatt rossz embernek mondom ezt a hülye fóbiám a fodrászokkal kapcsolatban, de már nem volt mit tenni, letagadni nem tudtam a dolgot. Mint egy leszigonyozott bálna vergődtem a ,,parton” és vártam a megmentőm, jelen esetben Mackót. Nyílt az ajtó és már jött is. Az ég küldte, olyan volt mint a Messiás.Végül jól éreztük magunkat, majd hajnal kettőre haza is értünk.

Tehát ez történt szombaton, amikor Mó-ék elmentek otthonról.

Holnap egy siker történettel jövök már,  addig is csoda szép estét mindenkinek!