Hétvége :)

A hétvégénk jól kezdődött, Mackóval mentem haza és meghívott kávézni. Rohantunk utána haza, hiszen nekem tornám volt, késni pedig nem szerettem volna. Pedig nagyon úgy állt a helyzet, hogy én már ezt az órát nem érem el... A szerencsém az volt, hogy csütörtökön este minden ruhám, a táskám, a cipőm kikészítettem. Azonban pénteken éppen magas sarkúba mentem dolgozni, amivel megnehezítettem a dolgomat, DE hazaértünk és maradt 5 percem mindennel elkészülni és odajutni. Amíg én öltöztem otthon (mindent szanaszét dobálva, kapkodva és idegesen, hogy már megint hol a kedvenc tornázós hajgumim (később ez arra változott, hogy hol egy használható gumi) és hogy már megint elhagytam a vizes palackomat… Nem értem magam, egy dolgot szoktam elhagyni, az a palack...  Mackó annyira aranyos volt, engedte a vizet egy újabb palackba, amíg ideg-összeroppantam, és minden ajtót kinyitott, hogy ne legyen előttem semmi akadály, csak fussak tornázni. Édes volt, utólag meg is szeretgettem érte, miközben a szanaszét hajigált nadrágomat és felsőmet összeszedtem és újra rendet vágtam. :) Rohantam tehát tornára, 16:58-ra beestem a csoportba, egy lélegeztető gépet hagytam csak el, arra nagy szükségem lett volna…a bemelegítéssel nálam nem volt gond. A közösségi házban újabb öltözés roham, cipő le, cipő fel, tüdőt lenyugtatni… ahogy a helyemre mentem, már kezdtük is a tornát. A torna szuper jó volt, nagyon rég fáradtam már el (jólesően) ennyire.

Andi szuper jó edző, be kell vallani, rettentően örülök, hogy a pénteki óra megmaradt, bár nem minden pénteken tudok majd részt venni, főleg amikor majd megyünk haza Szentesre. Szombaton és vasárnap is kellett Mackónak dolgoznia, így szépen komótosan nagytakarítást terveztem és aztán végeztem is lent is és fent is. Szombaton, amikor már mindketten otthon voltunk, kedvet kaptunk a tornához. egy órát tornáztunk Mackóval, a végén már a tenyerem is izzadt, nagyon jól össze sikerült most rakni a tornát. Mélységesen elfáradtunk, és az esténket összebújós sorozatnézéssel zártuk le. A legjobb érzés volt a karjaiban, a mellkasán, hallottam hogy szuszog, lélegzik, éreztem az illatát, csodás zárása volt a napnak. Egy új sorozatot kezdtünk el nézni, a címe: ,,Homeland: A belső ellenség”.

Ez egy 2011-es sorozat, egy Amerikai katonáról szól, aki Irakban szolgál, és aki ellenséges erők fogságába esett. 8 év után azonban sikerült kiszabadítani. A hazájában hősként tisztelik, elnököt akarnak belőle csinálni, a CIA azonban úgy tartja, hogy terrorista. Nem szeretem ezt a témát, de mégis az első rész után kapcsoltuk a másodikat. Kissé pszichó film, de rengeteg fordulattal, izgalommal van teli, ajánlom mindenkinek. Rettentően elgondolkoztató, hiszen van benne olyan rész is, amikor ez a katona (Brody) a saját barátját öli meg, hogy ő életben maradhasson. Mi kellően befüggtünk, de szerencsére jókor ajánlotta Anita (unokatesóm felesége),mert most nincsen Trónok harca, Da Vinci démonai és amiket nézünk még.

Vasárnap a főzés került előtérbe, Mackóval közösen főztünk (ezt imádom a  legjobban). Borsós tokányt készítettünk rizzsel, mára pedig oldalast sütöttünk ( a krumplipürét majd ma frissen főzzük hozzá).

Amíg én a tokányt készítettem, Mackó rettentő finom koktélt készített nekem.

Olyan volt kissé ízre, mint a Sex on the Beach, de mivel ezt ő maga találta ki, Moncsi on the Beach lett a koktél neve :) Minden nagyon finom lett, a tokány az utolsó cseppig elfogyott, Anyósom szerint, aki az oldalt is megkóstolta azt mondta, hogy az is kellően szaftos lett.

Ezen izgultam kicsit, mert még oldalast sosem sütöttem (mindig csak asszisztáltam), és féltem, hogy kiszárad, de szerencsére nem így lett, úgyhogy csupa öröm, csupa boldogság –apró örömök az életben-.

Sajnos eztán Mackónak menni kellett dolgozni, én pedig tornáztam otthon. Így elmondhatom, hogy a hét napból hatszor tornáztam. Amióta Mackóval tornázom, egyáltalán nem gond nekiállni. Felvetjük a torna lehetőségét és tesszük a dolgunk. Jó érzés testnek és léleknek egyaránt. Ez a hét ezerszer jobb lesz biztosan, mint az előző, hiszen szerdán jön haza Ali barátném :) Lesz itt móka, kacagás, bolondság és ugrálás, no és ezekről egy bejegyzés :) Remélem Mackóm sem túlórázik ezen a héten már annyit, így hát ebben a reményben kívánok mindenkinek:

Szuper jó, bolondos, napsütéses hétkezdést!