Las Vegas-ból Hollywoodba

Elvagyok képedve, hogy hogyan teli az idő. Egyik nap a másik után, és csak úgy repkednek a hetek. A hétvégénk nagyon vegyesre sikerült, de örömmel töltött el, hogy végre anyut is láthattuk. Szombaton vásároltunk Mackónak egy pár nadrágot, ez a program az egész napunkat kitette, jó volt végre közösen együtt lenni, bóklászni, pihenni. Délután felhívták Mackót, hogy vasárnap be kell mennie dolgozni, tervezzen úgy... Hát terveztünk. Az egyik ismerősünkkel Mátéval és a barátnőjével megbeszéltük, hogy menjünk el biliárdozni ,,Las Vegas”-ba.

Jött az üzenet tőle, hogy az asztal lefoglalva 8-ra. Szuper, egy kicsit pihentünk, öltöztünk és már mentünk is. Végre kiszakadtunk otthonról (mostanában megint igénylem, hogy menjünk, ne legyünk bent a négy fal között). Felvettük Mátét és a barátnőjét, és elindultunk a helyre. Éppen kiszálltunk az autóból, akkor nézett rá Máté a mailjaira, ahol már 2,5 órája visszaírtak neki, hogy nem jó az ő általa kért 8 órás időpont, nincsen szabad asztal, válasszon más időpontot. :D Elfelejtette megnézni, hogy mit írtak a foglalására :D B*szogatva is volt egész este ezután. Így Vegasból elmentünk Szeged legalterebb helyére (szerintem és Mackó szerint is), ahol lehetett biliárdozni. A hely neve: Planet Hollywood. Én ide biztos, hogy nem mostanában fogok jönni. Alapból nyomasztó volt a környezet, hogy minden hupikék volt, a padlótól fogva a radiátorokon át minden. Az ülő alkalmatosságok karfája szerintem leokoplaszttal volt körültekergetve ami tiszta retek volt. A műpálma ami levolt betonozva, úgy nézett ki, mint az élő amikor rohad, foszlik elfelé. Amikor nem láttuk még, hogy élő-e vagy mű-e, Mackó megjegyezte, hogy biztos azért mert nem kap fényt… :D de miután kiderült, hogy mű, hát elkezdtünk bohóckodni, hogy itt még a műpálma is kidöglik. Nem volt a helyiségen egy ablak sem, de fekete selyem anyag a falakon az igen... Világítás vagy 3 méterrel az asztal felett, de az is olyan, hogy alig láttunk. A felszolgáló csávót elneveztem Pszichónak, mert totál nem volt rendbe valami nála. Amikor látod, hogy idegbetegen cincálja a fekete selyemrongyot a falon, meg elviszi a még nem üres sörösüveget is, és akitől alapjáraton szívrohamot kapna az ember… na ő ilyen egy félelmetes figura volt. A játék maga iszonyat jó volt, nagyon sokat nevettünk, főleg amikor ilyen 70-es évekbeli zene megszólalt a zenegépből és beakadt, vagy csak úgy magától elkezdte elölről lejátszani a zenét. Ahogy végeztünk a játékkal, egyből fertőtlenítettük a kezünket. Szerencsére Máté barátnőjénél volt kézfertőtlenítő…  ragadt a kezünk, pedig nem sok mindent fogtunk meg. Máté tudta legjobban jellemezni a helyet a tisztaság oldaláról ,, nem értem miért nem zárta be ezt  helyet az ANTSZ” :D Hát valóban jogos egy felvetés volt. Megegyeztünk, hogy legközelebb ezt a felelősségteljes feladatot, hogy foglaljon helyet, nem bízzuk Mátéra, vagy 60 ezerszer rákérdezünk, hogy válaszoltak-e neki már. :) Tehát így keveredtünk Vegas-ból Hollywoodba. Ettől függetlenül tényleg jó volt az este, hihetetlen jókat nevettünk, voltak olyan cifra lökéseink, bénázásaink, amit biztos nem mutattunk volna be a normálisabb helyen.  Haza vittük Mátéékat, majd mi is hazasiettünk. Éjfél után haza értünk, majd beugrottunk az ágyba, és fel sem keltem 6 óráig… 

Vasárnap átjött anyukám hozzánk, már reggel elindult, hogy tudjon Mackóval is találkozni. Én korán reggel felkeltem, 7 óra előtt már feltettem a húslevest főni, elmosogattam, megpucoltam a zöldséget, mint egy kisangyal sertepertéltem a konyhában. Előkészültem a reggelihez, éppen Mackónak készítettem a kávét, amikor anyósom kikelt az ágyból. Vittem Mackómnak a kávét az ágyba, fújtam az ébresztőt 8 után nemsokkal. Hát így indult a mi reggelünk. Gyors reggeli, rendrakás, Mackó kiment anyuért, én addig tovább folytattam a főzést. Nagyon finom lett minden. Húsleves volt, másodiknak szezámos bundában sült csirkemell, sertés karaj, hozzá kukoricás jázmin rizs, balzsamecetes vegyes saláta. Desszertnek pedig készítettem (csak félig) kiflit, de ezt nem kommentálnám inkább (amúgy egészen jó lett). Anyu, amikor átjön hozzánk, akkor sosem jutunk el a Tiszáig. Mindig csak ígértük neki, de sosem jutottunk még ki vele. Szerintem két éve ígérgetjük neki, hogy egyszer kisétálunk vele. Tavaly tavasz óta a migránsok miatt nem mentünk, és most is megjegyezte, hogy nem jut ki. Gondoltam egy nagyot, hát akkor menjünk most. Közben Mackó elment délben dolgozni, mi meg felkerekedtünk, elindultunk kettesben a Tiszára. Nem sokáig jutottunk el, a saroktól vissza kellett fordulni, mert elkezdett szakadni az eső és ki is tartott estig. Minket az ilyesmi nem tántorítana vissza, de vékony cipő volt rajta, és azt nem szerettem volna, hogy megfázzon. Így megint elmaradt a Tisza les :). Ezután otthon voltunk, beszélgettünk, segített nekem, meg hát mindent megkérdeztem tőle, hogy mit hogyan csináljak. Valamiért még most is Anyutól kérdezek, ha főzésről van szó, ha valami kis pratikára van szükségem, mindig anyu az első, akit hívok.  Szerintem nincs ezzel semmi gond, én így szoktam meg, és hallom a hangját addig is. Eljött az idő, Anyut bekísértem a Mars térre, közben Mackóm is végzett, így Ő is eltudott köszönni Anyutól. Szuper volt látni, nagyon hiányzott már. Összességében nagyon jó volt a hétvége, de rettentő gyorsan eltelt. Ez a hét pedig megint rohanós lesz. Ma megyünk egy előadásra, lesz egy félévi értekezlet, pénteken pedig megyünk Pestre. Én több mint 10 éve nem voltam Pesten, szóval képzelheti mindenki. Addig viszont még írni fogok :)

Csodás napot mindenkinek!