Mókás hétvége

Nagyon klassz volt a hétvégénk. Pénteken volt az utolsó tornaóránk a közösségi házban. Nagyon elszomorodtam, tényleg nagyon jó tanár volt Andi. Hiányozni fog, az óra is, és a többiek is. Kicsit szomorúan indultam neki az órának, de utána nagyon jó volt. Most azon gondolkozom, hogy nem hagyom abba a tornát, a munkahelyemtől nem messzire (50 méter) van egy központ, ahol mindenféle torna van, kipróbálom a helyet. A torna után megbeszéltem Mackóval, hogy jön értem autóval, és irány Szentes. Ahogy kiértem a házból, nem volt sehol, így elindultam haza felé, mondván biztos későn kezdett el bepakolni az autóba és megcsúszott az idővel. A közösségi ház sarkáig értem, amikor rám villogott az autóval, és én majdnem elolvadtam amikor beszálltam. Tudni kell, hogy Mackó nem egy romantikus fajta, Nőnapra szoktam kapni tőle virágot, és ezzel le is van tudva az egész éves virágmennyiség. De most… az egyik kedvenc virágomat kaptam tőle, ráadásul abból is egy nagy csokorral. Gyönyörű rózsaszín tulipánt kaptam, és úgy éreztem magam, mint egy hercegnő :)

Oda meg vissza voltam, számtalanszor elmondtam neki, hogy mennyire szép a virág, és hogy mennyire jó illata van és hogy Ő mennyire aranyos és hogy mennyire örülök. Azután főleg az volt, hogy elmondta, hogy már korábban ott volt értem, csak eszébe jutott, hogy otthon hagyta a virágot és gyorsan visszament érte. Valljuk be, nekem van a világ legdrágább Mackóm az egész univerzumban!

Nagyon gyorsan Szentesen teremtünk, szuper volt az út, kevés volt a forgalom, így lehetett haladni. Anyuért elmentünk az oviba, mert ovis farsang volt. Nagyon cuki horgászlánynak öltözött be, és annak ellenére, hogy nem láthattuk az egész szettjét, így is nagyon mókás volt. Mackónak megmutattam a volt óvodám, a csoportszobám, beszéltünk Csilla óvó nénivel is, aki rettentő jóképű matróznak volt beöltözve, bár a rumos üveget hiányoltam az öltözékéből. :) Haza kerültünk este 9 körül és már csak pihentünk, beszélgettünk. Mindenki nagyon elfáradt, még Mackó is, pedig ő szabadságon volt pénteken. Szombaton elindultunk vásárolni, és mondanom sem kell, hogy délutánra értünk haza. :D Este 6 órára lementünk keresztanyuékhoz, mert meg volt beszélve, hogy elmegyünk este bowlingozni és megeszünk utána egy pizzát is. Azonban még előtte volt időnk játszani picikkel, Danikám elmesélte, hogy kiesett egy foga amit elvesztett de utána mégis meglett, és egy nagyon fontos információt is megosztott velünk, miszerint túrós bukta volt akkor az uzsonna :D Dórika repkedett a hercegnős  ruhácskájába mint egy pillangó, mi felnőttek és Danikám játszottunk a Brainboxxal, ahol mondanom sem kell, hogy MÁSODIK LETTEM… mindenki más ELSŐ…. Ezért hogy törést ne szenvedjek megígérték, hogy nyerni fogok még ma valamiben. Hogy beváltották-e az ígéretüket? Későbbiekben kiderül. Elindultunk bowlingozni, szerencsére anyut is rátudtuk beszélni arra, hogy tartson velünk. Nem volt még, és szerettem volna, ha együtt vagyunk. Tehát Anya és Zitu voltak az én két fős pompom csapatom, akik szurkoltak nekem, ráadásul nem is halkan. Éreztem a szurkolás erejét, így Mackót megtudtam előzni az első körben, így utolsó előtti lettem (Andriska lett az első, Anita  a második) :D Második körben már nem volt ennyire hatékony a szurkolótáborom, akkor már az utolsó címet tudtam csak bezsebelni, de azt meglehetősen stabilan és magabiztosan. Rettentő jókat nevettünk közben Andriskáékkal. Végül egy órányi játék után továbbáltunk. Anyu megint majdnem leszakadt tőlünk, mondta, hogy menjünk mi közösen tovább, ő megy haza. Ezt nem hagyhattuk, ő a sztár az estében, nincs mese jönnie kellett velünk tovább :) Nem pizzáztunk, hanem helyette elmentünk kipróbálni a Kebabost. Mohamed (a tulaj) írtó aranyos tag. Megkóstoltatta velünk a sült bárányhúst csak úgy a semmiből (mennyeien omlós, szaftos, ízletes), rakott ki nekünk külön szalvétát, hogy nehogy lecsöpögtessük a ruhánkat, és tényleg annyira készséges volt, hogy le a kalappal. A kebab nagyon finom volt, én még ennyire finomat nem ettem. Mindezt 700 forintért... Olcsó, finom és a kiszolgálás első osztályú. Jövőhéten menni is fogunk hozzá. A hely előtt megettük a kebabot, Zitu már ott elkezdett táncolni, érezte  a bugit a lábában és terveket szőtt, hogy hova mehetnénk tovább egy kicsit inni. Igazából én sem gondoltam komolyan elsőre, de rávágtam, hogy folytatódjon nálunk a buli :D A többiek meg rávágták, hogy rendben, a következő pillanatkép pedig már az, hogy  anyu vezeti a kacsasort és keressük az éjjelnappalit, hogy vegyünk valami bort, rágcsát és miegymást. Éjfél után is kártyáztunk (már aki még kézben tudta tartani a paklit és a kártyákat), beszélgettünk, sztoriztunk, nevetgéltünk, régi retro zenéket hallgattunk Anitáék fénykorából, Zitu pedig vigyorgott, mint a vadalma. Végül fél1 felé elindultak haza. Rettentően jól éreztük magunkat velük. Anyunak is nagyon tetszett az este, én meg különösen örültem annak, hogy velünk volt, és jött és ott volt velünk mindenhol, nem otthon kuksolt egyedül. Megérdemelte, hogy egy kicsit leeresszen, hogy egy kicsit kikapcsoljon. Nagyon cuki volt, és még nyert is kártyázás során, ellenben velem… :) Nem aludtunk sokat, vasárnap kivetett az ágy elég hamar 7 után, nekiálltam főzni. Olyan finom valentin napi ebédet rittyentettem össze… A levestől kezdve a másodikon át a desszertig minden nagyon finom lett. Gombakockás ragulevest főztem, második volt a főfogás; rakott csirkemell gombás besamell mártással, ropogós sült baconnel, a desszert pedig brownie volt.

Egész nap sürögtem, forogtam, kóstoltattam, és annyira jó érzés volt, hogy ennyire ízlett Mackónak és Anyunak az ebéd. :) Anyu irtó cuki volt, mondta, hogy sokat fejlődtem főzés terén :) Hát akinek ennyire jó tanára van mint ő, nem nehéz mellette fejlődni :) Délután egy kicsit ejtőztünk, együtt voltunk, pihentünk és már jöttünk is vissza Szegedre.

Holnap felteszem a csirkemell receptjét, tényleg nagyon finom lett, érdemes kipróbálni. Annyira bejött Mackónak, hogy hamarosan újra meg kell csinálom.

Csodás hétkezdést mindenkinek!