Zizis csütörtök

Rettentő mókás napon vagyok túl. A tegnapi nap a szokásosnál is kelekótyábbra sikeredett, mint általában.

Elsőre is egy ismertető a kabátomról, amely későbbiekben fontos lesz: Tudni kell, hogy a télikabátom pont olyan amiről mindig is álmodtam, meleg, puha, anyukám se szól, hogy kivan a derekam belőle. Valljuk be, ennek örültem a legjobban, mert amíg ez a kabát kabát, addig csend lesz erről a dologról. A színe fehér, ami nagyon szupi, mert mindenhez megy, azonban hamar koszolódik. Igazából nem probléma, mert gyakran van így öblítő illatom a buszon a gyakori mosás miatt. A kapucnim az egyetlen olyan kis részlete, amivel mindig meggyűlik a bajom. Imádom egyébként azt is, de minden felvételkor kifordul.

Mackóm cuki, mert amikor velem jön, akkor mindig gondosan megigazítja nekem (halál cuki amikor igazgat). Történetesen villamossal kellett utaznom a fenntartóig, amit nagyon szoktam télen szeretni, mert rettentően meleg van rajta. Felszálltam. Mivel nem jött velem Mackó, így olyan dologra is volt lehetőségem, hogy leüljek. Ha Mackóval utazok, akkor sosem ülünk le, mert ő jobban szeret állni, és valljuk be, legalább nem kell 1-2 megálló után átadni a helyünket az idősebbeknek. Kivételesen leültem, nem volt kedvem állni.Ahogy ültem, éreztem, hogy matatnak mögöttem a fejemnél. Annyira frusztrált lettem, hogy hihetetlen, és már olyan téves képzeteim támadtak, hogy biztosan egy egér lehet a nyakamnál, aminek a szemei vérben úsznak, és irgalmatlan nagy fogával csak arra vár, hogy belemarjon a nyakamba és hasonlók…. Minden erőm összeszedtem, és már már tényleg bemeséltem magamnak, hogy az egy egér a kapucnimba., amikoris hátranéztem. Láttam, ahogy egy idős néni éppen igazgatta a kapucnimat, és mivel pont végzett, rám nézett, vigyorgott egyet, és a világ legtermészetesebb módján közölte, hogy ,,most már jó lesz”. Jobban meglepett ez a kedves gesztus, mintha tényleg az álmaim legborzalmasabb lényét találtam volna magamon. Első reakcióm az volt, hogy nevettem egy jót, és hálásan megköszöntem a néninek, hogy ennyire aranyos volt, bár ekkor már ő is kuncogott velem :) Hiába, vannak még ilyen emberek is, tény, hogy nem mindig történik meg az emberrel hasonló szituáció.

Miután végeztem a KLIKK-nél ahova villamossal mentem, következő utam a MÁV székház volt, ahol több kalandom is volt. Nagyon jó volt a hangulat, előttem egy félig süket nénike állt, aki nagyon nehezen tudta megértetni magát és az is nehezen értette meg, amit a hölgy mondott neki, végül 20 perc activity után mindenki boldog volt, a néni is, hogy lett jegye, én is hogy következhettem, a MÁV-os csajszi is megnyugodott, hogy lesz ideje lenyugodni az idegösszeroppanásból, amit a néni miatt kellett átélnie. Tényleg mindent elkövetett, és rettentő jól kezelte a helyzeteket, amibe sodorta a néni (aki valljuk be így visszagondolva nem is volt néni, csak idős nő).  Én következtem, amikor is fellélegzett MÁV-os hölgy és megkérdezte, hogy én  mit szeretnék. ,,10 db 10 alkalmas tömbjegyet” Azt az arcot látni kellett volna. 3szor elmagyaráztam, hogy nem egy darab 10 alkalmasat szeretnék, hanem 30500 forintért szeretnék tömbjegyet, tehát 10 darabot. (suliba vásároltam). Elbohóckodott a csaj, annyira nem volt már képben a végére, hogy a mögöttem levő embernek is jó utat kívánt a havi dolgozói bérlethez, és utána kijavította magát, hogy ,, ja mégsem, mert az másik cég” .  Valami volt a levegőben :D

Tehát alapból jó kedvvel távoztam a helyről, és éppen mosolyogva, nagy lendülettel vonultam ki, amikor a főbejáratnál állt egy ősz férfi, éppen nyitotta ki az ajtót. Úgy gondoltam, hogy biztos nekem nyitja ki. Én 100 %-ig hittem abban, hogy ha nem is nekem nyitja ki az ajtót, majd maga elé fog engedni, hiszen ő még abban a korban született, ahol udvariasságra tanították az embert (tisztelet a kivételnek). így tehát nagy lendülettel, akkora mosollyal mint ami körbe érte volna az egyenlítőt is, előre !HANGOSAN! mert engem is jó illemre tanítottak a szüleim, ezt mondtam: ,, NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖÖÖÖÖÖÖM” csengő hangon. Mániám így ezt így szépen kimondani, de a ,,köszönöm szépen”-nél lentebb nem igazán szoktam adni. Miután megköszöntem, hogy kinyitotta az ajtót nekem, mentem a nyíló kapu felé, közben pedig az idős férfi erre végig nézett rajtam, és totálisan flegma arckifejezésével és habozva, de azt felelte, hogy ,,Hát…(hatásszünet)… szívesen….’’ ebben a két szóban minden benne volt… Az is, hogy esze ágába se volt maga elé engedni, pláne nem kinyitni nekem azt a gyönyörű 300 kg-os ajtót, de mese nem volt, mert Katona Móni ha egyszer beindul…nincs megállás, ott kő kövön nem marad. Mint egy hurrikán végig vonultam a székházon fülig érő mosollyal, miután kiléptem a kapun az arany fürtjeimet átvilágított a napsugár, és hirtelen kitört belőlem a nevetés az ősz öregúr kifejezésén és mondanivalóján. Az iskoláig nevettem, mert tényleg nagyon vicces volt abban a helyzetben maga a szituáció, főleg miután az idős ember annak is tanúja volt, hogy felkacagtam, szerintem totálisan idiótának hitt. Azért a nevetés is balesetveszélyes, főleg nálam… majdnem elzúgtam a síneken… nyugtatásként teljesen épségben vagyok. Anya remélem az utolsó 3 szót is elolvastad!!!

Az egész napomra rányomta a bélyegét ez a két történet, folyamatosan vigyorogtam (a szokásosnál jobban). Észrevették elég sokan a feltűnő jó kedvem, amit külön féle képpen reagáltak le a kedves kollégáim. Volt, aki biztosított arról, hogy 100% hogy terhes vagyok, mert máskor nem lehetséges, hogy ilyen zizi az ember (még jó hogy Mackó nem hallotta ezt a kijelentést, mert patakokban ömlött volna róla a verejték, amíg nem csinálok egy tesztet megnyugtatás képpen). De összességében mindenki velem nevetett, és tényleg jó volt a nap. Ma már vegyesek az érzelmeim, hiszen sajnos megszűnik a torna a közösségi házban, ma lesz az utolsó óránk Andival. Rettentően sajnálom az egészet, mert nagyon jó tanár volt, rettentő kedves, aranyos, segítőkész, aki tényleg megszerettette velem a tornát, a testmozgást. Azonban ilyenkor önzőség lenne magunkra gondolni, azt kell nézni, hogy neki jó legyen. Bennem nagyon szép emlék marad ez a pár hónap, amíg hozzá járhattam. Így attól függetlenül, hogy megyünk Szentesre, előtte elmegyek tornázni. Utána pedig irány haza, 3 hét után. Nagyon várom, rettentően be vagyunk táblázva (szokás szerint) programmal, és kíváncsian várom, hogy mit leszünk kénytelenek lemondani. Jövő héten biztosan jönni fogok recepttel, mert egy teljesen új dolgot fogok főzni. Remélem finom lesz annyira, hogy felkerüljön ide. Valentin napon mi nem szoktuk Mackóval megajándékozni egymást, viszont főzni szoktam egy olyan dolgot, ami új vagy amit ritkán készítünk. Most 8 féle menü közül választhatott Mackó, úgyhogy mindenféleképpen leírom a tapasztalatokat és esetleg a receptet is.

Mindenkinek tiszta szívből kívánok kellemes hétvégét, és jó pihenést!