Hétvége Szentesen :)

Újra itt, boldogan, talán kicsit kipihenve és elégedetten. Gondolná valaki, hogy alig tudtunk valamit megvalósítani azokból a dolgokból, amit elterveztünk?  Igazából már nem lepődök meg azon, hogy nem.

Eljött a péntek, amikor is hatalmas nagy vággyal elindultunk Szentesre. Külön 2 órát szenteltem csütörtökön arra, hogy elpakoljak. Hogy ez miért is olyan jelentős kiemelnem? Mert amikor egy átlagos hétvégére indulunk, úgy meg van pakolva az autó, mintha egy hétre mennénk.

Visszafelé pedig ,,rosszabb” a helyzet. Csütörtökön már anyukámat kifaggattam, hogy milyen ruhánkból mennyi van. Kiderült, hogy Mackónak nem is kell semmit raknom, magamnak viszont mindent, amin szintén nem csodálkozom, hiába na, nincs mit szépíteni, Mackó szeret öltözködni, naponta többször. :)

Ettől függetlenül komolyan át kellett gondolnom, hogy csak a legszükségesebbeket vigyük magunkkal. Végül két nagy utazóval, egy hátizsákkal és a saját nagy nőcis táskámmal elindultunk. Otthon örültünk, beszélgettünk és fáradtan, de ágynak estünk. Mackómnak nem rég volt a névnapja, így anyu felköszöntötte. Mondanom sem kell, hogy nagyon jó választás volt az ajándéka (segítettem anyunak súgni, megvásárolni is és még csomagolni is, Mackó pedig nem is tudta, hogy a saját ajándékát cipeli). A ,,Kávé szenvedély” című könyvet kapta meg, ami totálisan neki való könyv. Állandóan, ahogy lehetősége adódott, a könyvet olvasta.

Mackó belebújt a könyvébe :D

A tésztagépem árát odaadtam Mackónak, így az összes két havi lottó, illetve kaparós nyereményünk összegét –nagyon szerencsések vagyunk, vagy csak szerencsés kezűek- megrendeltünk egy komolyabb kávédarálót a presszó kávéfőzőnkhöz. Szerdán fog megérkezni, tehát már őrületesen nagy az izgalom, a következő beszerzés biztos egy kávépörkölő lesz, ahogy Mackómat ismerem... Tehát Mackó boldog volt, jelenleg is az és szerdán szerintem majd madarat lehet majd fogatni vele. Én pedig alig várom, hogy tökéletesítsük a kávéfőzési technikánkat. Ebben a könyvben a helyes ízlelésen, a termesztésen, pörkölésen, recepteken kívül mindenről szó esik. Mindent átszoktunk beszélni, nekem vannak főként kérdéseim, kicsit filózunk is dolgokon, most ez a nagy mánia. :)

Lépjünk is tovább :) Szombaton úgy volt, hogy korán megyünk Dezsőhöz squasholni. Reggel felhívott, hogy nem ér rá délelőtt, menjünk inkább délután. Szerencsére megtudtunk beszélni egy újabb időpontot, így a délelőttünk egy fél óráig szabadnak bizonyult. Azután imádnivaló keresztpapim felhívott, hogy jönne hozzánk feltenni anyum konyhabútorának a felső polcait. Ekkor már áldottam a pillanatot, hogy délután lesz a squash.  Nekiláttunk elemezni, tervezni, mérni a bútorokat, kitalálni, hogy milyen magasra kerüljenek…

Normál esetben Mackónak kellett volna segítenie Papának, nekem meg adogatni a kezük alá a fúrókat, a kulcsokat mindent, amit kértek. Erre igazából a végénél eszméltem fel, hogy gyakorlatilag Vizimértékkel a kezemben, a ceruzával a hajamban mérek, számolok, szekrényt emelek a csavarra, tiplit pakolok, csavarhúzóval dolgozok… :D Kiéltem magam, ez olyan mértékű kikapcsolódás volt, hogy tényleg csak a 4. nagy szekrény után (utolsó előttinél) jutott el a tudatomig az, hogy Mackó is lehetne a helyemen. Akkor már igazából mindegy volt, Mackó a gondolatom kitalálta már, adta  a lapátot, a fúrót, mindig azt, ami kellett, arról már nem is beszélek, hogy pontosan tudta a kifejezéseim is. Gondolok a ,,bisz-baszra”, a ,,csavaró bigyóra” ,, szögletes izére”. 3 óra alatt végeztünk mindennel, és csomót nevettünk közben. Persze csillogó szemekkel próbáltam keresztapapimnak képességeimhez mérten a legjobban segíteni. Végül délutánra végeztünk az egésszel, összepakoltuk a squash cuccunkat. Ádikáék kivittek minket a YISK-be. Rögtön találtunk is egy szemetest, amit megvettünk. A szegedi mosdónkban még nem volt, és szükségét láttam egynek. Vásárlás után Ádika elvitt minket squasholni.

Mackó nyert összesítettben, tehát az állás 4:4. A következő meccs dönti el, hogy ki nyeri a pizzát.  Nincs mit szépíteni, most úgy ahogy kell, elvert. Nem szoktam ennyire béna lenni, vagy inkább úgy fogalmazok, hogy nem szokott ennyire ügyes lenni. Emelt fővel, büszkén gratuláltam azért! A Squash után haza sétáltunk, majd egy kicsi ejtőzés után már mentünk is le keresztanyumékhoz vacsorára. Nagyon finomat főzött, sertés combot sütött, a tetején gombás mártással és a mártás tetején pedig reszelt sajt volt. Mellé volt balzsamecetes saláta. Könnyű volt, finom és pont elég. Utána pedig mézes kókuszos sütemény (a kedvencem), gyümölcskenyér, teljes kiőrlésű lisztből készült pogácsa. Nagyon jó volt lent náluk, beszélgettünk, megnyaggattam Berci cicát szokás szerint. A hétvégén mi fogjuk megvendégelni Keresztanyumékat, ami számomra feladja a leckét. Különleges ételt kell kitalálnom, amit mindenki tud majd enni. Erről majd később, most még csak a recepteket böngészem.

Vasárnap főztünk, pihiztünk, pakoltunk és sajnos késő délután már jöttünk vissza Szegedre. Most se volt másként min általában, több csomaggal tértünk haza. Logisztikáztam, gondolkoztam, pakoltam, végül ugyanúgy két utazóval, + két táskával tértünk haza. Éppenhogy, de még a kukánk is befért a táskámba. Otthon pedig már lelkileg készültünk a Hétfőre.

Mondanom sem kell, hogy a Star warst nem sikerült megnézni :D, majd valamikor itt Szegeden…. :)

Csodás hétkezdést mindenkinek!