Főzéseink és a duplán chilis csirkés tortilla

Tegnap már beharangoztam, hogy ma főzök a blogon :) nem is lesz ez másként. Vasárnap gondolkodtunk, hogy mi legyen a menü, és van ez így, de csak elkezdtünk főzni Picivel. Szeretek főzni, Picivel pedig IMÁDOK. Hozzá kell tenni, hogy vannak szokásaink a főzéseink során, amire mindig várok, és amire előre fel vagyok készülve és vannak olyanok is, amikre nem vagyok (pl, hogy olykor a fenekemre csap). Na de ne rugaszkodjunk el ennyire...Tudom, hogy ha párolom a húst, akkor ő megkérdezi, hogy só bors van-e már rajta… Mivel utólag szoktam fűszerezni az ételeket (ha nincs velem), így mindig a válaszom az, hogy: ,,nem, nincsen”. Ő pedig már nyúl a sóért és a borsőrlőért és már szór és teker, mintha a csirke élete múlna rajta. Nagyon imádom a lelkesedését, és mindig megmosolygom és adok neki egy puszit. Szerintem ő is felvan rám készülve. Megszoktam kérdezni tőle, hogy csinál-e nekem valami finomat (ami alatt egy mojitóra vagy cuba librére esetleg egy Tequila sunrise-ra gondolok). Valljuk be, én is nagyon finom koktélokat csinálok, de ő a profi benne. És igen, szoktunk főzés során inni NÉHA. Ugyanis az esetek többségében nem valósul meg a koktél gyártás, ez nyomórészt miattam van, mert közben megkérem valamilyen más fontos feladatra amit ő sokkal jobban szeret, illetve meg tud csinálni, mint én; pl SAJTRESZELÉS! Imádja…. Nem venném így el tőle ez érzést, hogy ne csinálhassa meg. De ilyen még, ha süteményt sütünk a TEPSI KIKENÉS. Szerintem van valami varázslatos érzés neki abban, hogy összekenheti a kis puha ujjbőrét a vajjal és kenekedhet. Ezeknek a dolgoknak nagyon örülök, mert tényleg bármire megkérem, ő segít, és mindig azt keresi, hogy miben segíthet nekem és, hogy minél több mindent EGYÜTT csináljunk (a mosogatás nem ideértendő dolog, de addig amíg csinálom, társalgó partnerem, és hozza a mosatlant, ami segítség)! Nagyon hálás vagyok neki tényleg. Tegnap fagyit FŐZTÜNK…. Ő azt gondolta, hogy ha megfőzzük a fagyit, kihűl és anyósom születésnapjára kapott fagyigépében megkavargatjuk a fagyinkat, egyből ehetjük is azt. Egy óra kavargatás után is folyós maradt a fagyi. ,,Bevágtuk” a tartályt a fagyasztóba, kijártunk rá olykor megnézni, hogy megfagyott-e, majd kavartunk rajta egyet, hoyg ezzel is az állagát megnézzük. Este 7 után nem bírt várni a dologgal Pici. Mint egy édes kisgyermek, csillogó szemekkel kérdezte meg, hogy nem kóstoljuk-e meg. Nem bírtam a tekintetének ellenállni, ,,Na gyere, kóstoljuk meg…,de előbb fényképezzük le, hogy feltehessem a blogra"! Hát készült kép, de inkább kitöröltem. Nagyon félreérthető kinézete volt. És egy kicsit folyós is, már akkor nevettünk az egészen, de nem baj, ezt mi csináltuk, csak nem lehet annyira rossz! Ízre tényleg finom volt, talán egy kicsit kevesebb cukor kellett volna bele, de összességében tényleg olyan volt, mint a bounty csoki. Kellett volna hozzá egy kis idő még, kb az este, de legalább egy óra még. Tehát adok a fagyinak még egy esélyt még, de akkor megvárjuk, hogy kellően kihűljön. Nem szeretem azokat a fagyikat amiket porból kell kikavarni, azok olyan vackok, édesek és mű ízűek, szerencsére Pici sem szereti annyira, így most kísérletezünk. :)

Nagyjából így szokott nálunk egy átlagos főzés zajlani,rengeteg nevetéssel és most  ismét bekerültünk a konyhába... Erről fog szólni a bejegyzés további része. Mivel a szombat ráment a haza utazásra, valamint a  csirkevágásra, így az otthon meglelhető dolgokból, valamint a kertben megtalálható zöldségeinkből próbáltunk valamit összerittyenteni. Így született meg a:

Dupla chilis csirkés tortilla

Hozzávalók:

2 fej közepes vöröshagyma

10 szem koktélparadicsom+ 1db nagyobb normál paradicsom

1,5 db paprika

1 db Jalapeno paprika

1 filézett közepes csirkemell

5 gerezd (girizd?) fokhagyma

1 evőkanál tejföl

Füstölt só

Himalája só

Bors

Oliva olaj

Egy csipetnyi római kömény (ne kerüljön bele több, mert eléggé intenzív az íze, az ,,illatáról” meg ne is beszéljünk) :)

Rozmaring

Egy csipetnyi kurkuma

Mustár

A hagymát megpucoljuk, majd az egyik fejet kockákra, a másikat cikkekre vágjuk, és szétszedjük rétegire. A paradicsomot is kockázzuk. A serpenyőbe egy kis olíva olajon megpároljuk, a kockázott hagymát és a paradicsomot, majd a csíkokra összevágott csirkemellet hozzáadjuk. Fűszerezzük a fent említett fűszerekkel, majd beletesszük a mustárt is. Ha már szükséges felöntjük egy kis vízzel és addig főzzük, míg puha nem lesz a hús. 

Mivel mi szeretjük ha az ételben nincs szét főve a zöldség teljesen, így ha már olyan 90%-osra megfőtt a hús, beletesszük a felkockázott paprikát, a cikkekre vágott és szétszedett hagyma, továbbá a felkarikázott jalapeno paprika. Pici hozott Amerikából egy Tapatio nevezetű chili szószt, amit ő eddig Mexikói gyerekgyilkosnak nevezett, így belekerült 6 csepp az ételbe.

Addig főzzük, amíg a koktélparadicsomokat el nem felezzük. Miután minden paradicsomot kettévágtunk, belerakjuk a serpenyőbe ezt is. 

Tejföllel besűrítettük az egészet, összerottyant, és kész is lettünk vele.

Ezután elkészítjük a tortillákat:

*45 dkg liszt

*8,5 dkg vaj vagy margarin

*2 dl forró víz

*1 csapott evőkanál só

A lisztet elkeverjük a sóval, majd a vajjal/margarinnal összedolgozzuk. Kidolgozzuk úgy a tésztát, hogy a forró vizet 3-4 részletben hozzáadjuk. A tésztának lágyabb, jól gyúrhatónak kell lennie.  Nekem úgy jön ki hogy 6-8 db részre tudom osztani a tésztát. Eztán gombócokat formálunk belőle, nyújtjuk, figyeljünk arra, hogy a kör alakja megmaradjon. Én a liszt tartós doboznak a fedelével szoktam korrigálni ha nem marad meg a kör alak, így egyenletes nagyságúak is lesznek (és szerencsére kellően nagy a tető mérete, így nem lesznek kicsik a tortillák).

Teflonos vagy kerámia serpenyőben kb fél percig sütjük mindkét oldalát, amíg nem keletkeznek rajta barna pöttyöcskék. 

Ekkor már kész a tészta.

Amikor már megsült és amíg még meleg a tészta (jobban formázható) addig rárakjuk hosszanti irányban középre a mártásos csirkemellünket, leszórjuk sajttal.

Behajtjuk az alját egy 4-5 cm nagyságban, majd a jobb szélét behajtjuk amennyire tudjuk, rá pedig a bal szélét. Amíg meg nem dermed a tészta, fogpiszkálóval szoktam 3 ponton rögzíteni a tésztát. Végül lelocsoltuk a Mexikói gyerekgyilkos chili szósszal, és készen is lett az ebédünk. 

Jó étvágyat hozzá :)