Újra Szentesen :)

A múlthéten nem igazán sikerült írni, rengeteg munkaügyi anyagot/ nyilatkozatot/ papírt kellett kitölttetni, elküldenem, intézni. Örültem, hogy haza estem, és ha egy kicsit is, de sikerült pihenni. Olyan szerencsés helyzetben voltunk viszont, hogy hétvégén ismét Szentesre mentünk picit töltődni lelkileg, testileg mindenhogy. Volt a hétvégében minden, öröm, játék, sütés/főzés, és könnyek.

Pénteken busszal mentünk haza, pihenni szerettünk volna az út alatt, de Mackónak csak csiripeltem csak csiripeltem csak mondtam és mondtam a történéseket. Végig beszélgettük az utat, egy percig nem aludtunk :D Ő álmosan pislogott rám olykor, volt olyan is, hogy becsukta a szemét, hogy  egy kicsit szunyókál, azonban ez nem következett be. Érezte, hogy valaki nézi.

Valaki nagy szemekkel, vigyorgó arccal… Ez kétszer lejátszódott, utána meg se próbált szundikálni. Kövezzen meg mindenki, de én nem tudom elviselni, ha alszanak mellettem és én nem... Egy valaki kell, aki ébren van és akivel tudok beszélgetni. Amióta világ a világ és én is rajta vagyok, ez szerintem így volt. Én is belátom, hogy baromi rossz tulajdonságom ez... De végül haza értünk. Beni kutya ugyanúgy örült, mint szokott, ugyanolyan ,,szarházi” volt mint minden alkalommal, és én ugyanúgy most is szét szeretgettem, amennyire csak lehetett, azonban mivel a lakásba nem jöhetett, így ő már kint maradt.

Szombaton reggel megbeszéltük  Dezsővel, hogy megyünk Squasholni. Ezúton nem kettesben mentünk Mackómmal, hanem Ádika és Zitu is velünk tartottak. Mindenki mindenkivel játszott, nagyon ügyes volt mindenki. Zitu még nem játszott, de ahhoz képest a végére nagyon belejött, büszke voltam rá  nagyon. Két hét múlva meg hát ,,végünk"...  legalábbis megmondta, mi már félünk előre is.  :D Ádó 1,5 éve nem játszott már, de ahhoz képest nagyon jól játszott, egyik helyről a másikra mint a golyó ott termett, nagyon jó volt vele játszani. Mackó… Hát Mackómmal mindig egy élmény a játék :) Nagyon ügyes volt ő is, (mikor nem az?) .Igaz elfogult vagyok vele kapcsolatban (mikor nem?) . Azért persze nem nőtt még fel az én szintemre. hihi. A meccset, amit játszottunk én nyertem meg. Ez persze egyet jelenthetett volna azzal, hogy én nyertem a pizzát, de kibulizta magának, hogy ez most ne számítson, mondván úgysem egy teljes órát játszottunk, és ha lett volna ideje, akkor úgyis ő nyert volna (hát persze).  Úgy voltam vele, hogy jó rendben, kap még egy esélyt a fiú. Majd legközelebb. ;)

Vasárnap pedig sütés/főzés volt a fő projekt, hiszen unokatesómékat Ádiékat vártuk ebédre hozzánk, amiért rengeteget segítettek a konyhabútor szállításában, összerakásában, és mindenben. A menü tyúkhúsleves volt, második: Kentucky csirke, sült csirkemell, keresztanyumnak pdig light-os csirkemell. Köret hozzá: Ezersziget saláta, görög saláta, keresztanyumnak sima natur saláta levelek.

Desszert: Barátfüle, pizzás kifli, keresztanyumnak pedig sima natúr sajtos kifli.

Hogy minden úgy alakult-e ahogy elterveztem? Nem. A barátfüle miatt ráadásul még krokodilkönnyeket is ejtettem, ott bőgtem a tészta felett, és csak próbáltam összenyomni a két tésztát. Utólag belegondolva totálisan feleslegesen…

A nap korán indult, mindent felkészítettünk, megpucoltunk, anyu volt a kuktám, majd később Mackó is besegített. Anyu érdeme volt a rettentő finom tyúkhúsleves házi csigatésztával, ami a lehető legjobban sikerült, és amiből most azonnal ennék egy nagy tányérral. No de vissza a délelőttre. Elsőre a kelt tésztát készítettem elő.

Maga a kelt tészta a mumusom. Nagyon kevésszer sikerült úgy felfuttatnom az élesztőt, hogy az jó is legyen. Azonban mégis erre vállalkoztam. Az élesztőm úgy megkelt, hogy majdnem kifutott a müzlis tálból, amíg mindent kimértem a tésztához.

Felfuttattam 2 dl tejet, 2 evőkanál cukorral, egy csomag élesztővel, amíg futtattam, addig összeállítottam a többi hozzávalót:

1 kg lisztet, 2 kanál zsírt, 25 dkg margarint, 2 csapott ek. sót, 1 tojást, egy kispohár tejfölt. Összekavartam, majd beleöntöttem a felfuttatott élesztőt, simára dolgoztam, lefedtem egy konyharuhával, majd egy órán át hagytam kelni.

Gyönyörűre megkelt a tészta, kinyújtottam, kockákat vágtam belőle derelyevágóval.

A közepére raktam szilvalekvárt, majd megpróbáltam a két szélét a tésztának összetapasztani. Na ez a rész már nem úgy sikerült ahogy szerettem volna.  Valamiért nem ragadt össze normálisan a tészta,ahogy eddig megszoktam (nem tudom mitől). Persze erre az volt a reakcióm, hogy iszonyatosan feszült lettem, rettentő görcsös és elvesztettem a türelmem. Ebből adódóan nem is készült egy  kép róla... :D Mackó szerint csapkodtam is a bőgésem mellett, de olykor túlzásba esik…Attól tartottam, hogy szétnyílik majd az összes, és pont Ádóékat nem tudom majd normális süteménnyel megkínálni. Igazából minden hisztim alaptalan volt, hiszen 6 db nyílt szét, amit a főkóstolók gyorsan el is tüntettek. Elsőre meg sem akartam kóstolni, aztán persze ez megváltozott. Finom lett határozottan. Azonban, GYAKOROLNI kell ezt még. Életem első önálló barátfüléje, amit  még én is gyúrtam be. Jaj bocsánat, kihagytam Mackót, aki azért segített megkenni tojással a sütit, meg kikenni a tepsiket (azokat a dolgokat csinálta amit a  legjobban utálok szeret megcsinálni. Tehát így már a kettőnk produkciója volt a sütemény. Mivel csak a fél tésztára volt már itthon abból az isteni szilvalekvárból, amibe a kanál is szinte már már beletörik (a sűrűsége miatt), így a másik feléből a tésztának kiflit készítettem. Kinyújtottam kerekre, cikkeket vágtam, megkentem pizza krémmel, raktam bele sajtot, feltekertem, megkentem tojással és megsütöttem. A másikba pedig csak egy kis bords eve margarint tettem+sajtot, de ugyanígy sütöttem meg. Ez a tészta mindig jó szokott lenni, most valamiért nekem nem úgy alakult, de ezzel legalább kihívást állítottam fel magammal szemben. Mackó ennek a kihívásnak természetesen örül, hiszen neki a sütemények a gyengéi. Hétvégén újra sütöm. Ha nem ezt, akkor egy isteni foszlós kalácsot.

Összességében az ebéd jól sikerült, jól éreztük magunkat, keresztanyu sajnos hiányzott a csapatból, furcsa volt, hogy nem volt köztünk, de majd legközelebb, ha már jobban lesz, velünk tart ő is.

Délután összepakoltunk és haza jöttünk Szegedre. Rettentően gyorsan eltelt a hétvége. Nagyon jól éreztünk magunkat, szuper érzés volt egy kicsit többet Anyuval tölteni az elmúlt időszakban. Ma pedig már egy új hét (ismét), teli kihívással, tennivalóval.

Csodás hétfőt mindenkinek!