Végre itthon Szentesen

Ahhoz képest, hogy nem terveztem őrült nagy őszi takarításba fogni a szabadság alatt, tegnap délelőtt feltakarítottam, kivasaltam a második kosár ruhát is, megpucoltam az ablakokat, amit valljunk be, nagyon imádok csinálni. Ígértem azt is, hogy beszámolok arról, hogy milyen lett a teljes kiőrlésű házi tésztámból a lasagne. Csúcs szuper volt. Nem gondoltam volna, hogy észre se lehet venni az ízén hogy nem sima lisztből van, így teljesen meglepett. Jó, mondjuk került bele sima liszt is, de 70%- 30% arányba tettem a teljes kiőrlésű lisztet és a simát. Talán egy fokozattal legközelebb vastagabbra hagyom, de így is nagyon finom lett, Mackónak nagyon ízlett. Amikor sütöttem, vacsorára én már nem ettem, de tegnap délben már én is megkóstoltam.

Az biztos, hogy nem utoljára készítettem. Nem tudom mitől van, de a friss tészta annyira másabb, annyira finom, és még főzni sem kell olyan sokáig. A maradék tésztából csináltam széles metéltet, gondolkoztam azon, hogy anyunak elhozom, de végül úgy döntöttem, hogy a hétvége egyik programja lesz, hogy közösen készítünk neki egy kis tésztát. Persze azért hoztam neki a lebbencs tésztáját, mi nem szeretjük. Ő viszont annyira belelkesedett, hogy mára lebbencslevest akart főzni, de szerencsére le tudtuk beszélni róla. De már látom, hogy hétfőn vagy kedden azt fog főzni. Tegnap elég későn sikerült haza jutnunk, amit sajnáltam picit. Mackómnak túlórázni kellett, így később is jött haza, utána pedig muszáj voltunk közösen kitakarítani az akváriumot, végül Szegeden a temető járatot is megejtettük. Szerencsére, nem voltak sokan, és mivel sötétedett, kezdte a temető a legszebb arcát mutatni, telis tele égő gyertyákkal, mécsesekkel. Szép volt nagyon, vasárnapra ez a látvány csak szebb lesz. Egy szomorú szépség, aki mindenki szívében hoz elő érzelmeket. Azt mondjuk nem értettem, hogy miért nem csütörtökön mentünk, de már tegnap ez nem is érdekelt... Murphy, hogy amikor én szabadságon vagyok, nem tudunk időben elindulni, viszont amikor dolgom lenne, Mackó tud hamar haza jönni, mert bent tartják a munkahelyén. De ez mindig így van, nem csak most, amikor nekem van nyugis időszakom, neki van dömping és fordítva. Mindegy is, végre elindultunk tegnap késődélután, izgultam végig, hogy ne legyen köd Vásárhely és Szentes között, mert az őszi időszakban, állandóan leszáll a lapos részre a köd, és alig lehet látni. Szerencsére nem volt semmi probléma az úton, anyut kivittük a Tescoba, majd haza jöttünk. Amikor megláttam a Szentes táblát, de inkább már a víztornyot, teljesen extázisba kerültem, Mackó folyamat nevetett rajtam, és közölte a tényt, hogy keblemre ölelném a várost, mi? :) Naná... nem érdekelt az sem, hogy este van, de úgy ettem volna egy nagyon-nagyon fokhagymás tejfölös lángost olyan szentesi módra, mivel megláttam a lángos.hu tábláját. Holnap lehet kimegyek a piacra lángosozni... ha már Mackómnak fél évet kell könyörögni, hogy kivigyen az OBI parkolóba (ott van Szeged legfinomabb lángosozója) :D
No meg, a piacon mindig annyi emberrel lehet összefutni, és annyira másabb, jobb mint a szegedi piac, még ha egy kicsit drágább is. Több kincsre lehet itt szentesen találni, mint Szegeden. Tehát Mackó holnap alhat egy kicsit tovább. A mai program: kézműveskelünk anyuval egy kicsit (remélem), bablevest főzünk, almás lepénnyel, sétálunk egy hatalmasat. A többi pedig jön majd magától. Annyira más a reggel, anyu itt kavargatja mellettem a kávét, Juliska reggelizik (5.1 kg éhgyomorra) Benő horkol a házában, és persze Mackó is szundizik az ágyban. 8 óráig nem zavarom, még egy pár perce van :) Tehát lassan megyek kávét főzni, és indul a nap.

Kellemes hétvégét kívánok mindenkinek!