Január első bejegyzése :)

Nagyon régen írtam, ennek több oka volt. Egyik, hogy Mackó tesójával foglalkoztunk, próbáltunk vele lenni. Decemberben 5 szabadsággal töltött nap után úgy éreztem, hogy sosem jön el a Január, sosem jövök dolgozni. Akkor éreztem a napi rutin hiányát. Ezért bejöttem a szünetben 2 órára csak úgy elintézni még ezt azt ami eszembe jutott, egy másik alkalommal is találtam indokot, hogy beugorjak. Akkor a sapkámért jöttem be, jót is mosolyogtam magamban, hogy nem tudok elszakadni ettől a helytől. :) Tényleg csak az lehetett a ,,probléma”, hogy éreztem a mindennapos menetrend hiányát. Hiányzott a munka, a kollégák, a gyerekek mellett a mozgás, a torna. Alig vártam a január 5-i órát is. Azonban nem sikerült pihennem a szünet alatt. Ahhoz képest, hogy Karácsonykor úgy éreztem sosem jön el a szünet vége, utána egy szempillantás alatt már azon kaptam magam, hogy már január van, annak is a 3. napja, másnap pedig már iskola. A fejemben délutántól fogva már a hétfőn és a sulin járt az agyam. Ezt ne felejtsem el, azt írjam fel, el kell küldeni ezt/azt, feltétlen szólnom kell neki… Éjfélkor is még ezen agyaltam. Forgolódtam, nem tudtam elaludni. Frusztrált egy idő után, aztán már azért is görcsöltem, hogy görcsölök, valamint, hogy hogyan fogok így teljesíteni másnap… Mivel Mackó és a testvére elmentek az összes unokatesójukkal a Maláta bárba. Mackó még 3 napot otthon maradt, de holnap már együtt jövünk dolgozni hip hip hurráááá. >:). Éjfél után nehezen, de elaludtam.  Mackóék megjöttek, Isti hangjára felkeltem, erőteljes hangos hangja van (fél óra alvás után), visszaaludni már csak hajnal 4 órakor tudtam. 5:50kor csörgött az óra… csak remélni tudtam, hogy túlélem az első napot az iskolában. Szerencsére az első nap nem is volt annyi feladat, mint a tegnapi meg a mai napon, ami miatt görcsöltem, fél nap meg is csináltam. Tegnap meg ma már beindult komolyan az élet. Csomó munkaügyi anyag előkészítése, értelmezése, telefonálás ügyek miatt, és mint tudjuk mindig van olyan, amit azonnal kell elkészíteni, megoldani. Szerencse az volt, hogy tegnap már kiemelkedően jó kedvvel és kipihenve érkeztem meg, ami egész nap kitartott. Boldogan siettem haza meló után, bohóckodtam Mackóval egy sort, utána pedig már sittem is a tornaórára.

Vágytam már arra, hogy mehessek a közösségbe, mozogjak, és jólesően elfáradjak. Andi megdolgoztatott minket, szuper érzés volt elfáradni. Elfáradtam lelkileg és fizikálisan is. A torna alatt engedtem le az ,,iskolából”, majd a torna közben és után megéreztem azt is, hogy nem volt két hete semmi mozgás az életemben a sétán és a futáson kívül. Ettől függetlenül várom a következő órát, de addig is nem maradunk mozgás nélkül. Holnaptól Mackó is velem tart az életmódváltásban, velem együtt fog mozogni, egészségesen/egészségesebben fogunk táplálkozni, és remélem lesz eredménye is. Az életmódváltásban még Anyósom is benne van, legalábbis ezt mondta egy hete. Majd meglátjuk :) Szuper jó az új cipőm, rettentő kényelmesek a sport cuccok, amit a jézuska hozott. Minden pont jó, puha és szép is. ;) Remélema használatuk során majd egyszer én is az leszek (mármint szép, vagy valami olyasmi). :D Az ünnepek alatt másfél kg jött fel, amiről én tehettem, hiába nah, csipegetés volt egyfolytában.Sütit enni az asztalról bevallom őszintén egyszerűbb volt bárminél. Utólag belátom, hogy inkább azt a jól sikerült salátát vagy azt az ISTENI halászlevet kellett volna ennem. Majd jövőre remélem lesz erőm arra, hogy két lépéssel arréb menjek és kinyissam a hűtő ajtaját. :)

Nem fogadtunk meg semmit szilveszterkor az idei évre vonatkozóan. Én bennem csak olyan dolgok fogalmazódtak meg, hogy boldoggá tenne, ha azokhoz az emberekhez, akikhez nem volt türelmem 2015-ben, remélem 2016-ban ha nem is teljesen, de több lesz mint az elmúlt évben.Valamint szeretném, ha higgadtabban tudnék kezelni konfliktushelyzeteket (olykor még mindig előtör belőlem a temperamentumos énem). Szeretném, ha jobban oda tudnék figyelni a környezetemre, a munkámra, ha nem lennék a magam módján kelekótya, olykor ügyetlen, szeleburdi. De a legjobban szeretném, ha a környezetemben élők (beleértve magamat is) egészségesek és boldogok lennénk. Ez a legfontosabb. Ebben a tudatban indítottam az 2016-os évet. 

Ma már Isti is visszautazott Amerikába. Újra visszatérünk a megszokott kis életünkbe, rendszerünkbe, aminek szükségét most érzékeltem úgy igazán. Ahogy minden személyi ügynek az intézését elkészítjük itt az iskolán belül,biztosan többször is tudok majd írni. Addig is marad a pörgés, de semmi gond, lassan már túl vagyunk a hét felén. Itt van mindjárt péntek, amikoris  megyünk Szentesre. :) Majdnem egy hónap után, de együtt közösen Mackóval, és egy egész hétvégére :) Nagyon várom már. Addig is:

Vigyázzon mindenki magára! Csoda szép napot mindenkinek!